Jarmusch és Marvin

Jim Jarmusch a független film ikonikus alakja a nyolcvanas években kezdte pályáját olyan filmekkel, mint a Permanens vakáció (1980), a Florida, a paradicsom (1984), és a Törvénytől sújtva (1986). A bűn vonatkozásait tárgyaló filmjeinek fő motívumai a törvényenkívüliség, a függetlenség és a kívülállóság. Ebből a szempontból mindig is szellemi rokonának, atyjának tekintette a mind színészként, mind szerepeiben saját útját járó Lee Marvint (1924-1987), az amerikai film főleg háborús- és westernfilmjeiről ismert ikonját. A Piszkos tizenkettő, a Cat Ballou, és a Vadászat életre-halálra sztárjá által alakított karakterekben az erőszakosság és a kívülállóság vonzotta leginkább Jarmuscht, akinek mindenkori kedvenc Marvin-filmje a John Boorman rendezte 1967-es A játéknak vége. Jarmusch a Törvénytől sújtva után - amelyben Waits és Lurie is szerepelt - következő filmtervében Lee Marvin képzelte az alkoholista öreg szerepébe, aki egy lepusztult tanyán él három fiával (Waits, Lurie, Richard Boes), de a rendezőnek soha nem volt alkalma találkozni a színésszel, mivel Marvin 1987 augusztusában szívroham következtében meghalt.

Hallgatás és beszéd a titkos társaságról

Az utóbbi negyedszázadban kizárólag Waits és Jarmusch nyilatkozott Lee Marvin fiairól, legtöbbször olyan fordulatokkal kezdve mondanivalójukat, mint a “Nem mondhatok sokat”, stb. Mindebből az gyanítható, hogy az egész társaság csupán a két barát médiahekkje. A New York Timesnak 2005-ben nyilatkozó Tom Waits miután elmondta a kötelező mantrát (Nem mondhatok sokat”) sejtelmesen csak annyit tett hozzá a Lee Marvin Fiainak társaságát firtató kérdésre, hogy: “Mindannyian egy nyelvet beszélünk.” Ugyanakkor Jarmusch többször hangsúlyozta, hogy a fizikai hasonlóság alapkövetelmény a klubtagság elnyeréséhez. A tagsági kártyákat - mert ilyenek is vannak - maga Waits tervezte és az évek során állítólag John Boorman is kapott ilyet, ő mint tiszteletbeli tag szerepel a zártkörű klub (?), titkos társaság (?) névsorában.
Nick Cave Jarmusch elbeszélése szerint meghívott tag lett: miután 1987-ben majd egy évig élt Berlinben, ahol Cave is lakott akkoriban igen sokat lógtak együtt, sőt, többször testvéreknek nézték őket, amit a zenész mindig ki is kért magának. És valóban: Cave és Jarmusch hasonlít legjobban az Öregre.

Sejtett tagság és Lee Marvin valódi fia

A társaság (tiszteletbeli) tagja az lesz, aki megkapja a Waits által tervezett tagságit valamelyik alapító tagtól. Jarmusch elmondása szerint számos tagja van már a misztikus társaságnak, de nő egy sem. Azon egyszerű oknál fogva, miszerint jó, ha nem csak
gondolkodásmódban, de fizimiskára is hasonló a “jelölt” a színészfétishez. Hogy kik kaphatták meg eddig a kártyát, ha egyáltalán? Jó kérdés. A sajtóban és a neten terjedő pletykák szerint az alábbi személyek: Thurston Moore, Iggy Pop, Neil Young, Josh Brolint, John Boorman, Jeff Bridges, Ron Pearlman és Gary Busey.
Jarmusch egy 1992-es írásában felidéz egy Tom Waitsszel valahol Kaliforniában megtörtént esetet, amikor a bárban a pultot támasztó zenészt egy idegen kérte, hogy üljön le asztalához, majd ráripakodott, hogy mi ez a hülyéskedés ezzel a Lee Marvin fiai dologgal. Kiderült, hogy az idegen Marvin vérszerinti fia volt, akinek bizony nem tetszett a nem is annyira titkos társaság léte.

A kultusz folytatódik

Az utód talán látta azóta a nem is annyira titkos szervezet neten terjedő logóját, vagy az 1995-ös Jarmusch-filmet a Halott embert, ahol Leenek és Marvinnak hívják a két rendőrbírót, esetleg a 2003-ban készült Kávé és cigarettát, amelyben apja portréja alatt mutatja meg Jack White a Tesla-tekercsét Meg Whitenak. Bár a The White Stripes azóta feloszlott, a film még mindig nézhető, a társaság pedig nyilván létezik (vagy nem).

Tovább a Legendás szélhámosok sorozatunkba, hogy megismerd az elmúlt évtizedek legnagyobb lókötőit!