Mit csináljon az amerikai tini, ha unatkozik? Törje fel híres emberek autóit, lakásait, kokainozzon, és vesszen el a semmiben. Legalábbis Sofia Coppola szerint.
Celebek: olyan színészek, énekesek, vagy semmivel sem foglalkozó, ám a semmit művészi szintre emelő lények csoportja, akik sok pénzt keresnek, de riasztóra valahogy nem futja nekik. Annyira nem, hogy sem a kocsijukba, sem a villájukba nem szereltetik be, de ha mégis, akkor nem használják, mert milyen már az. Ezt használja ki néhány pofátlanul fiatal lány és egy pofátlanul fiatal srác, akik beugranak néhányszor Paris Hiltonhoz, Lindsay Lohanhez és kisbarátaikhoz, hogy megcsappantsák a pénz- és ruhakészletüket. A fiatalok üresek, az őket körülvevő világ üres, szóval lehet egyáltalán bármilyen tartalom ebben a filmben?
Lehet, csak nem sok. Sofia Coppola rendezőnő valóságos sportot űz a kiüresedett társadalom megjelenítéséből, találhatna valami új témát is, mert az Elveszett jelentés volt az egyetlen olyan műve, amelyet az utolsó morzsájáig jóízűen kajált meg a nézősereg. Milyen meglepő, új alkotása is a kiüresedett életekről szól, a helyszín ezúttal Los Angeles, a sztárok világa, ahol néhány tini erőszakkal szakít magának egy kis részt az amerikai álomból. A film megtörtént eseményeken alapul, az eredeti csapat 2008 októbere és 2009 augusztusa között pakolt ki jó néhány hírességet, és tűnt el a süllyesztőben.
Ne kerteljünk: ennél üresebb film már nem nagyon jöhet idén. Coppola annyira sterilen mutatja be a fiatalok mindennapjait, amennyire csak lehet, itt senki sem szerethető, de miért is lehetne, ha tulajdonképpen semmit sem tudunk meg senkiről. Nem is lehetne, hiszen ezek az emberek teljesen üresek, az egyetlen tevékenységük egy olyan álom hajszolása, amely méregdrága ruhákkal, cipőkkel, fukszokkal és kokainnal van kikövezve. Igen, az amerikai tinik álma már ez, ők a TMZ-n nőttek fel, a mélybulváron, így a hőseik sem rendelkeznek többel egy töltőtoll értelmi és érzelmi intelligenciájánál.
Éppen ezért nehéz szeretni ezt a filmet. Mindenki egy rakás idióta benne, aki kiérdemli a grátisz sallert, de mégis szól valamiről, hiszen egy olyan társadalomképet mutat, ami nagyon is valós, nagyon is ijesztő, és melynek nem létezik megoldása. A Lopom a sztárom-at csak azoknak ajánlhatjuk, akik szerették a Spring Breakers-t, mert mondanivalójában nagyon hasonló, ez azonban finomabb hangon beszél a nézővel. Ami nem biztos, hogy jó.
