Igazi horrorfilmes főgonosz volt a leghíresebb magyar sorozatgyilkos

1916. május 9-én Kresinszky Márton és Takács István kinyitották a Cinkota, Kossuth Lajos utca 40. szám alatt lévő ház fészerének ajtaját. A két férfi az épület tetőszerkezetét akarta kicsit rendbe hozni, az utcában patikát üzemeltető Takács pedig úgy emlékezett, hogy a korábbi bérlő, aki 1914-ben vonult be, hogy a nagy háborúban segítse az Osztrák-Magyar Monarchia törekvéseit, a fészerben nagyobb mennyiségű száraz nádat és vakolóanyagot is tárolt.

A melléképületbe belépve csalódniuk kellett, ugyanis a helyiségben semmi olyasmit nem találtak, ami a tatarozásban hasznukra lehetett volna, csak négy bádoghordó árválkodott a haszontalan kacatok mellett. Az első világháború legzordabb éveit írjuk, a hátországban az üzemanyag ára az egekben, ezért hőseink, azt gondolván, hogy megütötték a főnyereményt, egymásra néztek, aztán magukhoz vettek egy fejszét és körbeállták az egyik hordót.

Ha a valóságban lenne zenei aláfestés, egészen biztosan felsikított volna a hegedű, amikor a balta átütötte a hordó ólommal gondosan leforrasztott tetejét és hirtelen irtózatos hullaszag nyomakodott a fészer áporodott levegőjébe. Kresinszky és Takács már tudták, hogy a masszív tárolóban nem üzemanyag van. Lefejtették a fedelét és felborították a hordót, amiből egy zsák megfeketedett szövete kandikált ki. Ezt kihúzták a levegőre és ekkor csapott le rájuk az igazi horror:

A felfedezés okozta sokkban kilyukasztották a második hordó fedelét is, melyből ugyanúgy hullaszag omlott ki és szőke hajcsomó gabalyodott a fejsze fokára. Takács ekkor ébredt rá, hogy a fészerben tárolt négy hordón kívül még három ugyanilyet látott a kiüresedett disznóól mellé pakolva. Az iszonyatos felfedezés után a két férfi pánikban rohant a cinkotai jegyző hivatalába, és hamarosan elözönlötték a nyomozók az elátkozott Kossuth utcai házat.

Az udvar, ahol elszabadult a borzalom

A hordókat a helyszínen meglékelték, és mivel mindegyikből ömlött az oszlás szaga, azokat elszállították a cinkotai temetőbe az eljárásszerű halottszemle végrehajtása érdekében. A cinkotai horror híre természetesen a sajtóhoz is eljutott, ami nagy lendülettel vetette rá magát a szenzációsnak ígérkező sztorira. A hordók felbontásán már egy seregnyi újságíró jegyzetelte az eseményeket, köztük az akkoriban Az Újság nevű napilapnak dolgozó Karinthy Frigyes, akinek helyszíni riportja Hét bádoghordó címmel május 12-én jelent meg.

Ebben Karinthy ezekkel a hátborzongató sorokkal írta le a szemle eseményeit:

Ott álltam a czinkotai temetőben, a bádoghordók előtt, és sorra néztem, a mint a felbontott hordók tartalmát kiborították a bonczasztalra. Különböző magasságú bádoghordók: egyformán lecinkezve, pontosan, lelkiismeretes munkával. Azok, akik az első hordót felbontották, egy pillanatig sem kételkedtek benne, hogy a többi tartalma is ugyanaz, holott ez a feltevés elképzelhetetlen szörnyűséget jelentett. Akik ott álltunk a felbontásnál, mindnyájan egészen természetesnek vettük, hogy a kisebb hordóból egy kicsi nő borult ki a földre, a nagyobból pedig egy nagyobb. És a második hordó után már azt is tudtuk, hogyan kell fordítani a hordót, milyen mélyre kell nyúlni s az előbukkanó női fej nyakán hol kell megfogni a zsineget, hol van a hurok, hol vezet le a lábakhoz, s hogyan vannak összecsomózva. Rendes, pontos gyűjtő dolgozik így, a ki érti a mesterségét és szereti a rendet.

