A szülők meghalnak, a szerelmek elhagynak, végül egyedül maradsz egy elátkozott szigeten, ahonnan nem menthet ki senki. Egy embert kivéve. Dióhéjban ennyi a "The Moped Diaries".
Vagyis ennél több. Sokkal több, mert cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy mennyi szarral etet az álomgyár. Ez az erős, bő tízperces kisfilm nem érthetetlen, elvont művészet, mint amilyennek a független filmeket általában képzeljük. Egyszerű, hétköznapi sztori, tökéletes ízléssel képekbe gyúrva, amit látva beindul az agyad. Ettől a hatástól régóta félnek a dollármilliókból készülő szuperprodukciók producerei.