2015-ös év egyik kultikus sorozata lehet az Ember a fellegvárban – amennyiben elkészül - írtuk januárban, amikor kijött egy pilot a sorozatból. Nos, a sorozat elkészült, és mi megnéztük.
Philip K. Dicket nem könnyű filmre adaptálni. A Szárnyas fejvadász ugyan kultikus mozi lett, de nem feltétlenül azért, mert hűen adta vissza a PKD-által megálmodott jövőképet, ellenben az Amazon számára készült Ember a fellegvárban olyan produkció lehet, ami egyszerre hiteles és jó. Mit jó? Nagyon jó.
Talán nem túlzunk,
ha azt mondjuk ez a PKD-regény. Ez volt a 34 éves író első regénye, amely 1962-ben megalapozta a nevét, és amellyel több nagy díjat is besöpört. Rengetegen próbálkoztak alternatív jelen/jövőképekkel operáló regényekkel (ott van például a Dick számára inspirációul szolgáló Bring the Jubilee), de egy sem lett olyan zseniális, mint ez.
Nézzük az alapötletet
1962, San Francisco. A II. világháborút (1939-1947) nem a szövetségesek nyerték, hanem a tengelyhatalmak. A náci Németországnak előbb sikerült kifejlesztenie az atombombát az amerikaiaknál, ledobtak egy bombát Washingtonra, így térdre kényszerítették az Egyesült Államokat. Hitler él, Goebbels, Göring és a többiek szintén. Japán és Németország két részre osztotta az Amerikai Egyesült Államokat: a nyugati part Csendes-óceáni Államok néven Japáné, az ország keleti féle a Nagy Német Birodalomé. Az események egy betiltott könyv, a Nehezen vonszolja magát a sáska című regény körül forognak, amely egy alternatív világról szól, amelyben a szövetségesek nyerték meg a II. világháborút és a nácik elbuktak.
És most a sorozat,
amely az Imdb-n kb. tízezer szavazat után 8,4 ponton, míg a Rotten Tomatoes-on 92%-on áll. A 10 részes széria fő erőssége a hiteles atmoszféra, ami egy alternatív múltat bemutató sztorinál létfontosságú – ha itt nem klappol valami, mindent elvesztettél, nem húzod be a nézőidet. Ezt a feladatot a produkció zseniálisan oldja meg, talán még a maga a mester, Philip K. Dick is bólintana a miliőre. Van benne a negyvenes évekbeli film noir hangulatából, amibe belekúszik a hatvanas évek bebop korszaka, és erre a mashupra zseniálisan húzzák rá az alternatív múltat: horogkereszt a csillagos-sávos lobogóban, japán írásjelekkel borított utcakép San Franciscóban, hogy csak a legerősebbeket említsük. Nem csoda, hogy a szaksajtó ez év januárjában az Amazon frissen a világhálóra dobott tizenöt pilotjából Az ember a fellegvárbant emelte ki a legerősebb versenyzőként.
A szereplőgárda legnevesebb tagja talán a veterán Rufus Sewell és Cary Híroyuki Tagawa, a főszerepet pedig A titánok harcában feltűnt Alexa Davalos alakítja. Nem mellékesen a producerek között ott találjuk A Szárnyas fejvadász rendezőjét, Ridley Scottot is, ami bizonyára sokak számára amolyan minőségi pecsétként szolgál.
Spojlerezni nem szeretünk,
de annyit elmondunk, hogy a forgatókönyvírók azért tekertek az eredeti cselekményszálon – ez az epizód utolsó jelenetében csúcsosodik ki, bár a betiltott regényt is filmtekercsre cserélték – ennek ellenére nem érezzük szentségtörésnek a dolgot.
Egy Dick-regény sohasem pusztán fordulatos cselekmény, mivel a szerzőt sokkal inkább a valóság természete foglalkoztatta, és ez kétségtelenül olyasmi, amivel egy hollywoodi vagy akármilyen producert baromi nehéz meggyőzni. A sorozat cselekményszála már csak nyomokban tartalmazza az eredetit, a valóság mibenlétének feszegetése minimálisan jelenik meg a sorozatban, és ez biztosan homlokráncolásra készítené a hardcore Dick-fanokat. Idén láttunk már pár olyan sorozattá alakulást, ami egy kultikus elődből virágozott ki, említhetnénk a 12 majmot vagy a Különvéleményt, és véleményünk szerint mindkettő borzasztóan merített az eredetiből, de úgy is mondhatjuk, hogy el lettek baszarintva. Az Ember a fellegvárbant nem lehet egy napon emlegetni ezekkel, de az kiderült, hogy ígéretes pilot színvonalát tíz részen át nem sikerült megtartani. Összességében azért a sorozatot ajánljuk megtekintésre, mert még így is az év jobban sikerült darabjai közé tartozik.
