Dexter Fletchert színészként leginkább A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című Guy Ritchie-klasszikus Szappanjaként ismerheted, de ennél sokkal fontosabb, hogy azóta olyan mozikat jegyzett rendezőként, mint az Eddie, a sas vagy a Rocketman, most pedig ezt a romantikus akció-vígjátékot is sikerült neki nagyjából csont nélkül lehozni. A Ghosted a titkosügynökös-romantikus műfaj sablonjaiból építkezik, ám ezúttal nem a nő, hanem a férfi szívja meg párja titkos identitását, neki kell felnőnie a feladathoz. Nem a te készülékedben van a hiba, ha erről a True Lies – Két tűz között jut az eszedbe, és bár Fletcher filmje ennyire azért nem nagyszabású, igazából szégyenkezni sincs oka.

A Ghosted erényei a szereplőválogatással kezdődnek. Ana de Armas és Chris Evans nem lesznek a leghitelesebb filmes szerelmespárokról szóló toplisták állandó szereplői, de azért van köztük kémia, és bár Evans sem egy színészóriás, az eszköztára ezúttal több mint elegendő, a fizikai adottságai pedig közel tökéletessé teszik a szerepre. Sokszor már az is elég, ha sikerül szimpatikus embereket megnyerni a főszerepekre, és ezúttal éppen ez a helyzet. A castingnak nemcsak ezért jár a vállveregetés, de azért is, mert sikerült összehozniuk néhány egészen frenetikus cameót, melyek láttán a nézőnek azonnal fülig szalad a szája. A poénok hallatán ugyan senki nem fogja a térdét csapkodni a nevetéstől, de itt is érvényes a megállapítás, hogy ezt a mozit egyszerűen kellemes nézni.

Ugyanígy az akciójelenetek miatt sem érheti kritika a filmet. Bár helyenként a CGI látványosan besül, az összkép még így is impresszív. A pusztakezes küzdelmek, az autós üldözések és a tűzharcok szerelmeseinek is lesz miért elismerően csettinteni, sőt, a fináléban még a műfajban némileg szokatlan kreativitás is megcsillan, de erről sem ejtenénk inkább több szót, hiszen Fletcher filmjét annál jobban fogod élvezni, minél többször okoz neked kellemes meglepetést.

Pedig ha reálisan nézzük, az egyenesen az AppleTV+-ra érkezett mozi semmilyen vonatkozásban nem forradalmi, sem úttörő, de még azzal sem lehet megvádolni, hogy túl eredeti lenne. Már az első pillanatban lehet tudni, mire megy ki a játék: két karaktert párba kényszerít a sors, hogy egymáson keresztül tanuljanak valami fontosat önmagukról, és ezáltal jobb emberek legyenek. Közben jöhet néhány poén, kis romantika, kis csihipuhi, aztán a happy end, majd a stáblista. Mégis jó látni egy filmet, ami a közel kétórás játékidő ellenére sem él vissza a néző vendégszeretetével, és az összes vállalását úgy teljesíti, hogy a végén elégedetten állhassunk fel a fotelből.

Ezeken felül a Ghosted nem is érdemel több szót. Tisztességes iparosmunka, ami azért itt-ott akár még meglepetéseket is okozhat azoknak, akik sokkal kevesebbet vártak tőle. Talán helyesebb lenne a fent említett True Lies helyett a 2010-es Kéjjel-nappal című mozihoz hasonlítani, melyben Tom Cruise rángatta végig egy világ körüli kalandon Cameron Diazt a hajánál fogva. Azt is könnyen elfelejtettük, de attól még nagyon tudtuk szeretni, amíg tartott. Na, ez most pont ilyen lett.