A bádogkoporsók

Ekkor már a rendőrségnek meg is volt az első számú gyanúsítottja. Nem volt különösebben nehéz dolguk, hiszen a sorozatgyilkos neve ott díszelgett a tetthely homlokzatán:

Béla 1905-ben, 28 évesen költözött Cinkotára, ahol bádogosműhelyet üzemeltetett. Cégére még akkor is kint függött a Kossuth Lajos utca 40. szám alatti ház kapuja fölött, amikor megtalálták az áldozatait, pedig ekkor Kiss már két éve nem is lakott ott. Mivel az ügyön akkoriban nagyjából száz detektív dolgozott, az egész magyar sajtót nem is említve, néhány hét alatt sikerült összerakni a fontosabb részleteket.

A cinkbádog lesz az igazi

1906. április 8-án a Bristol-szálloda korábbi szakácsnője, a 37 éves Tóth Margit Budapestről Cinkotára utazott 1400 koronával a zsebében. Még aznap este megfojtották, holtteste pedig vashordóba került. Kiss ugyanazzal a módszerrel végzett vele, mint később a többi áldozatával, de akkoriban még nem volt elég tapasztalt a gyilkosság utáni metodikát illetően. A vashordó ugyanis, ahogy a benne lévő holttest a tavaszi melegben oszlásnak indult, rozsdásodni kezdett. Mivel félő volt, hogy a hordó kilyukad, és az abból előtörő szagok elárulják a bádogosmester halálos hobbiját, a gyilkosnak valamit tennie kellett.

Arról szó sem lehetett, hogy ismét elővegye a holttestet. Ehhez Kissnek nem volt gusztusa és egyébként is, ennél azért óvatosabb volt. Fogta hát a vashordót, és egy nagyobb, immár cinkbádogból készült tárolóba rakta, amit ólommal leforrasztott, majd kirakta a kertbe a disznóól mellé. Mivel a házban többen is laktak, ezért a mester azt mondta a kíváncsiskodóknak, hogy a hordóban üzemanyagot tárol. Na nem mintha sokan érdelődtek volna az egyre szaporodó hordók után, hiszen Kiss mégiscsak bádogosmester volt, így szüksége lehetett különböző kemikáliákra, legalábbis a kor embere nem látott ebben semmi különöset.

A végrehajtás így már lebukásbiztos volt: Kiss a házába csábított nőket lasszószerű zsineggel fojtotta meg, majd az éj leple alatt a holttesteket immár rozsdabiztos hordóba gyömöszölte, melyek tetejét ólommal forrasztotta a helyére.

Egy korabeli újság híradása Kiss rémtetteiről

És hogy mennyire volt sötét emberünk lelke? Erre a kérdésre elég annyit válaszolni, hogy az a Peschadik Júlia is hordóban végezte, aki két lánygyermeket is szült gyilkosának. Amikor a nő Cinkotára költözött, a gyerekeket nem vitte magával Pestről, hanem a Fehér Keresztre bízta őket. Egy darabig itt élt Kissel, mígnem egy este neki is hurok került a nyakára.

Pedig annyira rendes embernek tűnt...

A szomszédok közül egyedül egy rövid ideig a Kossuth Lajos utca 40. szám alatt lakott Talyiga András nevű cipészmesternek volt gyanús a halk szavú bádogosmester. Ő elmondta, hogy három olyan éjszakára is emlékszik, amikor jajveszékelésre és fura hörgésekre emlékeztető hangokat hallott Kiss háza felől, de akkor még valahogy nem sikerült neki összerakni, hogy ennek bármi köze lehet a kertben egyre szaporodó hordók ügyéhez.

Dr. Kágyi Aladár királyi aljárásbiró, aki végig Kiss szomszédja volt, szintén hallott olykor éjszakánként fura, nehéz tárgyak mozgatására utaló hangokat, de hát mégis csak egy iparos mellett lakott, így a furcsaságokból ő sem vont le messzemenő következtetéseket. Kágyi egyébként a korabeli sajtó egyik legkedveltebb forrása volt. A kíváncsi újságíróknak többször is elmondta, hogy a bádogost szorgalmas embernek tartotta, aki a szakmájában igazi tehetség, és aki mindig törekszik az alapos munkára. A környéken rengeteg épület ereszcsatornázását ő építette ki, sőt, még a cinkotai római katolikus templom keresztje is az ő keze munkáját dicséri. A magánéletében azonban már nem volt ennyire akkurátus. Ha pénzhez jutott, azt szerette mihamarabb eldorbézolni. Ilyenkor éjszakába nyúlóan mulatozott, majd másnap egész nap hortyogott befüggönyzött házában, az ajtóra kiakasztott táblácska védelmében, mely arról tájékoztatta a kuncsaftokat, hogy a mester ma nem dolgozik.

