Mit kerestél te mostanában New Yorkban?

Ott él egy darabig a húgom, őt látogattam meg. Illetve a PASO egy amerikai kiadóhoz, a Megalith Recordshoz tartozik, a vezetőjének pedig van egy zenekara, a Toasters, és az ő 30 éves jubileumi koncertjükre mentem vendégszerepelni. Mindemellett leforgattuk a No Love in Town klipjét is.

Egy szál telefonnal. Mennyi utómunka volt vele?

A vágás komoly meló volt, rendesen össze kellett rakni, úgyhogy profi emberre bíztuk. Elégedettek voltunk a végeredménnyel, visszaadta a pár nap hangulatát.

Mostanában többször is kiutaztál. Már szinte hazajársz?

Negyedszer jártam kint most. Először ’98-ban voltam New Yorkban.

Milyen kint a hangulat?

Mindig más. Amikor először voltam, nagyon rajta voltam még a deszkás dolgokon, és hatalmas élmény volt látni, milyen pörgés van. Akkor még nyitva volt a CBGB is. Ez 9/11 előtt volt, akkor még minden sokkal lazábban ment. A szabadság levegője lengte be az egész várost. Másodszor, pár évvel később már sokkal gyanakvóbbak voltak az emberek, nagyon drasztikus volt a változás. Victor Rice, aki az új lemezünket keverte, azért is költözött el New Yorkból Brazíliába, mert túlságosan nyomasztóvá vált számára az élet. Egyébként azért szeretem a várost, mert akárhányszor is utaztam oda, mindig más arcát mutatta meg. Nem lehet megunni.

A lemezkiadást sem tudjátok megunni. Miért adtok ki most dupla cd-t, amikor már nem sokan állnak ki az albumformátum mellett?

Mi minden verziót kipróbálunk. Az előző kislemezünk egy telefonos applikációként jelent meg. Próbálunk lépést tartani, sőt, trendet diktálni a magyar zenei életben. De a rajongók és a zenekari tagok igényei is azt diktálták, hogy legyen fizikai formában is lemezünk. Még azt is tervbe vettük, hogy újra bakelitet adjunk ki. Az a lényeg, hogy egyszerre menjünk szembe a trendekkel és egyszerre menjünk eléjük is. A dupla lemez szembe megy velük, de jobban mutat például, ha egy külföldi koncerten valaki kezébe adjuk az albumot, mintha adunk neki egy letöltési linket. Majd meglátjuk, hogy ez egy öngyilkos vállalkozás volt-e.

Az nem valószínű, hiszen eddig nektek szinte minden próbálkozásotok bejött. Nagy rajtatok a nyomás emiatt? Sokat agyaltok azon, hogy mikor és mivel kezdtek majd el hibázni?

Igazából nagyon nehéz fenntartani ezt az állandóságot, és nagyon erősen kell próbálkozni. Azért minden nem jött be. Például fizikai kislemezt már nem érdemes megjelentetni, ezt a saját bőrünkön tapasztaltuk. Lehet, hogy most a dupla album fog kiábrándítani minket a lemezkiadásból is, de mi szükségesnek tartottuk, nem hiszem, hogy meg fogjuk bánni. Mindig a saját igényeinknek megfelelően alakítjuk a dolgokat, és ha ez találkozik a közönség igényeivel, akkor nagy mázlink van.

Milyenek a saját igényeitek?

Az, hogy legyen nagylemez, legyen bakelit, legyen 11 tagú élő zenekar a színpadon, ami ugye már csak két kisbuszba fér be… az összes gazdasági törvényszerűségre fittyet hányunk.

Rengetegen vagytok. Anyagilag megéri ekkora zenekarral turnézni?

Nagyon nehéz, de ami a mi vállalásunk hátránya, az az erőssége is. Az emberek látják, hogy mit szeretnénk, hogy semmilyen téren sem kötünk kompromisszumokat, és ez bejön nekik.

És a próbákat hogy hozzátok össze?

Heti két próbánk van előirányozva, fix napokon, de hogy mindenki mindegyiken ott legyen, az azért elég nehéz ügy.

Azzal egyetértesz, hogy a sikereitekkel körülbelül kinyírtátok szinte az összes magyar ska zenekart?

