Éretlenségi. Nem hittük volna, hogy Olivia Wilde rendezőnek is ennyire jó.

Már jó ideje nem igazán jön izgalomba senki, ha egy olyan film kerül a mozikba, ahol egy gimi utolsó napjaiban pár lúzernek kell valamit tennie, szüzességet elvesztenie, partiznia vagy… nem, általában csak ennyit, semmi mást. A gimis vígjátékok semmi újat nem tudnak mutatni már egy jó ideje. Bár legutóbb sorozatban a Sex Education végre új színt vitt ebbe a műfajba, nagyjátékfilmben az Egy magányos tinédzser (The Edge of Seventeen) tudott csak kitűnni 2016-ban, de hát már az sem most volt.

Aztán jött Olivia Wilde, aki már egy jó ideje rendezőként is mozgolódik, ő hozta össze például a Red Hot Chili Peppers Dark Necessitiesének klipjét is, ami nem volt rossz, de a Booksmart nagyon más szint. Ez a film konkrétan klasszikus lehetett volna, ha jobb időben van, jobb helyen, és persze most is mindenki imádni fogja, nem lesz belőle akkora alapmű, mint az Amerikai pitéből. Pedig benne van a lehetőség.

A története egy egészen picit csavar az átlag amerikai gimis tinivígjátékokon: adott két barátnő, Amy és Molly, akik eddig is tudták magukról, hogy borzasztó furák, de a gimi utolsó tanítási napján rájönnek, hogy elrontották az egész középsulis időszakukat. Kiderül, hogy az általuk lenézett osztálytársak is pont ugyanolyan jó egyetemekre mennek, mint ők, csak ők nem felejtettek el élni közben, és lelazulni, ami ennek a két csajnak legalább annyira megy, mint a beszéd egy alkesznak két liter kevert után.

Eldöntik, hogy amíg nem ballagnak el, élnek picit. Nem akarnak feltétlenül mást, csak bulizni és lazulni. Ez egyetlen éjszakát jelent, és mivel ezen az éjszakán mindenkinél házibuli van, nem is kell nagyon agyalniuk, hogy hová menjenek. A helyzet viszont persze nem ennyire egyszerű. Súlyosbítja a helyzetet, hogy Molly bepasizna, ő viszont enyhén túlsúlyos, emiatt pedig nem különösebben magabiztos, Amy pedig a csajokat szereti, meg is van a választottja, de teljesen tapasztalatlan, beszélgetni is alig bír, és ez még tényleg csak a legkisebb probléma. A probléma az, hogy valami elképesztően szerencsétlenek.

Az Éretlenségit pont a szerencsétlenségük mozgatja, nagyjából az egész film arról szól ugyanis, hogy megpróbálnak eljutni abba a bizonyos buliba, de minden közbejön. Ilyet is láttunk már ezerszer, de ez a film mégis kiemelkedik a többi közül. Egyrészt azért, mert végre nem azt a hülye alaphelyzetet állítja fel, hogy vannak az osztályban a pöcsfejek, meg a jófejek, a pöcsfejek pedig folyamatosan szívatják a jófejeket. Itt tulajdonképpen nincsenek gonoszok. Csak fiatalok vannak.

És ettől működik. Ebben a filmben majdnem minden életszerű. Akad egy-két elnagyolt karakter, de még őket is lehet kedvelni. A Booksmart pont azért nagyszerű, mert úgy mutatja a gimis éveket, ahogyan azok valójában voltak, mert kinek ne lettek volna olyan unszimpatikus emberek az osztályában vagy a környezetében, akikről kiderült, hogy akár barátok is lehetnének, kinél ne alakultak volna másképp a dolgok, mint ahogy azt eredetileg tervezte?

Kaitlyn Dever és Beanie Feldstein nagyon jól játszanak, mindketten imádni valóak, de hála istennek nem csak ők jártak jól, hiszen a többi karaktert is rendesen megírták, bár néhányuk inkább működik karikatúraként, mint igazi hús-vér emberként. A karikatúrák viszont azért működnek, mert sokszor ők adnak löketet a filmnek, ők szállítják a poénokat, Carrie Fisher lánya, Billie Lourd például zseniális a folyton betépett, minden bulin felbukkanó csaj szerepében, de a pénzét kezelni nem tudó, rettenetesen fura Jared, azaz Skyler Gisondo is jól eltalált figura, jó pillanatokkal.

Egyetlen baj van csak: néha mintha nem tudná eldönteni a film, hogy meddig merészkedhet el, hogy lehet-e szürreális, vagy abszolút földhöz ragadt, így becsúszik egy-két olyan jelenet, ami teljesen kilóg a filmből (a betépett stop-motion babázás például totálisan más hangnemet üt meg, mint a film egésze), ezeket viszont ellensúlyozzák a szerethető karakterek, a tényleg jó poénok, és egy-két olyan képsor, aminek helye van minden idők legjobb tinivígjáték-pillanatai között. Olivia Wilde-ra pedig jobb lesz odafigyelni rendezőként, mert az Éretlenségi egy meglepően erős bemutatkozó tőle.

7
  • Végre egy igazán imádni való tinivígjáték
  • Minden karakternek szíve és lelke van
  • Néha nagyon ügyetlenül keresi a határait, de hát a főszereplők is ezt teszik

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon