1. Magastalpú cipő férfiaknak

A Buffalo cipőszörnye hatékonyan mérgezte meg a kilencvenes évek férfidivatját. Nem volt akkora tragédia, ha egy cigit vagy húszasokat lejmoló punk húzta a lábára, mert ez még úgy-ahogy elment a biztostűvel átszúrt fül, a kopott bőrdzseki meg a tollal összefirkált farmer mellett, de amikor diszkóba járó popperek is elkezdték hordani, az már akkor is simán kiakasztotta a miafasz-o-métert. Nyilván azok örültek ennek a hullámnak, akik alulról súrolták a 170 centit, de egy időben mindenki más is előszeretettel támolygott haza szombat reggel platformos lépőben a dizsiből, ami mai szemmel már egyértelműen „ezt most miért?!” kategória. Reméljük, a lábbelik divatjának ez az elfajzott oldalága soha többé nem tér vissza!

2. Uborka

Kizárt, hogy nem emlékszel erre a politikai szórakoztatóműsorra, ami azzal akart nagyon vicces lenni, hogy különböző közéleti szereplők karikatúráiból készített gumimaszkokat adott emberekre, akik hülyeségeket beszéltek. Olyan találmány volt ez, amihez képest a Sas Kabaré magasművészet, a Maksa Híradó pedig sima Pulitzer-díjas mutatvány. Persze, gyerekként mi speciel simán végigröhögtük akár a Benny Hill Show-t is, szóval akkoriban nem panaszkodtunk, de így utólag már csak a fejünket csóváljuk.

3. Gyümivodka

Házibulik, klubdélutánok és gimibulik állandó szereplője volt a gyümölcsvodka, amire az osztály kemény magja dobta össze a pénzt, hogy aztán az éjjel-nappaliban a legidősebbnek látszó haver vegye meg a szamóca-, barack- vagy sárgadinnye-ízű fertelmet. Ma már a szagától kidobnánk a taccsot, de annak idején valahogy még kortyolni is tudtuk. Hiába na, a fiatal szervezet mindent kibír. A vodka-narancs, a zöldalmás curaçao és a Napoleon konyak ugyanezen megítélés alá esik, azzal a különbséggel, hogy ezek még úgy-ahogy vállalhatóak felnőtt fejjel is. A gyümivodkára viszont nincs sem épkézláb magyarázat, sem elfogadható kifogás.

4. Habparty

Ezt is a kilencvenes években találták fel, és bár néhol még ma is felbukkan, a többség már abban az évtizedben rájött, hogy az egész egy hatalmas nagy ökörség. Józan ésszel belegondolva fel nem foghatjuk, ki látott abban fantáziát, hogy több köbméternyi habot zúdítson a szórakozók nyakába. Mi legalábbis már attól diszkomfortosra izzadtuk a pólónkat, ha ötnél több Coco Jambót kellett egyhúztomban végigszeletelni, nem hogy még alámerüljünk a derékig érő ragacsos habban. Mert egy ilyen habparty után bizony a ruhád rád tapadt, a bőröd ragadt, mindened elázott és hajnalban ebben az állapotodban kellett hazabattyognod, így a korán kelő szomszéd egészen biztos lehetett abban, hogy a Zoliék legkisebb fia már megint segghülye volt az este.

5. A hajak

A kilencvenes évek hajdivatja általánosságban is kegyetlen volt, de különösen a fiúk körében akkoriban népszerű fazonokra merjük használni a pusztító jelzőt. Melír a hajba, hogy mást ne mondjunk, de az is elég, ha visszaemlékszel, milyen frizurával nyomta Ricsi és Misi a Família Kft.-ben, a legborzasztóbb pedig az, hogy te is olyat akartál. A helyzet a sztárvilágban sem volt sokkal jobb. Nézd csak meg ezt a lenti képet a Backstreet Boys tagjairól, akik elméletileg vagy diktálták, vagy szigorúan követték a divatot! Ha megnézzük az akkor rólunk készült fényképeket, a sérónk miatt pont úgy érezzük magunkat, ahogy szegény Howie D kinéz ezen a fotón.

6. Magyar fiúbandák

A Hip Hop Boys még hagyján, hiszen még ma is előfordul néha, hogy moderált részegség közben együtt énekeljük a srácokkal a Megbántottak, a Hegyekbe fönn vagy az Ott várok rád című nótákat. A Happy Gang már véleményes, az igazi armageddon pedig a Shy Gysnél kezdődik, melyből kiindulva a sort kényelmetlenül hosszan tudnánk folytatni egészen a Bizö Boys és a Picasso Branch nevű formációkig. Mint minden mánia, ez is Nyugatról gyűrűzött be hazánkba, amikor az angol és amerikai popélet elkezdte vég nélkül okádni magából az olykor csak mérsékelt zenei műveltséggel és képességekkel megáldott, viszont a magazinok közepéből kihámozható plakátokon még pont jól mutató fiúcsapatokat. Nekünk nem jutott Backstreet Boys vagy Take That, de a fiúbanda-lázat itthon ezerrel pörgető Kozsó szerencsére gondoskodott róla, hogy magyarul is ömölhessen a nyál a Z+-on.

7. Takonylabda

Persze, értjük, a takonylabda pont azért volt népszerű a kilencvenes évek elején, amiért a fingpárna a mai napig az: mert a kamaszok imádják az ilyen megbotránkoztató marhaságokat. A takonylabda mondjuk még ezen a kategórián belül is a veszedelmesebb darabok közé tartozott, mert ha hozzávágták az ember combjához, elég szépen tudott csípni. Szalonképes illusztrációt sajnos nem találtunk hozzá, de ha az ember egy kicsit megerőlteti a memóriáját, biztosan emlékszik rá. Ez volt az a libafosszínű apró labdácska, amit ha teljes erőből megküldtél egy sima felület irányába, nem pattant el, hanem kilapulva hozzáragadt, majd szépen lassan leszottyadt róla, vagyis pont úgy viselkedett, ahogy azt a neve alapján elképzelted. A labda egyébként egy idő után telement porral és mindenféle szösszel, majd végül kiszáradva megkeményedett, így beteljesítve undorító végzetét. Ne is tagadd, imádtad, hogy anyu napokig könyörgött, hogy végre szabadulj meg tőle.

8. Színes műanyagcumik

Tudjuk, hogy anno nem merült fel benned a kérdés, hogy vajon miért hord mindenki a hajába, nyakláncára, cipőfűzőjére fűzve műanyag cumikat, miért csereberélik ezeket a mindenféle méretben és színben kapható mütyüröket az osztálytársnőid a szünetben, ezért most elmondjuk: a cumimánia elméletileg azért robbant ki, mert 1992-ben a Public Enemy nevű hiphop banda egyik tagja ékszer gyanánt egy valódi cumit vett a nyakába, amit aztán a TLC nevű csajbanda tagjai is átvettek, és innen már nem volt megállás. Tök jó, hogy a kilencvenes évek elején csak annyiba került menőnek lenni, hogy az ember a szülőktől kapott zsebpénzt elverte cumikra, de ha neked ez a fajta kúlság akkoriban nem jött össze, vigasztaljon a tudat, hogy ma már egy büdös petákot sem ér a keserves munkával összeállított cumigyűjtemény.

9. Tamagocsi

Akinek nagyon jó a memóriája, arra is emlékezhet, hogy annak idején még tamagocsi-temetőben is elhelyezhetted az egyjátékos zseb-kvarcállatkádat. Az őrület ugyanúgy Japánból evezett át Európába, mint a nyolcvanas években a moncsicsi, csak erre még annál is jobban emlékszünk, hiszen míg a barna majmocska nemigen zavarta a tanulók figyelmét, az simán előfordulhatott, hogy Zsuzsika egy matekdoga közepén volt kénytelen megetetni a tamagocsiját. Az egyszer használatos volt a hardcore verzió, hiszen ha ebben megdöglött az állat, dobhattad ki a cuccot a fenébe. A lúzerek és kazuárok – elnézést a huszonegyedik századi szakszóért! – ezzel szemben többjátékos tamagocsival nyomultak, aminek az sem volt probléma, ha a gazdi halálra éheztette a kis műanyag tokban picsogó nyomorultat.

10. Szex, szerelem, gyengédség

A Bravo magazin szerelmi-szexuális tanácsadó rovata megérdemelten nyerte el a halhatatlanságot. Bár nekünk mindig is volt egy olyan gyanúnk, hogy az elszálltabb kérdéseket maguk a készítők találták ki, ezt a kijelentést egy bíróság előtt már nem mernénk vállalni. Az azonban bizonyos, hogy ha minden megkeresés mögött egy valódi kamasz tapasztalatlansága feszült, úgy a szexuális felvilágosítás bizony nagyon hiányzott némely középiskola tananyagából. Nekünk az maradt meg a leginkább, amikor egyik kortársunk azután érdeklődött, hogy szabad-e mézet használni síkosító helyett, de biztosan mindenkinek volt személyes favoritja.

A kínos dolgok mellett persze bőven akadtak olyanok is, amiket nagyon tudtunk szeretni. Itt van néhány hatásos példa: