David Hockney – Martin Gayford: A képek története

A vizuális kultúra átitatja a mindennapjainkat, mégis valahogy nehézkesen viszonyulunk hozzá. Sok összefüggés, utalás elveszhet, már csak azért is, mert nem magukat a képeket tekintettük egy kategóriának, hanem egyes műfajokat (film, fotó, festészet). Ezen változtatott az ismert kortárs angol festő, David Hockney és a művészettörténész, kritikus Martin Gayford, amikor együtt megírták a képek történetét a barlangrajzoktól a monitorokig, Caravaggión és Disneyn át a számítógépes grafikákig.

Ráadásul mindjárt két példányban. Készült egy rövidebb változat gyerekeknek és egy combosabb felnőtteknek. Mindkét könyvet rengeteg rajz, festmény, találmány, eszköz illusztrálja, beszélgetnek szemléletmódról, technikákról, korszakokról. Egy ilyen könyvet bármikor elő lehet kapni. Úgy is jó, ha csak lapozgatod és a számodra érdekesebb képekhez tartozó sztorikat olvasgatod el és persze azzal sem lősz mellé, ha befalod egy lendülettel a jól fogyasztható, könnyedén informatív kötetet.

Jól ismert képekre csodálkozhatsz rá friss szemmel, akárha először látnád őket, és mivel gyerek- és felnőtt változat is van, még azt is eldöntheted, milyen mélységig lehet érdekes a téma a megajándékozottnak.

(Itt találod: A képek története gyerekeknek, A képek története - A barlangtól a monitorig)

Koniorczyk Borbála, Merker Dávid: Hosszúlépés-könyvek

Az utóbbi évek egyik népszerű programja a vezetett városi séta, amikor turistaként csodálkozhatsz rá a saját városodra, mert a rutinos túraszervezők olyan részleteket is megmutatnak belőle, amiket eddig nem vettél észre akkor sem, ha minden nap elmentél előttük. Furcsa ötletnek tűnik egy városi sétáról könyvet olvasni, pedig a Hosszúlépés. Járunk? két alapítója már a második könyvével hozza el azokat a budapesti sztorikat, amihez hasonlókat ezeken a sétákon is elmesélnek.

Az első könyv ötlete éppen a pandémia alatt született, amikor sok más kulturális program mellett a vezetett városi sétákat is korlátozták, és időközben kiderült, hogy a könyv akkor is érdekes lehet, amikor már szabadon jöhetsz-mehetsz, hiszen inspirációt nyújt egy újabb kimozduláshoz. A két kötet olyan útvonalakat jár be, amelyek hosszabbak a szervezett sétáknál, a Budapest múltjából merítő történetek pedig éppolyan érdekesek a városban járva, mint otthon, a fotelben ülve.

Koniorczyk Borbála és Merker Dávid első könyve, a Hosszúlépés Budapesten négy hosszabb útvonalat mutat be, eddig nem hallott sztorikkal. A most megjelent folytatás, a Hosszúlépés a körúton túl pedig a város négy olyan külső részének történetébe enged bepillantást, Budától Dél-Pestig, amiről eddig azt hittük, hogy ismerjük. A két könyv jó ajándék lehet annak, aki Budapesten él, és mindig is érdekelték az ismert épületek mögött rejtőző történetek.

(Itt találod: Hosszúlépés Budapesten, Hosszúlépés a körúton túl)

Hugh Delehanty, Phil Jackson: Tizenegy gyűrű

Annak az embernek az életrajza nem lehet unalmas, aki játékosként kétszer, edzőként pedig tizenegyszer nyert NBA-bajnokságot, és együtt dolgozott többek között Michael Jordannel és Kobe Bryanttel. Azoknak különösen nem, akiket érdekel a sport és a kosárlabda, de Phil Jackson életrajzi könyve nem csak a hardcore kosárrajongóknak ajánlott. Jackson ugyanis egy nem mindennapi pali. A buddhizmus, a meditáció, az indián törzsi kultúra és egyéb spirituális dolgok is fontos szerepet töltenek be az életében, és az ezekben tapasztaltakat, tanultakat bevitte az edzői munkásságába is. Elérte többek között, hogy Michael Jordan és Kobe Bryant csapatember legyen, és a szinte kezelhetetlen Dennis Rodmannel is kialakított egy mindenki számára gyümölcsöző kapcsolatot.

A Tizenegy gyűrű könnyen olvasható, jó sztorikkal teli könyv, tipikusan az, amit egy nyaralás vagy egy karácsonyi szabadság alatt egy-két nap alatt különösebb megerőltetés nélkül el lehet olvasni.

(Itt találod: Tizenegy gyűrű)

Shannon Lee: Légy víz, barátom!

Bruce Lee a 20. század egyik legnagyobb hatású alakja volt, ha a harcművészeteket nézzük. 33 éves korában elhunyt, de a filmiparra és a harcművészetre így is óriási hatást gyakorolt. A Légy víz, barátom! című könyvet Bruce Lee lánya, Shannon Lee írta. Bruce Lee a harcművészetekre nem sportként, hanem életformaként tekintett, és ennek az életformának fontos része volt a filozófia is. Bruce Lee légy víz-filozófiája arra hívja fel a figyelmet, hogy a víz tulajdonságait felismerve és megértve hogyan lehetünk hatékonyabbak a mindennapokban.

Önfejlesztő könyvekből tengernyi van, a Légy víz, barátom! azonban nem önfejlesztő könyv, nem is harcművészeti gyorstalpaló és nem Bruce Lee életrajza. Ezek közül mindegyikből kapunk egy-egy szeletet, a középpontban olyan eszmékkel, amelyek legalább arra érdemesek, hogy egy pillanatra megálljunk és elgondolkodjunk rajtuk, de valószínűbb, hogy ezek a gondolatok azért mélyebb hatást is elérnek majd.

(Itt találod: Légy víz, barátom!)

Max Brooks: World War Z – Zombiháború

Mel Brooksnak sokat köszönhet a világ. Egyrészről nem lehetünk neki elég hálásak az Űrgolyhók című intergalaktikus mesterműért, másrészt pedig amiatt jár neki a baráti vállveregetés, mert anno összeállt egy nőnemű egyeddel, majd az interperszonális kooperáció eredményeként megszületett a kis Max. Az ifjabbik Brooksból a földkerekség legnagyobb geekje kerekedett, aki nem elégedett meg azzal, hogy zombis horrorok plakátjaival tapétázta ki a szobája falát. Felcseperedve az élőhalottakhoz való megmagyarázhatatlan vonzódása olyan művekben öltött testet, mint a Zombi Túlélő Kézikönyv, illetve a World War Z, melyből később Brad Pitt forgatott olyan filmet, ami az írott alapanyag nyomába sem ér.

A Zombiháború tulajdonképpen egy kamu dokuregény, melyben a zombi-apokalipszis főszereplőit és túlélőit szólaltatja meg egy ENSZ-alkalmazott. Az epizodikus felépítés végigköveti az egész művet. Elsőként a nulladik beteg sztoriját meséli el egy kínai körzeti orvos, aztán egyre durvább történeteket hallhatunk kutatók, katonák, egyszerű emberek vagy éppen a káoszból hasznot húzó gátlástalan üzletemberek szájából.

Brooks nem spórolt az előkészületeken és komoly közgazdasági kutatásokkal, katonai elemzésekkel támogatta meg a témát. Folyamatosan azzal az érzéssel lapozunk tovább, hogy ha oszladozó élőhalottak rohannák le a világot, az valószínűleg pontosan így menne végbe. Az egyes szám első személyű elbeszélések és a hétköznapi nyelvezet ráadásul olyan közel hozzák az eseményeket az olvasóhoz, mintha egy tábortűz mellett kezdődne hatalmas sztorizás az USA keleti partján a vízből előbukkanó, majd a katonaságot ledaráló, a hatalmas orosz tundrákon jéggé dermedő, tavasszal felengedő zombi-hadseregről és a traumára totális pánikkal reagáló nemzetekről.

