John Woo A bérgyilkos című 1989-es akcióklasszikusa volt az egyik oka annak, hogy a hongkongi rendezőt végül Hollywood is felfedezte magának. Annál szomorúbb, hogy most maga Woo igyekszik kilúgozni ezt a nagyon fontos filmet, ráadásul olyan módon, hogy mi csak a fejünket fogjuk.
Az eredeti mozi címszereplőjének bőrében a később szintén amerikai akciósztárrá váló Chow Yun-Fat osztotta a fejlövéseket hivatásos gyilkosként, mígnem az egyik melója során véletlenül megsebesít egy énekesnőt, akivel később összeismerkednek. Mivel a lány a sebesülés miatt látáskárosodást szenvedett, ezért nem ismeri fel új barátjában egykori támadóját, a bérgyilkost pedig égető bűntudat keríti hatalmába. Elhatározza, hogy elvállal egy utolsó munkát, hogy ezzel összeszedje a pénzt a lány műtétjére.
Woo a film premierje után négy évvel megrendezhette első amerikai akciófilmjét, a Tökéletes célpont című mozit az éppen karrierje csúcsán lévő Jean-Claude Van Damme főszereplésével, aztán jött a Rés a pajzson a Hollywood által újra felfedezett John Travoltával, '97-ben pedig a rendező vitathatatlanul legjobb amerikai darabja, az Ál/Arc című akciófilm. Véleményes, de szerintünk ezután kezdett el hanyatlani Woo karrierje. Bár még élvezte a nagy stúdiók bizalmát, olyannyira, hogy rábízták a 2000-ben debütált Mission: Impossible 2. rendezését, de ebben már elkezdtek fárasztóak lenni a rendező tolakodó stílusjegyei. Bár a film anyagi siker lett, Woo-ra egyre csökkent a nézői kereslet. A fegyverek szava, majd A felejtés bére egyre kevesebb embert érdekelt, 2003 után pedig nem is bíztak rá komolyabb projekteket.
A rendező hat év szünet után tavaly végre ismét rendezett, a Csendes éj azonban nemcsak a kritikusok és a nézők előtt, de a kasszáknál is besült. Világszinten mindössze 11 millió dollárt tudott jegyeladásokkal összeszedni, aztán extra gyorsasággal az online videotékákban fejezte be a pályafutását.
Hogy miért nem jött össze a visszatérés, annak szerintünk egyszerű oka van:
az elmúlt évtizedben a kétezres évek közepén felemelkedő akcióhősök rongyosra koptatták azokat a paneleket, melyekkel Woo a kilencvenes években karriert csinált.
Jason Statham munkássága után már senki nem kapja fel a fejét arra, hogy egy gyilkos akrobatikus mozdulatokkal, két pisztollyal a kezeiben áll bosszút valamiért, ahogy arra sem, ha egy átlagos foglalkozást űző emberről kiderül, hogy korábban igazi gyilkológép volt, és valamilyen sérelem miatt most újra elő kell vennie a fegyvereit. A drótköteles mutatványokat már a Mátrix kimaxolta 1999-ben, és az ide-oda repkedő, szaltózó, irreális mozdulatokkal az ellent aprító főhősök az azóta eltelt negyed évszázadban csak egyre érdektelenebbé váltak. Woo sajnos csak ezt tudja, így a kétezer-húszas évekre a rendezői és forgatókönyvírói eszköztára súlyosan túlhaladottá vált.
Épp emiatt mi csak a fogunkat szívtuk, amikor kiderült, hogy a rendező újra előveszi A bérgyilkos sztoriját, amivel kapcsolatban egyébként már évtizedekkel korábban felmerült a remake ötlete, csak akkor, amikor talán még értelme is lett volna és kereslet is mutatkozott volna rá, valamiért nem csinálták meg. Na majd most! – kiáltott fel Woo, a Universal pedig még pénzt is adott neki. Harmincöt évvel az eredeti után persze muszáj valamit korszerűsíteni, a produkció felett atyáskodó kreatívok pedig a frissítést letudták a lehető legmegúszósabb módon:
a férfi főhőst lecserélték egy nőre.
Ez csak távolról tűnik okos döntésnek, az elmúlt években ugyanis már a legeltökéltebb MeToo- és TimesUp-hívő feministák fejében is elkezdhetett körvonalazódni, hogy a közönség valószínűleg nem fog csak azért a mozikba vonulni, mert egy akciófilmben egy nő veri és lövi halomra a nála kétszer nagyobb férfiakat. Legutóbb például a Furiosa: Történet a Mad Maxből próbálkozott meg az ikonikus főhős helyett női karakterrel folytatni egy alapvetően kedvelt és sikeres szériát, a próbálkozás pedig annak ellenére sem jött be, hogy maga a film egyébként egészen kiváló lett.
Woo figyelmét az intő jelek valahogyan elkerülték, ráadásul az már a remake első traileréből is kiderül, hogy az új A bérgyilkos fullba nyomja majd a feminin keménykedést. Soha ne bízd férfira egy nő munkáját! – köpi oda az angyalarcú főhős, mielőtt agyonlő egy újabb verőembert, a többieket pedig egészen változatos módokon, szaltózva, pörögve (ásítás) küldi át a túlvilágra. A casting sem próbálta meg hihetőbbé tenni a sztorit, a főszerepre kiválasztották a Trónok harca és a Halálos iramban-franchise színésznőjét, Nathalie Emmanuelt, aki annyira cuki, mint egy eltévedt, csetlő-botló kiskutya, akinek ott csillog egy könnycsepp a szeme sarkában, és akit az ember legszívesebben addig ölelgetne, amíg el nem kezd boldogan csaholni.
A Universal tehát hajlandó volt megfinanszírozni Woo újabb próbálkozását, de úgy tűnik, volt azért legalább egy olyan ember az illetékesek között, akibe szorult némi arányérzék, így A bérgyilkos nem kap mozis premiert. Augusztus 23-án a Peacock nevű streamingplatformon debütál, nálunk pedig előre láthatólag a SkyShowtime-ra fog felkerülni. Okos döntés, hiszen ha valaki már eleve kicsengette az előfizetési díjat, nagyobb eséllyel indít el valamit ha már úgyis ott van alapon, így a bukást is könnyebb lesz a nem is annyira rossz nézettségi adatokba csomagolni.
Ez is érdekelhet: