Portugália déli részén járunk, a magyarázat szerint azért itt, mert az autó nevét adó Amalfi-part lehet, hogy szebb, és jobban passzolt volna az alkalomhoz, viszont biztos, hogy ott a forgalom és zsúfoltság miatt nem autózhattunk volna ekkorát. Igaz, itt sem ideális a helyzet, éppen percenként szakad le az ég, önti el az eső az aszfaltot, de az utak legalább kihaltak, lehet haladni, élvezni a kanyarokat.

Roma v2?

2020 nyara óta kapható a Ferrari Roma, aminek népszerűsége egyáltalán nem indokolta még a modell leváltását. Ugyan pontos értékesítési adatokat nem közöl a gyár, de a belépőszintű, kapudrogként is működő Ferrari eddig is határozottan jól fogyott. Megtette, amire hivatott, olyan új vásárlókat hozott a márkának, akik ugyan Ferrarira vágytak, de egy középmotoros, vérbeli, szigorú sportautóra nem igazán voltak sem lélekben, sem vezetési tudásban felkészülve. A Romával viszont simán elboldogultak, ami komfortos, és szükség esetén, a megfelelő beállításokat alkalmazva sportos is volt egyben, miközben simán alkalmas akár mindennapos használatra is, már amennyiben a Ferrari és a mindennapos szó szerepelhet együtt egy mondatban. Az Amalfi pedig pont ugyanezt tudja, modernebb, frissebb formában.

Amalfi

Bár a Ferrari új belépőmodelljének névadója Amalfi városa, mégis inkább a Nápolytól délre, a Salernói-öböl északi részén húzódó Amalfi-part meredek, impozáns partja az, aminek egyedi hangulata ihlethette az autót. Vagy legalábbis a nevét. Talán erre utal a sportautó unortodox, a Ferrari hagyományos pirosától elütő kékeszöld tengerszíne is, amit hivatalosan Verde Costierának hívnak. Van, aki szerint ez szentségtörés, egy Ferrari legyen piros, szerintem viszont baromi jól néz ki ezzel a fényezéssel. Is.

A tető, az ablakok és a 2670 milliméteres tengelytáv megmaradt az elődből, azon kívül az Amalfi minden egyéb része új.

Küldetéséhez jól passzol a megjelenése is, elegáns, lapos, tele izgalmas apróságokkal, de az összkép egyáltalán nem agresszív.

Magasabban húzódik a motorháztető is, és lágy, kellemes ívek domborodnak rajta mindenfelé. Elöl pengeszerű, keskeny fénycsíkok, oldalán az egy nagy alumíniumtömbből kifaragott, oldalanként más dizájnú felniken elöl 245/35 R20, hátul 285/35 R20-as gumik, a fenekén a kétszer két kipufogó és az elsőkhöz hasonló, vékony fények izgalmasak rajta.

Aktív légterelő növeli a leszorítóerőt az autó hátulján, az új hátsó szárny 110 kilogrammnyi leszorítóerőt termel 250-es tempónál, de csak 4 százalékot ront a légellenálláson. A légterelőt normál esetben szinte nem is látni, de gyors kanyarokban, vagy vészfékezésnél is képes azonnal a legmeredekebb állásba emelkedni.

Bár a valóságban közel nincs olyan alacsonyan az autó hasa, mint ahogy gondolnánk, az átlagos fekvőrendőr sem okoz nehézséget az Amafinak, mégis 35 km/órás sebességig 40 milliméterrel megemelhető, hogy még véletlenül se érjen le az alja.

Csak semmi elektromosság

Orrom előtt igazi, rendes, minden elektromos rásegítés nélkül dolgozó V8-as motor hörög. Nem túl hangosan, épp annyira, hogy ne zsongjon tőle a fejed egy hosszabb autózás után sem, de azért libabőrös legyen tőle a karod, ha éppen úgy tartja kedved. Dupla turbó tolja a levegőt a nyolc henger 3855 köbcentijébe, hogy némi benzint hozzáadva, majd elégetve a motor 640 lóerőt adjon a sofőr jobb lába alá, legfeljebb 7600-as percenkénti fordulatig pörgetve.

A nyomaték sem kevés, 760 Nm mérhető a főtengelyen. Padlóig nyomva a pedált 3,3 másodperc telik el, míg a kilométeróra 100 km/órát mutat, és 9 másodperc, míg 200-at, a csúcssebesség bőven túl van az indokolton a maga 320 km/órájával.

Elektromos rásegítésre nincs szüksége az Amalfinak, a hibrid rendszereket a Ferrari a nagyobb teljesítményű modelleknél veti be, ott is a jobb menetdinamikai értékek érdekében.

Nyolcfokozatú váltója duplakuplungos automata. és a jobb súlyelosztás miatt a hátsó tengelynél található. Maga a szerkezet ismerős lehet az SF90 Stradaléból, de a nagyobb kapacitású vezérlőszámítógép finomabban és fürgébben intézi a kapcsolásokat.

Sportautóval nem elég gyorsan menni, néha fékezni is kell. Az Amalfi ebben sem viccel, a teljesen elektronikus, brake by wire rendszerű fékben a pedál nem kapcsolódik közvetlenül a fék hidraulikájához, csupán elektromos impulzust ad. Ez amellett, hogy a fékérzet egyáltalán nem lett szintetikus, gyorsabb reakciót, rövidebb pedálutat, és végső soron rövidebb fékutat jelent.

Touchpad helyett gombok, kapcsolók

Az Amalfi 2+ személyes, ami a Ferrari értelmezése szerint két felnőttnek nyújt elegendő életteret az autóban, bár hátul is található két ülésszerű valami, amibe legfeljebb apró gyerekeket lehet bepasszírozni. De miért is tenne ilyet bárki, az Amalfi nem egy családi autó, ebben legfeljebb ketten jó utazni. Vagy ha igazán jót akarsz autózni, sivalkodás, hiszti nélkül, akkor egyedül.

Ezt a programszervezők is érezhették, ezért a tesztutakon megszokott párban vezetés helyett mindenki egyedül ült be az előre kiosztott, de külsőre, belsőre tökegyforma Amalfik egyikébe. Így nem kellett rettegni a melletted ülő vezetési stílusától, illetve a teljes utat végigvezethetted, nem kellett azon mesterkedni, hogy inkább a hegyi szakasz jusson neked, ne a dögunalmas autópályás rész.

A Ferrari gyorsan reagált a vásárlói visszajelzésekre, és a Roma kevésbé praktikus érintésérzékeny felületei, álgombjai helyett az Amalfi kormányán már valódi gombok találhatók. Nem is kevés, és nem is akármilyen. Az alul kissé lapított, karbonbetétekkel és színes díszöltésekkel kiegészített kormányra került a motorindító nyomógomb, és a Manettino néven futó forgókapcsoló is, ami egy jól sikerült üzemmódválasztó az autó paramétereinek a vezetési stílushoz igazításához. A kormány mögötti elképesztő méretű fülekkel a váltásokba lehet beleszólni, ez nem annyira szokatlan, viszont a kormányon lévő irányjelző már egész egyedi. Nem állítom, hogy jó, de különlegesnek különleges, az biztos.

Hasonlóan furcsa az automatikus váltó vezérlésére használt gombsor is, ami a kézi váltós, klasszikus Ferrarik váltókulisszájának kinézetét imitálja. Sajnos használni már nem annyira jó, mint amennyire mutatós. Ugyanígy, ha valami olcsóbb modell helyezi a középkonzolhoz az ablakemelőket, azt általában megszólják, ha ugyanezt a Ferrari csinálja, azt egyedinek illik mondani.

Nem maradhatott ki a képernyőtenger sem, kijelzőből három nézhető autózás közben, a vezető előtt 15,6 hüvelykes digitális műszerfal mutatja a szükséges információkat, a középkonzolon 10,25 hüvelykes érintőképernyő tartozik a fedélzeti rendszerhez, és egy 8,8 hüvelykes monitort nézhet az utas is, ha a motor fordulatszámára, vagy éppen a gyorsulási adatokra kíváncsi.

A belső hangulata kifejezetten izgalmas, a Verde Bellagio fura zöldje remekül passzol a fényezéshez.

Ülései minden irányban elektromosan állíthatók, ráadásul tíz légkamrával vannak felszerelve a masszázsfunkcióhoz, ahol öt program és három intenzitási szint választható. Van csomagtartója is, ami viccesen apró, mindössze 273 literes, és postaládaszerűen szűk résen lehet telerámolni.

Az Amalfi kormánya mögött ülni pont olyan, mint amit a külső alapján elképzelsz.

Alapból roppant kényelmes, és ha képes vagy beleülni – mondjuk ez sem nehéz, nem kell tornamutatványokat végezni hozzá –, akkor mindenféle különösebb vezetési tudás nélkül is elautózgathat vele bárki. Nem harapja meg semmidet, szófogadóan teszi, amit kell, és közben nincsenek durva váltások vagy kőkemény futómű, még a motor is halkan dolgozik. Akinek ez nem elég, az a kormányon lévő forgókapcsolóval elkezdheti fokozatosan növelni az izgalmakat.

Ahogy közelítesz a Manettino piros jelzéséhez, úgy jön meg a motorhang, válik izgágábbá a hajtás, harapósabbá a fék, és közben megengedőbbé az elektronika. Persze ilyenkor is figyel az autó, csak hagyja, hogy játssz, és élvezd, ahogy meg-megdobja a fenekét. Épeszű ember közúton, esőben egy bő százmilliós autóban nem kapcsolja ki teljesen a menetstabilizálót, így a forgókapcsoló végállása most kihagyta az ESC Off állást. Ugyanígy nem lett volna sok értelme belekóstolni a rajtprogramba az esőtől nedves aszfalton. Végül pár óra múlva, koszosan, de épségben került vissza az autó a hotel elé.

(Fotók: Ferrari, Földes Attila)

Ez is érdekelhet: