A Jég veled! óta nem volt ilyen vicces, felemelő, brutálisan feelgood sportfilm. A megtörtént eseten alapuló mozi az év egyik legnagyobb meglepetése. Eddie most szárnyal igazán.
Eddie Edwards gyerekkora óta el akart indulni az olimpián, de túl béna volt hozzá. Annyira elhivatott srác, mint senki ezen a világon, a tehetsége viszont nagyjából a nullához konvergált. Eddie-ről kiderült, hogy nagyjából hozzá tud konyítani a síeléshez, kiegyezhetünk abban, hogy egész jól művelte a művelnivalót, úgyhogy nem is kellett neki több, kisebb-nagyobb kitérők után rájött, hogy a téli olimpia lesz az ő legjobb barátja. Angliának nem volt síugró csapata, úgyhogy bevállalta, lesz majd ő, csak hát a szemüveges, bénácska Eddie eddig még sosem ugrott, és van nagyjából egy éve arra, hogy fel tudjon mutatni valamit, mert az 1988-as Calgary téli olimpián ott kell lennie, ha fene fenét eszik is.
Az Eddie, a sas a 90 méteres sáncról indítja a feelgood-faktort. Szinte nincs olyan pillanata, ami miatt nem érzed jól magad, és ilyet utoljára az a Jég veled! tudott művelni 1993-ban, ami szintén egy Calgary-sztorit elevenített fel. Szerencsére nem esik abba a hibába, hogy kínosan nevetségessé tegye a sportolót, abszolút szerethető hőssé avanzsálja Eddie-t, a körülötte élőket pedig imádnivaló karikatúraként ábrázolja, a szülőket, a szállásadót, a külföldi sportolókat, és persze a brillírozó edzőt, Hugh Jackmant is.
Jackman életében nem volt még ennyire szórakoztató, a laza, alkesz, rocksztárszerű Bronsont a jó isten is a színésznek teremtette, a folyton piáló, cinikus faszi szerepében akkorát játszik, hogy a hófal adja a másikat, de azért persze nem szabad elfelejteni, hogy Taron Egerton is remek Eddie karakterébe bújva, annyira, hogy azért már önmagában megéri megvenni a mozijegyet.
A minden századmásodpercében imádnivaló történet közben dübörög a ’80-as évek kíméletlenül szórakoztató soundtrackje, szinte már húznád is fel a koptatott farmerdzsekit, vagy a régi síruhát, vagy csak felhúznád a folyékony télikabátot, ahogy Hugh Jackman is teszi. Az Eddie, a sas teljesen valószínűtlenül imádnivaló, és annak ellenére, hogy semmi, de semmi meglepő nincs benne, és egy átlagos sportfilm dramaturgiájával operál, úgy kényeztet, mint semmi más. Ha jót akarsz magadnak, adj egy esélyt Eddie-nek, aztán menj haza mosolyogva a moziból!