A World War Z felfogható társadalomkritikának vagy egy igen gonosz gondolatkísérletnek, de azzal sem lővünk mellé, ha csak a puszta szórakoztatást várjuk tőle.

(Itt találod: World War Z - Zombiháború)

Terry Pratchett komplett életműve

A 2015-ben elhunyt brit írót leginkább a Korongvilág-univerzum (pontosabban inkább multiverzum) megteremtőjeként ismerik – akik ismerik –, itthon sajnos korántsem annyian, mint amennyi rajongót a minden szempontból gazdag életmű megérdemelne. A 41(!) kötetes szatirikus ál-fantasy széria az emberiség nagyjából összes komolyabb kulturális és civilizációs toposzának, vívmányának, intézményének visszásságaival szembesít minket, tanít, elgondolkodtat és tudatosságra ébreszt, de annyira aranyosan és olyan szerethető karakterekkek (köztük a nehéz munkanapok rutinját hol kertészkedéssel, hol főzéssel, hol motorozással oldó Halál) bevonásával, lehetetlen sztorikon és vicces, nemritkán még saját lábjegyzettel is rendelkező lábjegyzeteken keresztül, hogy szinte észre sem vesszük, a sok kuncogás mellett mennyivel bölcsebbek lettünk egy-egy Korongvilág-könyv végére érve.

Nyolc-tízéves kortól gyerekek beetetésére Terry Pratchettel, akár velük együtt olvasva a könyveket kiválóan alkalmas a magyarul 2003 és 2015 között megjelent ötkötetes Sajogi Stefánia-sorozat. Ez is a Korongvilágon játszódik, de nem kellenek előtanulmányok ahhoz, hogy a gyerekkel közös könnyes röhögéstől a gyerek mellett lopva törölgetett könnyes elérzékenyülésig hullámzó érzelmi skálát bejárhassuk a boszorkány-pásztorlánykával és a kelta manó- illetve tündérvilág inspirálta fura kis népséggel, a Nac-Mac Fíglikkel.

Akik még nem találkoztak vele, nagyon meglepődhetnek azon, hogy egy négykötetes sorozatban, a The Science of Discworld-ben Terry Pratchett két szerzőtársával (Ian Stewart és Jack Cohen) hasonló ívben, csak sokkal több humorral foglalta össze tömören a Föld, majd az emberiség kialakulásának és várható jövőjének történetét, jó pár évvel korábban, mint ahogy azt Yuval Noah Harari is tette saját műveiben. Terry Pratchett-rajongóknak tuti ajándék, de kell tudni hozzá angolul, ezek a könyvek magyarul még nem jelentek meg.

(Itt találod: Korongvilág-sorozat, Sajogi Stefánia-sorozat és a Science of Discworld)

Elma Van Vliet: Kérlek-sorozat

A ..., kérlek... könyveknek már az ötlete is megható. Ezek édesanyánknak, édesapánknak vagy a nagyszülőknek szóló olyan kötetek, melyeket a címzett fog megírni üres óráiban. A könyv a címzett életét feldolgozó fejezetekből áll, de a lapok üresek, azokon csupán kérdések olvashatóak, melyekre a szerző, vagyis megajándékozott szerettünk válaszol, így megírva élete könyvét, amit vissza kell adnia nekünk, amint elkészült vele.

Gyönyörű ajándék, nemcsak annak, akinek átadjuk, de nekünk is, sőt, az egész családnak, hiszen amint szerettünk elkészül vele, egy olyan örök mű kerül a család birtokába, amit nemzedékről nemzedékre ajándékozhatunk tovább.

(Itt találod: Kérlek-sorozat)

Ez is érdekelhet: