Nem kizárólag az amerikaiak tudnak érdekes és izgalmas sorozatot gyártani, ezt most gyorsan be is bizonyítjuk: mutatunk három európai sorozatot, amit kötelező megnézni.
Az erdő (The Woods)
Ahogy az HBO, így a Netflix is készíttet sorozatokat kelet-európaikkal, merthogy kiderült, tudják hozni a minőséget. Az erdő is egy kiválóan rendezett, szépre fotózott izgalmas sorozat lett, gyakorlatilag csak a nevekből és a helyszínekből derül ki, hogy nem egy amerikai látványsorozat, hanem lengyel.
Alapvetően egy furcsa és rejtélyes gyilkosságról és annak nyomozásáról szól a hatrészes minisorozat, de közben a főszereplő, Paweł Kopiński ügyész drámája is kibontakozik.
Az események 1994-ben kezdődnek egy nyári táborban, majd 25 évvel később egy gyilkosság kapcsán a rendőrség az ügyész segítségét kéri. Ekkor egy olyan bizonyíték kerül elő, amiből Kopiński arra következtet, hogy a '94-ben eltűnt húga talán mégis él.
Nemcsak attól kiváló, hogy nívósan összerakták, hanem attól is, hogy egészen a sorozat legvégéig fenntartja a figyelmet, sejteni sem lehet, mi lesz a történet vége.
Hat rész, egyenként nagyjából ötven perc, szóval két nap alatt meg is van. Úgysem tudod abbahagyni.
A nagy pénzrablás (La Casa de Papel, Money Heist)
Mivel ma már ez a Netflix egyik legnézettebb sorozata – sőt a legnézettebb nem angol nyelvű sorozata –, mondhatjuk, hogy átbillent a csúcsponton, talán már kifutottnak számít. Ám egészen biztosan sokan vannak még, akik nem nézték meg Álex Pina szinte tökéletesre komponált rablós-átverős sorozatát, amellyel a spanyol író-rendező a heist műfaj egyik koronázatlan királya lett.
Pedig 2017-ben még csak a spanyol tévében debütált az első évad, és nem volt túl sikeres, azonban a Netflix jó érzékkel lecsapott rá, a harmadik évadtól kezdve pedig már csak ott lehetett megnézni. Ezt csak azért mesélem el, mert épp az első két évad – a Királyi Pénzverde a kirablása – volt az, ami nálam történelmi magasságba emelte a filmet:
hamisítatlan okosfilm, amiben minden apró részlet ki van dolgozva, minden pillanata roppant izgalmas, fordulatos, miközben tűpontosan adagolja az érzelmeket, és közel hozza hozzánk a karaktereket.
Pedig ezeknek a karaktereknek még nevünk nincs, és némelyik nem is túl okos. Azonban hatalmas szívük van és egymásért sok mindenre képesek.
A nagy pénzrablás zseniális, úgy gondolom, kihagyhatatlan.
Nem véletlenül lett akkora kultusza a Dalí-maszkoknak, a Professzornak (na ő viszont igen okos), és úgy általában a spanyol sorozatoknak. Na meg a Bella Ciao-nak:
Az árnyak (Umbre)
Ahogy ugye azt már a magyar Aranyélet-nél is láttuk, az HBO gondolkodás nélkül kiszervez egy jól megírt sorozatot Kelet-Európába. Az árnyak például román gyártású, és a bukaresti alvilági életet dolgozza fel Relu Oncescu életén keresztül. A hatalmas termetű, de annál csendesebb főhős látszólag egy egyszerű bukaresti taxis feleséggel és két gyermekkel. Csakhogy kettős életet él, valójában a helyi maffiafőnök behajtója.
Nehéz elhinni, hogy a román gengszterélet három szérián át fenntartja az érdeklődést, pláne egy olyan főszereplővel, aki finoman szólva sem egy nagy dumás, de jelentem: abszolút.
Relu a helyi erős ember, aki azonban lényegesen rafkósabb, talpraesettebb és pragmatikusabb, mint a bukaresti vagy a konstancai főnök. Igazából bárkinél. Ő a helyi MacGyver és Chuck Norris egyben. De azért nem mindig veszi magát ennyire komolyan a sorozat, ez néhány mellékszereplő karakteréből érződik, viszont annyira igen, hogy folyamatosan várd a következő részt. És egy sorozat ennél többet nem adhat.
Ha már kiváló sorozat:
(Fotó: Netflix, HBO)