Az már csak az áldozatok holttesteinek felfedezése után látott napvilágot, hogy Kiss mindeközben kiterjedt levelezést folytatott elsősorban vidékről Pestre költözött, alacsony rangú nőkkel, akiket házassági ajánlattal vagy szerelmi vallomással csábított a cinkotai házba. Az akkori sajtóhírek szerint házában nőket ábrázoló fotókat és legalább 500 szerelmes levelet találtak a nyomozók, melyek összesen 174 különböző nőtől származtak. A hír kirobbanását követően 60 eltűnt nő hozzátartozói keresték fel a rendőrséget azzal, hogy feltételezésük szerint ezek az esetek is a gyilkos számlájára írhatóak.

Eltűnt, meghalt, újra élt

Néhány nap után elrendelték Kiss nemzetközi körözését, majd a Pest környéki főügyészség 3000 korona vérdíjat tűzött ki a gyilkos fejére. Mivel azonban javában dúlt az első világháború, nem is volt annyira könnyű egyetlen baka hollétét tisztázni.

Végül egy Darvas Róza nevű szobalány jelent meg a rendőrségen és átadott a detektíveknek egy tábori levelezőlapot, melyet Kiss írt neki, és melyben azt kérte tőle, hogy utaljon neki pénzt Nišbe, ahol hadifogolytáborban sínylődik. Később a Vöröskereszt közölte, hogy az égen-földön keresett sorozatgyilkos a 3. Landsturm Regiment katonájaként Ripanjnál került hadifogságba, ahonnan Nišbe internálták, majd végül 1915. február 5-én, a szerbiai Valjevóban a tífusz szövődményeinek következtében életét vesztette.

A Halál Csókja

Ezzel azonban még mindig nem volt vége Kiss Béla félelmetes történetének. Egyre-másra bukkantak föl ugyanis a szemtanúk és bejelentők, akik meg voltak róla győződve, hogy a gyilkos nem halt meg, csupán személyazonosságot cserélt egy bajtársával, aki hadifogságba esett, ő maga pedig eltűnt a háború forgatagában. Ehhez egyébként nem kevés köze lehetett a sajtónak, ami hosszú évekig napirenden tartotta a sztorit, melynek híre végül, köszönhetően annak, hogy a Kiss angolul csókot jelent, egészen Amerikáig eljutott. Itt a gyilkost Kiss of Death, azaz a Halál Csókja néven emlegették.

A még mindig élő Kissről szóló hírek egészen a harmincas évekig jelentek meg a sajtóban, de ezeket már akkoriban is fenntartásokkal kezelték. A legegzotikusabb híradás 1920-ból származik, amikor az Esztergom nevű lap közölte, hogy Kiss Béla a francia idegenlégió katonájaként október 21-én Észak-Afrikában bennszülöttek kezére került, akik elevenen felkoncolták. Az utolsó észlelések a harmincas évek közepéből származnak, amikor a gyilkos állítólag New Yorkban bukkant fel, és a Hatodik sugárút egyik bérházában dolgozott házfelügyelőként.

Örökké él...

...és ezt egyáltalán nem túlzás kijelenteni, Kiss alakja ugyanis betagozódott a legfélelmetesebb városi legendák sorába, és még annak is ismerős lehet valahonnan a nőket gyilkoló, majd a hullákat hordókba gyömöszölő bádogos sztorija, akinek fogalma sincs róla, hogy mindez valóban megtörtént a huszadik század elején. Kisst soha nem érte utol az igazságszolgáltatás, ez pedig még érdekesebbé tette az alakját.

Annyira, hogy még amerikai szerzők is feldolgozták a bizarr történetet, a nevét pedig nemcsak death metal együttesek vették kölcsön egy-egy sötétebb szám címeként, de még egy irtózatosan gagyi német horror címszereplőjeként is találkozhattunk vele 2013-ban, aminek szerintünk elég a trailerét megtekintened, hogy tudd, nem akarod megnézni.

Mivel Béla nem lépett elő a homályból, hogy jogi úton tiltakozzon a film ellen, ezért teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a modern kriminalisztika leghíresebb magyar sorozatgyilkosa most már biztosan halott.

A bádogosműhelyt közben lebontották, Cinkotát bekebelezte Budapest, a Kossuth Lajos utczát átkeresztelték Vidámvásár utcára, vagyis a történelem kereke forgott tovább, csak a hátborzongató történet maradt meg az utókornak.

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.