„Emberalaku felhőkarcolót építtet a tengerpartra egy amerikai város – Newyork, március 28.”

Ezzel a címmel és keltezéssel jelent meg cikk a Prágai Magyar Hírlap 1926. április 1-i lapszámában. A szerző (és a lap) a kapitalizmus fellegvárán gúnyolódott egy sort, és az egyre vadabb cikk a végére annyira szarkasztikus lett, hogy aligha vette bárki is komolyan.

A hír szerint „egész Amerikát izgalomban tartja az ember alakú ház”, egy harmincemeletes épület, ami „egy embert ábrázol, amint a tenger láttára örömittasan széttárja a karjait.”

Említenek helyszínt, építészt is (Showed, illetve John Maudit), amit a Google előtti időkben el is lehetett hinni, ma már azonban elsőre látszik, hogy teljes képtelenség az egész. Ám a szerző lubickolt a fikciós ironizálásban. A történet szerint a város pályázatot írt ki egy épületre, ami utal a tenger végtelenségére, de a határidőre beérkezett 22 pályamű egyikét sem találták jónak. Egy nappal a határidő után viszont betoppant Maudit, aki „személyesen akarta elhozni” a tervét, amit ott helyben átnéztek, és változtatás nélkül elfogadtak.

Aztán elkezdődött az építkezés, de úgy ám, hogy még a munkások sem tudhatták, milyen lesz az épület külseje. Maudit a „kíváncsiskodók tömegének” csak annyit mondott:

„Harminc emeletet építünk, a többit majd meglátják.”

Aztán elkészült a nagy mű, de a cikk szerint a homlokzatot letakarták egy óriási fehér vászondarabbal.

És jön a finálé, a felavatás, amikor „a város előkelőségek jelenlétében, mialatt a külön erre az alkalomra toborzott kétszáz tagú zenekar az amerikai himnuszt játszotta, leengedték a fehér leplet. Az összegyűlt sokaság ijedt ámulatában hátrahőkölt, azután egetrázó üdvrivalgásban tört ki.

Egy pantallós, frakkos, cilinderes, óriási amerikai állott előttünk, akinek a szeme fénylett, széttárt karjai szinte mozogtak, csak éppen hogy nem szólalt meg.”

Hát ez nem semmi. Bár ma lennének hasonlóan szórakoztató fiktív cikkek képzelt hatalmasságokról. Mindenesetre az eredeti cikk zárása is rendben van, lefestik az épület-óriás külsejét („a szeme két szem alakú, hatalmas, színes ablak; orra egy mereven kiálló épületrész; szája bíbormozaikkal kirakott lapos balkón; karjai sárgás selyemmel lefüggönyözött, fedett terraszok; cipője: kétemeletes, komor, fekete márványdiszités.”)

(...)

„Természetesen rögtön lefoglalták az összes szobákat...”

(Fejléckép: GettyImages, illusztráció)

Valójában az ember-toronyház szinte megvalósult azóta: