Kevés dolog van a világon, ami felülmúlja azt az érzést, amikor egy ezer lóerős Ferrari gázpedálját taposhatod. Ha mindezt ráadásul Tenerife holdbéli tájain, a Teide vulkánhoz vezető úton teheted, ahol a kanyarok a felhőpaplan fölé vezetnek, az élmény egyszerűen felülmúlhatatlanná válik. Az elsők között ülhettünk a Ferrari eddigi legerősebb és leggyorsabb nyitott tetős autója, a 849 Testarossa Spider volánja mögé, hogy kiderítsük, képes-e felülírni a fizika törvényeit.
Kezdjük az elején: ez az új Testarossa. Még mielőtt szentségtörést kiáltanál, mert nem látod rajta a Miami Vice sztárjának, a nyolcvanas évek poszterautójának karakteres oldalsó beömlőit, jegyezzük meg, hogy a Ferrari nem akart egy újabb retró autót a világra szabadítani. A Testa Rossa története egyébként is jóval régebben, több mint hetven éve kezdődött, amikor Enzo Ferrari versenyautója vörösre festett szelepfedelével megnyerte a 24 órás Le Mans-i futamot. Maranellóban most látták elérkezettnek az időt, hogy újra elővegyék a legendás nevet, méghozzá egy egészen elképesztő szupersportautóra. A 849 Testarossa Spider egyszerűen fantasztikusan néz ki, és bár a nyolcvanas évekbeli elődjéből készült egy nyitott tetős példány a legendás Fiat-vezér Gianni Agnelli gyűjteményébe, amit több egyedi replika követett, most először kerül hivatalosan is sorozatgyártásba nyitott tetős Testarossa.
Nem retró, mégis az
Az új Testarossa leginkább abban hasonlít az ősére, hogy ennek láttán is éppúgy elakad a lélegzeted. Míg az elődje, az SF90 egy hagyományosan látványos Ferrari volt, addig a maranellói dizájnerek ezúttal nem finomkodtak, és egy igazi vizuális atombombát dobtak az utcára. Széles, lapos, és tele van izgalmas részlettel, amin azonnal megakad a szemed. A fényszórókat egy fekete sávba rejtették, amitől úgy néz ki, mintha bukólámpás lenne, az ajtók mögötti fekete betét pedig még inkább kiemeli, mennyire brutálisan széles a hátulja.
A legizgalmasabb egyértelműen a hátsó része, ahol a karosszéria két masszív légterelőben végződik, egyértelmű utalásként a Ferrari hetvenes évekbeli versenyautóira.
Mégsem a múltba réved, hanem a jövőbe repít: a dizájn zsenialitása, hogy egyszerre tiszteleg a klasszikus Ferrarik előtt, miközben megfelel a legmodernebb aerodinamikai követelményeknek is. A gyáriak szerint itt minden részletnek funkciója van, az ajtók mögötti fekete panel például egy légbeömlő, ami egyenesen a hátsó fékekhez vezeti a hűs levegőt.
Amikor a V8 nem elég
A lemezek alatt az SF90 Spider alaposan átdolgozott hajtásláncát találjuk. A középre épített 4 literes biturbó V8-as benzinmotor önmagában is 830 lóerős, ami bőségesnek tűnik, de a Ferrarinál nem elégedtek meg ennyivel. Az első kerekekhez került két elektromotor, hátulra pedig még egy, ezzel a kombinált teljesítmény 1050 lóerő, ötvennel több az elődjénél. Rengeteg mérnöki munka van még ebben a nem túl drámai növekedésben is. A márka történetének eddigi legnagyobb turbófeltöltője például a Le Mans-i versenyautó 499P-ből származó, alacsony súrlódású csapágyazást kapott, és hogy a gigantikus feltöltő ellenére ne maradjon turbólyuk, arról a zseniális nyomatékkiegyenlítési rendszer gondoskodik.
Mert mi másra is lehetne használni a hibrid hajtást, mint arra, hogy késlekedés nélküli, azonnali reakciókat kapjunk egy V8-as szuperautóban?
Meg persze arra, hogy a 7,45 kilowattórás akkumulátort feltöltve 25 kilométert tegyünk meg tisztán elektromosan.
Csendes rajt, őrült folytatás
Finoman szólva is furcsa egy Ferrarival némán gurulni, de van abban valami végtelenül elegáns, amikor a sűrűn lakott belvárosból teljesen csendben osonunk ki, hogy aztán az első kanyargós útszakaszon szabadítsuk el a poklot. A 849 Testarossa Spiderrel is némán indultam útnak a tenerifei szálloda parkolójából, de nagyjából a kapuig tartott a lelkesedésem, amikor bevillant, hogy hiszen nem ezért jöttem. Aki egy ilyen maranellói paripát vesz, méghozzá nyitott tetővel, annak az egyik legfontosabb dolog a hangorkán, ami a fülébe áramlik. Az új Testarossa ezen a téren nem panaszkodhat, baljós mordulással kel életre, és minden utcasarkon jól hallhatóan teszi le a névjegyét, az alagutakban visszhangzó dühös üvöltését hallva pedig garantáltan libabőrös leszel. A legjobban persze nyitott tetővel lehet élvezni, de
a Ferrarinál gondoskodtak róla, hogy a tetőt becsukva se kelljen lemondani a hangélményről, a motor frekvenciáját felerősítve juttatják az utastérbe.
Modern funkcionalitás
A szerencséseknek egy ideje már áll egy 849 Testarossa a garázsukban, most pedig itt a Spider, ami semmit sem vesz el az élményből, éppen csak hozzáadja a szellős autózás lehetőségét. Mindez nem véletlen, az autót ugyanis az elejétől fogva úgy tervezték, hogy Spider is lesz belőle, ezért nem volt szükség extra merevítésekre, és mindössze harminc kilogrammal lett nehezebb a kupénál. A bikiniméretű vászon helyett a Spider rendes keménytetőt kapott, amit 14 másodpercbe telik a hátsó burkolat alá hajtogatni, 45 km/órás sebességig akár menet közben is. A szélvédelem tökéletes, még magas termettel sem borzolja a hajam a szél, a hátsó szélvédő pedig gombnyomásra húzható fel és le, egyben elég hatásos szélfogóként is funkcionál.
Csak egy nagy képernyő van, a kormány mögött, a legfontosabb funkciók a küllőkről kezelhetők, és a gyáriak büszkén emelték ki a bemutatón, hogy ők is visszatértek a fizikai gombokhoz. Bár a méretes váltófülek miatt nincsenek bajuszkapcsolók, ezért az ablaktörlő és fényszóró kapcsolása megszokást igényel, a hüvelykujjakhoz illesztett irányjelző egyszerűen zseniális, ezek után érthetetlen, hogy miért nincs ilyen más autóban. Meglepő lehet ebben a ligában, de a 849 Testarossa Spider meglepően praktikus, elöl az elektromos hajtás ellenére is maradt hely egy egészen nagy csomagtartónak, az utastérben pedig jól elérhető helye lett a telefonnak és az üdítőnek is. A részletek miatt is lehet szeretni a Ferrarit:
a kulcs valójában egy fémembléma, nyitott kulisszát idéz az irányváltó, és egy kis kijelzőn az utas is láthatja, mennyivel száguldunk.
A manettino új arca
A brutális hőségroham idején utaztunk Tenerifére, ahol meglepően hűvös időjárás fogadott, esőre álló borús éggel és az óceán felől fújó erős széllel. De miért épp ide utaztunk, öt óra repülésre Budapestről, ha kis falvakon át kell gurulnunk ötvennel egy ezer lóerős Ferrariban? A hely érintetlen hangulata persze fantasztikus, és a 849 Testarossa Spider ebben a mindennapi szerepben is brillírozik. Roppant hasznos az a funkció, ami pár másodperc alatt megemeli az autó elejét, hogy nagyobb aggodalom nélkül döccenjünk át a legelvetemültebb fekvőrendőrön is, és az autónak még göröngyös útra való üzemmódja is van, ami éppen annyit lágyít a felfüggesztésen, hogy ne bánjuk meg, amiért nem a légrugós Bentley-t hoztuk ki a garázsból. Nem maradhat el az ikonikus manettino, és a kormányon az egyetlen érintőgomb a hibrid rendszeré maradt, ahol egyszerűen válthatunk a teljesen néma elektromos hajtás, a legtöbb esetre tökéletes hibrid hajtás és a maximális teljesítményt felszabadító Performance és Qualify módok között. Tenerifén lassan haladnak a dolgok, a térképen nem túl távolinak tűnő pontok közt is sok idő alatt érünk át,
mégsem kellett sokat autózunk ahhoz, hogy megértsük, miért ide szervezte a tesztvezetést a Ferrari.
Útban a vulkán felé
Úti célunk a Teide nemzeti parkja volt, ami 3718 méter magas csúcsával nemcsak Tenerife, hanem Spanyolország és az egész Atlanti-óceán legmagasabb pontja, egyben a világ egyik legmagasabb vulkánja. A legemlékezetesebb pillanat pedig az volt, amikor a felfelé kanyargó utakon elértük a sűrű, szürke felhőréteget, pár percig a hűvös párában autóztunk, majd hirtelen áttörtük a felhőpaplant. Fent vakító napsütés, mélykék ég és a fekete vulkáni táj fogadott, miközben alattunk a fehér felhőtenger hullámzott. Az út közben kiszélesedett, az egyenesek hosszabbak, a kanyarok izgalmasabbak lettek, és szerencsére a forgalom is eltűnt.
Itt kapott igazán értelmet a V8-as motor mély, rekedtes hangja, ami a magasra tett kipufogókból brutális durranásokkal kísérte a gázelvételt és a váltásokat.
Elektronika a kezed alatt
Vezettem már Ferrarit, de most ültem először ezer lóerőnél is izmosabb autóban, és a legmeglepőbb nem is a 849 Testarossa Spider nyers ereje volt, hanem az a hihetetlen finomság, ahogyan ezt az elképesztő erőt kezelhetővé teszi. A mérnökök olyan kifinomult szintre fejlesztették az elektronikus menetstabilizáló rendszereket és a nyomatékvektor-szabályzást, amelyek teljesen észrevétlenül dolgoznak a háttérben, hogy ezer lóerőt uralni sosem volt még ennyire egyszerű. Ez a Ferrari úgy fordul, mintha sínen húznák, a kormánya annyi visszajelzést ad, hogy szinte él a kezedben, és ahogyan fokozod a tempót, a hibrid rendszerről teljesen elfeledkezel. Az első keréknél lévő elektromotorok észrevétlenül gondoskodnak róla, hogy úgy gyorsíts ki minden kanyarból, ahogyan azt elképzelted. A legfélelmetesebb az, hogy közben meg sem érzed az 1,6 tonnás tömegét, ez az ezer lóerős Ferrari könnyedén táncol a kezeid közt. Sokat mond a gyáriak elhivatottságáról, hogy négyféle abroncskészletet igazítottak az autóhoz a Pirelli P Zero R-től az Assetto Fiorano csomaghoz tartozó Michelin Pilot Sport Cup 2-ig.
Gyorsulás a végtelenbe
Mivel ezúttal nem versenypályán vezettünk, ezért észnél kellett lenni, és megkockáztatom, hogy a 849 Testarossa Spider tudásának csak a töredékét sikerült lehívni a vulkáni tájakon kanyargó utakon. De azt nem hagyhattam ki, hogy kipróbáljam, milyet lép egy Ferrari több mint ezer lóerővel, és a 849 Testarossa Spider még a végtelen nyomatékú elektromos autók korában is képes meglepni az embert. 2,25 másodperc kell, hogy nulláról százra gyorsuljon, ezzel a Ferrari történetének leggyorsabb nyitott tetős autójának számít. Nem mondom, hogy egy Formula–1-es pilóta reakcióideje kell hozzá, de nem árt: a fordulatszámmérőt nézni esélytelen, és
mire felfogod, hogyan villannak fel sorban a kormánykerék karimáján a színes fények, máris elkéstél a váltással.
Mégis ez az egyik legszórakoztatóbb dolog ebben az autóban, hibrid rendszer ide vagy oda, amikor kihúzatod a V8-ast, és kapcsolgatsz, ahogyan jól esik. Ha lett volna helyünk 250-nel száguldani vele, akkor 415 kilogramm leszorítóerő tapasztaná az autót az útra, a 330 km/órás végsebességét is majd máskor próbáljuk ki, és ezúttal a fékeknek sem volt idejük megmutatni, mennyire fáradhatatlanok a pályán.
Értékelés
Csak egy pár óra jutott a 849 Testarossa Spiderrel, de a Ferrari újdonsága teljesen beszippantott és a rajongójává tett, Tenerife felhők fölé kanyargó szerpentinjei pedig megadták azt a drámai hátteret, amit egy ilyen kaliberű autó megérdemel. Pár héttel azután, hogy az elektromos Luce sokkolta a világot, aminek hatására még a tőzsdei árfolyamok is megroppantak, a kommentmezők pedig lángba borultak, az olaszok most helyretették a világ rendjét. A 849 Testarossa Spider nem egy egyszerű sportautó, hanem
a mérnöki zsenialitás mesterműve, ami tökéletesen ötvözi a nyitott tetős autózás szabadságát a versenypályák nyílt napjára szánt szupergépek könyörtelenségével,
tökéletes bizonyítéka annak, hogy Maranellóban még mindig nagyon jól tudják, hogyan kell a világ legkívánatosabb sportautóit megalkotni. Ez a Ferrari azoknak készült, akik mindent akarnak egyszerre, és az új Testarossa meg is adja nekik.
Ez is érdekelhet:
Szentségtörés vagy zseniális? 3 ok, amiért hatalmas bukás lesz a Ferrari Luce, és 3, amiért imádni fogják
Az első elektromos Ferrari semmi máshoz nem fogható, és ez egyszerre a legnagyobb átka és a legnagyobb fegyvere.
Az Amalfi Spiderrel a Ferrari megmutatja, hogyan élvezd az életet
Nem sokkal a kupéformájú Amalfi után itt a vászontetős változat a Ferrari belépőmodelljéből.
Ferrari a hétköznapokra – kipróbáltuk az új Amalfit
Ha igazi Ferrarira vágysz, de egy középmotoros gépre sem lélekben, sem vezetési tudásban nem vagy felkészülve, akkor ez neked való.