Mi pont hogy segíteni akartuk a mozgalmat. Tudtuk, hogy csak úgy működik a színtér, ha sok ska zenekar van, ezért próbáltunk tábort- és koncerteket szervezni, rádióműsort csinálni, minden eszközzel népszerűsíteni a műfajt, de az évek során felgyűlt tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy minket sem a ska stílus miatt kedvelnek az emberek. Szeretnek minket, de nem mennek utána annak, mi is az a ska. Legutóbb pl. a Skatalites előtt játszottunk, és a mi koncertünk után elment egy csomó ember. Nem a stílusra voltak kíváncsiak, hanem ránk. Sajnos nem túl nagy az érdeklődés a műfaj iránt. A PASO-t egy jó bulizós zenekarként fogják föl az emberek.

Vagy csak szeretik az arcokat, meg a gyereket, aki állandóan fut…

Vagy tetszik nekik a Budapest, amiről nem is tudják, hogy egy ska dal. Vagy szeretik a Tenkes kapitányát a fütty miatt, vagy a Hungarian Dish-t, mert benne van a hortobágyi palacsinta. Vagy a lüktetést, de ettől még nem kezdenek el más ska zenekarokat hallgatni.

Magyarokat nem is igazán játszanak a rádiók.

Egyet-kettőt igen, de inkább a reggae vonal megy. Valahogy más zenekar nem érte el azt a kritikus tömeget, ami áttörést hozott volna neki.

Itthon nincs a műfajnak kultúrája, csak bizonyos zenekarokra vannak ráállva az emberek?

Igen. Sajnos így van. Próbáltuk ezt erőltetni, ismeretterjesztő kiselőadásokat tartottunk az interjúkban, de nem annyira látjuk az eredményét, mert a mai napig arról kérdeznek minket, hogy mi az a ska. Nem egy általánosan jól ismert műfaj, amivel mindenki képben van, maximum hozzánk köti az átlagember. Emiatt felelősség is van rajtunk, muszáj jó zenét csinálni, hogy jó színben tüntessük fel a műfajt. Ez tesz ránk egy kis nyomást, emiatt kicsit nehezebb feladat a dalok írása, de eddig jól működik, rágörcsölni pedig biztosan nem fogunk.

Mennyire van megkötve a kezetek? Hogyan tudtok mozogni stílusok között? Mondjuk az új lemezen, a Lovemonsteren milyen skatól eltérő elemek vannak?

Van rajta például egy mento dal, amit sokan a jamaikai calypsonak neveznek, ez még a ska előtti időkből induló műfaj. Aztán írtunk egy pszichedelikus nótát is, az Úszom az árralt, ami elüt az egész korong hangulatától, amolyan népies reggae. A rocksteady stílusjegyeit sem nagyon használtunk ezelőtt, most több ilyen dal is akad. A Liszt Ferenc átdolgozásunkban van egy kis dixieland is. De a témaválasztás is más, most egy rakás olyan dal van, ami szerelmi témájú. Ez tőlünk szokatlan, korábban egy ilyen dal született a 9 év alatt, most meg közel egy tucat ezt a témát dolgozza fel a Lovemonster 15 új szerzeményéből. Aztán ott van a dupla lemez másik cd-je, a PASO’s Roots Rockers anyag, ami eleve újdonság. A pszichedelikus dub-os, reggae-s anyagon hallhatunk új dub-ot, visszhangos ska-t, jazz-es reggae-t, vagy egy analóg módon feljátszott, mégis digitális reggae-re hasonlító rub-a-dub dalt is.

Akkor mondhatjuk, hogy ez egy konceptlemez…

Igen, a mondhatjuk, hogy a Lovemonster egy konceptlemez, bár nincs egy összefüggő történet, amit elmesél, de van egy fő téma, egy meghatározó csapásirány, ami köré a dalok sorakoznak. Arra sem volt példa, hogy a lemez egyik dalának címét választottuk volna a lemez címéül is. Úgy éreztük, hogy a szerelemszörny jól lefesti azt, hogy a mennyektől a poklokig mindent megjár az ember miközben találkozik ezzel az érzéssel.

Gondolom, saját tapasztalatokat írtatok le.

Vannak megtörtént esetek, de fikciók is. A Rum Sweet Rum például egy idősebb házaspárról szól, akinek a férfitagja rendesen berúg, a felesége pedig kiosztja őt, amikor részegen hazaállít. A nő szerepét egyébként Sena játssza, mint egy hangjátékban. Érdekes, hogy csak egy veszekedés erejéig jelenik meg. Talán ez az első lemez, amin nem énekel. :) Szóval ez egy fantázia szülte dolog, még nem érkeztünk haza több évtizedes házasság után haza részegen.

