A Föld halála képekben – Emlékezetes vagy sajnos felejthetetlen világvége mozik

Apokalipszisből sosem elég. Most A Föld után című film kapcsán gyűjtöttünk össze néhány feledhetetlen világvégemozit.

10 / 10

Míg a világvége el nem választ

Egy zizzent csajnak és egy lejtő alján fetrengő fickónak a közelgő világvége talán kevésbé megrázó esemény, mint másoknak, de a szerelem még ilyen körülmények között sem válogat, és végül ők is elkezdenek ragaszkodni egymáshoz és az élethez a nagy finisben. Az pedig csak bónusz, hogy ezúttal Keira Knightley sem nyomja fel plafonig a vérnyomásunkat.
9 / 10

Az utolsó part

Az 1959-es filmnél kevés alkotás mutatta be jobban a nukleáris apokalipszis lélektani nyomását, a cselekmény ugyanis az utolsó tiszta területen játszódik, ahová még nem jutott el a gyilkos levegő, de az elmúlás szele hamarosan ide is elér. Közben azt látjuk, ahogy az emberek próbálják élni a maguk életét, belelátunk a kapcsolataikba, félelmeikbe, miközben tudjuk, hogy hamarosan mindennek vége.
8 / 10

Legenda vagyok

Nem túl mókás dolog utolsó emberként a földön maradni, még akkor sem, ha egy német juhász cimborája is akad az embernek. A helyzetet bonyolítja, hogy sötétedéskor csúnyaságok jönnek elő, akiknek nem az a fő motivációjuk, hogy Kantról beszélgessenek hősünkkel. Szerencsére azonban kitartó munkával a férfi talál egy jó csajt magának.
7 / 10

12 majom

Bruce Willistől nem áll távol, hogy megmentse a világot, ha úgy adódik a helyzet (lásd: Armageddon), de van, amin sem ő, sem az időutazás nem tud segíteni. A 12 majom-ban ugyanis neki kell kinyomozni, hogy terjedt el egy végzetes vírus a bolygón, de egy olyan szövevényes történetbe csöppen az időutazó, amit neki és nekünk is nehéz átlátni. Mindenesetre csak annyit kell megjegyezni: Hitchcock Szédülés-ével megannyi párhuzamot mutató film zseniális és akárhányszor újranézhető.
6 / 10

Apokalipszis most

Igen, a címe miatt adja magát, hogy ez a film is belekerüljön összeállításunkba, annak ellenére, hogy inkább egy belső apokalipszisről van szó, amit a háború borzalmai miatt önmagában egyre mélyebbre csónakoázó Willard kapitány (Martin Sheen) él át. Coppola rendesen megszenvedett a filmmel, közhely, hogy ez picit az ő apokalipszise is, de bárhogy is volt, sosem lehetünk elég hálásak neki a pokoljárásáért!
5 / 10

Melankólia

Ha biztosan tudnánk, hogy itt a világvége, inkább szeretnénk úgy elképzelni utolsó napjainkat, mint Lars von Trier közelgő pornóját, nem úgy, mint a dán rendező depresszív Melankóliá-ját, amiben azt vizsgálja a botrányhős alkotó, hogyan dolgozzák fel az elkerülhetetlen pusztulást az egyes szereplők. Persze az artisztikus lassításokról sem kell lemondanunk.
4 / 10

Majmok bolygója

Bár maga a film nem a világvégét tematizálja, a híres zárójelenet minden idők egyik legkiábrándítóbb apokaliptikus befejezése, hiszen addig a pillanatig nyitott marad a kérdés, hogy ez egy idegen bolygó vagy a Föld, de a homokba térdelő főhős végső elkeseredése végül választ ad erre. Hatalmas klasszikus, amit a sok elbaltázott folytatás és Tim Burton remake-je sem tudott kicsinálni.
3 / 10

Waterworld (és társai)

A bolygó pusztulása mindig jó apropó egy kis popcornbevitelre, hiszen két látványos robaj között remekül lehet falni a mozis tápot. Roland Emmerich gyakorlatilag a zsáner specialistájává vált az évek során, ami nem feltétlenül jelenti minőségi munkák sorát, de tény, hogy ő és pár hasonszőrű alkotó előszeretettel fagyasztotta meg, öntötte el vízzel, kínálta meg ufókkal vagy egy bazi nagy meteorittal hőn szeretett lakhelyünket.
2 / 10

Az esemény

M. Night Shyamalan filmjeiben mindig is komoly volt Alfred Hitchcock hatása, karrierje indulásakor még korunk Hitch-ének is nevezték, de ezt a kijelentést hamar megbánta mindenki, többek között az olyan filmeknek köszönhetően, mint Az esemény. A gyilkos fákkal operáló biohorror erős Madarak-hatásokat mutat, valahogy mégis inkább Marky Mark Wahlberg kétségbeesetten értetlen arckifejezése maradt meg emlékezetünkben.
1 / 10

Az út

Ha egyszer eljön a világvége, valószínűleg nem egy izgalmas kaland lesz, mint mondjuk a 2012-ben, és nem is művészi hiszti, mint a Melankóliá-ban, hanem valami olyan sivár, lehangoló esemény, mint Az út-ban. Apa és fia töretlen menetelése a remény nevű délibáb felé úgy is megindító, hogy jó darabig sok minden akar lenni, csak épp megindító nem.