Amalfi néven érkezik a Ferrari új modellje, amivel a szélesebb rétegek felé nyitnak

2026 első negyedévétől lesz elérhető a maranellói álomgyár újabb mesterműve, a Roma utódjának szánt két plusz két személyes, 640 lóerős V8-as.

Június 23-a van, Ferihegyen ülök az Austrian Airlines hajnali járatán Szörényi András remek fickó kartárssal a Vezesstől, Bolognába tartunk, és mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja, egyáltalán nem gyalog. Azért mentünk oda, mert pár nappal korábban érkezett egy szupertitkos behívó a Ferrari központjából, hogy Magyarországról két médiumnak szeretnék biztosítani a lehetőséget arra, hogy

Maranellóban szemtanúja lehessen annak, hogy lelepleznek egy új modellt,

és mi (a Player Media) voltunk az egyik meghívott (a már emlegetett Vezessen kívül).

A sajtóesemény 15:30-kor kezdődött, előtte a világ minden országából érkező médiasáskák egy hangulatos étteremben megfelelő minőségű és tápláló étellel és igény szerint egy-két pohár jóféle Sangiovese veressel lettek megkeresztelve, hogy a délutáni foglalkozásra megtisztulva érkezzenek. Nagy volt a titkolózás, és máig nem is lehetett megosztani a világgal, mi történt annak az épületnek a második emeletén, amelynek a portáján a telefonok kameráira piros matricák kerültek, az este folyamán pedig legalább tízszer kellett megmutatnunk az eszközeinket, hogy a helyiek elhiggyék, egy darab lesifotó nem készült a helyszínen.

Akkora volt a titkolózás a bejelentés körül, hogy a mindent tudó ChatGPT sem tudta megtippelni, mi fog történni Maranellóban aznap.

A meghívóban azért voltak arra utaló jelek, hogy új modellről rántják majd le a leplet, kíváncsiak voltunk, mivel egészül ki az a sor, ami most úgy néz ki, hogy:

296
Purosangue
12Cilindri
SF90
...

...és eddig volt ott egy Roma, ugye. A 12Cilindri tavalyi bemutatója után idén februárban sikerült meghajlítani a teret Portugáliában a Spiderrel, és a többi modell szintén elég új ahhoz, hogy cserés legyen, az volt tehát a kérdés, hogy jön valami teljesen új, vagy esetleg a Roma utódja érkezik.

Beterelnek minket a gyár egyik épületébe, ahogy említettem, a kamerákat azonnal leragasztják, pedig ott állt a recepción egy F80. Mindent a szemnek, semmit a fényképezőgépnek. Irány fel a másodikra, majd egy kis felkészülési kávészünetet követően a nagyjából 140 fős közönséget egy ablak nélküli terembe küldik, ahol két oldalon a Ferrari pompás piros színű leplével elbújtatott, gyanúsan autóra hajazó formák várnak ránk. Beültünk a második sorba, az elsőben már nem volt hely, de innen is jól láttunk.

A székemre készített piros logózott ferraris notesz már alig várta, hogy legalább egy rosszul sikerült kutya rajza belekerüljön az első oldalára a mellékelt grafitceruza és a gimnáziumban négyesre értékelt rajzórai teljesítményem összeeresztésének gyümölcseként. Végül ló lett.

Valami lapos lesz a lepel alatt, örülünk Andrással, hogy nem egy elektromos SUV érkezik, hogy végleg behintse sóval az európai autógyártás legszebb emlékeit. A színpadon megjelenik Enrico Galliera, a vállalat marketingigazgatója, háta mögött pedig óriási, minimum 21:9-es arányú kivetítőn az olasz dolce vita romantikus álló,- és mozgóképei. Itt már azért bizsergett valami, hogy köze lesz az olasz földrajzhoz annak, amit látni fogunk. Enrico egész gyorsan eljut oda, hogy elmesélje, egy V8-as blokkal felvértezett, front-középmotoros autót fogunk látni, ami a Roma helyébe lép.

640 lóerő hajtja majd, és 760 newtonméterrel a zsebeiben ígér nekünk 3,3 másodperc alatt 100, 9 másodperc alatt 200 km/óra sebességet. Igen, ez nagyon érdekes, de ami sokkal izgalmasabb, az az, hogy Enrico arról mesél, hogy ezzel a modellel szeretnének a szélesebb közönség felé nyitni. 240 ezer eurótól indul majd az ára. Ferrarit mindekinek!

