Igen nagy bajban voltunk, mert elég sok remek filmzenét hallhattál a moziban az elmúlt napok alatt, de Coenék zenészfilmje túl sokat adott ahhoz, hogy ne belőle válasszuk a hét királyát.
A tanulság: mindig kérj jogdíjat azért a dalért, amiben játszol. Ezt Llewyn Davis is remekül tudja, legalábbis azután, hogy szokás szerint egy idióta volt, és lemondott róla ebben a Timberlake-folkszerzeményben. De a kritikusunk által nyolcasra értékelt film egy másik pontján a hideg is kiráz a The Death of Queen Jane című számtól, és nagyjából mindentől, ami a játékidő alatt felhangzik. Az Inside Llewyn Davis soundtrackjét teljes egészében ajánljuk beszerzésre, ezt a tracket pedig azért ajánljuk róla, mert itt csillan meg igazán az a jó öreg coeni humor, ráadásul szemét dög ez a dal, mert amilyen pocsék, annyira a füledben marad. Azért levezetésképp az emlegetett másik dal is meghallgatható, de csak füleink megnyugtatása, és a távolba révedezés elősegítése miatt.