De részegen nyilván már érkeztél haza. Ti inkább rakenrollban nyomjátok vagy csendesülősben?

Érdekes, mert valahol mind a kettőben. Van olyan is, hogy csend honol a backstage-ben.

Ahhoz minek kell történnie?

Egy jó 12 órás útnak például. Egyébként amíg nem voltak okostelefonok, tabletek és egyéb okosságok, addig sokkal könnyebben szocializálódtunk mi is, most viszont amint megadják a Wi-Fi jelszót, egyből fél órára elcsendesül minden, és kezdődik a netezés – persze ez nyilván inkább csak a koncert előtti időszakra jellemző, a koncert után már senki nem foglalkozik ezekkel. Abból a szempontból viszont nagyon jók a mostani telefonok, hogy bármikor fel tudunk rakni fotót egy eseményünkről, sőt, ahogy ugye már tudunk klipet is forgatni velük.

(Az interjú az Ötkertben készült, köszönjük a segítséget!)

Ha véletlenül mégis buliztok, akkor azt keményen teszitek?

Embere válogatja. Kicsit olyanok vagyunk, mint egy osztálykirándulás: vannak a rossz gyerekek, akik biztos, hogy bajba kerülnek, vagy elvesznek, és vannak a meglepetés bebulizók, akik mondjuk 1-2 havonta vagy félévente a bulik királyává válnak. De bármivel lehet találkozni: volt már olyan is, aki nem talált el a szállásig, és kint aludt a füvön, vagy a stégen. Tényleg minden előfordulhat.

Ez beleillik a zenekar imidzsébe?

Valamelyest ez az aranyos zenekar vagyunk, félig-meddig jogosan. De szeretünk bulizni, pörgősek vagyunk. Főleg a fesztiválszezonban, akkor nagyon benne van mindenkiben a jókedv. Olyankor, ha leveszem az öltönyömet, nem ismernek fel, és ennek azért sok előnye van. :) Volt mondjuk pár emlékezetes bulink, ez már a turné DVD-nken is látszik. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Szerbiában az Exit Fesztiválon játszottunk, és utána valamiért mindenki betekerte a fejét szigetelő szalaggal, hogy Rambónak látsszon. Úgy rohangáltunk a fesztivál területén, és úgy mentünk vissza a szállodába is. Ott viszont találkoztunk egy szerencsétlen emberrel, akinek be volt kötve a feje valamilyen sebesülés miatt, és elkezdtünk pacsizni vele.

Pörögtök rendesen, de mondjuk te mikor fáradsz bele az örökös helyben futásba?

Az eddigi leghosszabb koncertünk 2 és negyed óra volt, az még ment.

Edzel te erre valamilyen módon?

Nem igazán, de néha kell. Régebben snowboardoztam és gördeszkáztam, emiatt a bal térdemnél van egy porcgyűrű repedés. Ezért óvatosan kell ugrálni, nem vihetem túlzásba. Olyan mozgásokat kell néha végeznem, ami nem megerőltető. Néha futás, biciklizés, de ha már az is fáj, akkor marad a szobabicikli könnyű fokozaton. De a nyári szezonban ez is teljesen felesleges, mert ha hét napból ötször játszunk, akkor megvan az edzés.

Nem szokott abból baj lenni, ha sokat vagy színpadon?

Korábban voltak problémák. Most már viszont minden évben végigcsinálok egy kúrát. Egy injekciót kell meginni, és attól nem fáj. Nem hangzik jól, de nem bír az ember egy helyben maradni.

Pláne most nem fogtok üldögélni, hogy jön a 10 éves évfordulótok.

Igen, lesz munka bőven. Gondolkodunk egy válogatás-lemezen, lenne hozzá anyag bőven. Kb. 60 dalból lehet válogatni, szóval elég izmos az alapanyag. Nem tudom, mit hagynánk le róla. Nehéz szülés lesz. Majd meglátjuk. Egyébként annak ellenére, hogy most jelent meg a lemez, már most vannak új dalok, szóval termékenyek vagyunk. Viszont most minden a Lovemonsterről szól, aminek május 4-én, a ZP-ben lesz a budapesti lemezbemutatója. Utána pedig fesztiválszezon, a lemezbemutató turné őszi felvonása, novemberben pedig egy szimfonikus koncert. Aztán jöhet a 10. születésnapi koncert, de azt még jól ki kell találni. Nem fogunk unatkozni.