Mielőtt lerántják a leplet, Gianmaria Fulgenzi termékfeljesztési igazgató és Flavio Manzoni dizájnért felelős főnök elmesélik, mennyire nehéz dolog olyan autót tervezni, ami úgy gyönyörű és izgalmas, hogy közben letisztult és egyszerű. Márpedig a most érkező műremeknek ezt a küldetést kell teljesítenie.

Lepel le. Színpadon a Ferrari Amalfi!

Ferrari Amalfi, az új, 8 hengeres, 2+2 üléses sportkupé, teljes életnagyságban, mind az 1470 kilójával, 80 literes tankjával, 273 literes csomagtartójával, és 4,66 méter hosszúságú csodálatos kiállásával. 320 km/óra a végsebessége, amivel már el lehet érni a hazai utakon egy bűncselekménynek minősített utcai elismerést. Kétszázról egy focipálya hossza (119,5 méter) kell neki, hogy belekapaszkodjon a nullába. Születési neve: F169MM.

De ezek csak számok, ami előttem van, az egy rendkívül letisztult autó, a Ferrarira jellemző élek és ravaszdi trükkök nélkül.

Körbejárom a törtfehér Bianco Anticót és a Verde Costiera fantázianevűt is. Ízlelgetem és emésztgetem, hogy ez lesz a beugrómodell. Amivel részben egy teljesen új közönséget kíván bevonzani az olasz legenda, részben pedig igyekszik a felfelé váltásra ösztönözni a német prémiumok gazdáit, de minimum egy flottabővítésre.

Aki ilyen autót vesz, annak elég nagy a garázsa, hogy elférjen mellette a többi is, de hogy ez lesz az egyik kedvence, arról az ötféle izgalmas beépített masszázsprogram is gondoskodik majd. Kipróbáltam, és tényleg fantasztikus (volt a 12Cilindriben). Szóval ez egy olyan beugró modell, amiben ötféle masszázs van, igen.

A modell beugrósága egyrészt táplálkozik az árából, másrészt a letisztultságából és könnyed kezelhetőségéből.

A Ferrari azt ígéri, hogy a korábbi modellekből már megismert módválasztónak köszönhetően nem kell versenyzőnek lenni, hogy életben maradjunk ebben a képzőművészeti remekben. Ahogy azt a rendkívül esős időben személyesen is megtapasztaltam idén télen, wet módban nem tud az ember olyat csinálni az autóval, amitől önveszélyes lehet. Persze, bele lehet vezetni a szakadékba, de még egy csúszós kanyarban sem lehet vele megpördülni, köszönhetően a védelmi rendszereknek. Szóval 18 éves friss jogsis trónörökösök, 80 éves remegő lábú kalandorok, vagy csak műkedvelők, figyelem: a Ferrari Amalfi mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy egy párt alkothasson vele, és boldogan éljenek, amíg a NAV vagy egy emelkedett árú továbbértékesítés el nem választ.

Más nem nagyon fog elválasztani, hiszen ennél a modellnél a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt fektettek a hangélményre. A 8 sebességes duplakuplungos váltóval egy érzéki tánc lesz minden kilométer, a kipufogóban egy speciális bypass szelep dolgozik majd, hogy a különböző körülményekhez alkalmazkodva mindig a lehető legteljesebb hangélményt tudja biztosítani a szerencséseknek.

Visszatérve a dizájnra: kifejezetten cél volt a puritánság, de ennek a megközelítése sokkal inkább old money és letisztult elegancia alapú, mintsem olcsó. A napi használatra tervezett remekmű egyébként olyan gondoskodó csomaggal érkezik, hogy árában foglaltatik hét évnyi kötelező szerviz (20 ezer kilométerenként, vagy évente egyszer, kilométer-korlátozás nélkül). Persze a kopóalkatrészek nem, de az olaj, a szűrők, az átnézés nem kerül pénzbe. Ez azért elég izgalmas. Szintén óriási taps követte azokat a mondatokat, amikor a kormányról és a fizikai gombokról esett szó. Mert hogy egy kicsit visszatérés van ebből a fene nagy digitalizációból, ahol mindent egy érintőképernyőn kellene vezérelni.