Rend a lelke mindennek, mondá az ember, rendezetlenség a lelke mindennek, mondá a termodinamika. És hogy mi Silent Hill lelke? Hát a mindent beborító és átszövő sűrű köd, amely olyan légkört csempész a kihalt, nyomasztó városba, hogy a félig beomlott fal adja a másikat. A fal, amelyet ritkán látunk a játékban öt méternél messzebbről a fojtó és permanens homály miatt.
De persze mindig akadnak vállalkozó szellemű, kíváncsi kalandorok, meg olyanok, akiknek a dolgok ritkán jók úgy, ahogy vannak...
vagy csak simán képzeljük el azt, hogy egyeseket kurvára fárasztott és idegesített a Silent Hillt beborító köd, így hát némi számítástechnikai ügyeskedés után kivették azt a pár napja megjelent második rész remake-jéből.
A moddolt változattal nyilván csak PC-n lehet játszani, és bár mi nem bátorítunk senkit, hogy így vágjon bele a játékba, azt meg kell hagyni, hogy a játék hangulata még így is bőven élvezhető szint felett van.
Itt pedig némi kaszabolás kutyafejes változatban. Azért úgy némileg egyszerűbb a dolgunk van az ellenfél irtásában, ha pontosan látjuk, hogy a kellemetlen külsejű delikvens épp merre tartózkodik, vagy honnan salapál:
A játékról írt kritikánkat itt olvashatod:
A sűrű köd ráterült a városra, majd a lelkünkbe is utat vájt magának – Silent Hill 2 remake-teszt
Bármerre is néztem, véget nem érő köd borult a városra. Egyre nehezebbnek tűntek a lépteim, a beszívott levegő mintha többé nem az enyém lett volna. Hideg volt. Tudtam, de már nem éreztem.
