A három okos robot tovább röhögcsél a hülye, kihalt embereken, óriásrák terrorizálja egy hajó legénységét, hangyaboly úszik az űrben, és vér, vér, vér mindenütt.

Eljött a május 20-a, visszatért a három posztapokalipszis-turista robot, és jött még nyolc új rövid animációs film szerelemről, halálról, robotokról. Isten ments, hogy elspoilerezzem bárkinek is a szórakozását, inkább csak mutatok pár mutatható sajtóképet annak illusztrálására, hogy ismét milyen széles műfaji skálán játszik az antológia, illetve elmondom, mennyire elégedetten húztam magam elé a laptopot netflixezés után, hogy megírjam ezt a rövid cikket.

A legjobb hír, hogy folytatódik barátaink, a macsó, a jópofa és a szarkasztikus humorú mindentudó robot múzeumi körútja az emberi civilizáció inkább nyüszítéssel, mint bummal lezárt történelmének romkertjében. A második rész, nyilván már az újdonság varázsa nélkül, de pont olyan viccesen szörnyű, mint az első volt, és remek kedvet csinál a többi kisfilmhez.

És azok is jók. Minél fiatalabb a néző, annál jobbak, mert azért 2022-ben már nagyon-nagyon nehéz a sci-fi, a horror és a fantasy határterületein barkácsolva igazán újat alkotni. Pláne, ha csak pár perc van kifejteni egy ötletet.

De ha már találkoztál is korábban bármelyik rövid rajzfilm bármelyik alapötletével vagy motívumaival vagy akár mindegyikkel könyvekben, filmekben, sorozatokban, akkor sem fog untatni az új Love, Death + Robots, mert a megvalósítás, az ábrázolás mind a kilenc sztoriban profi, izgalmas és gyakran még vicces is. Néha még úgy is felröhint az ember, hogy esetleg közben épp vérben úszik a képernyőn minden. Néha pedig megható vagy épp katartikus pillanatokat kapunk. Sosem lehet tudni, mi vár ránk a következő percekben, ez talán a legnagyobb varázsa ennek a válogatásnak.

A tempó feszes, utalásos poénból pedig bőven van annyi, hogy néha meg-megállítsuk a képet, és visszaugorjunk egy kicsit: mi is volt az a felirat ott a kép szélén azon az izén? A technikai skála, akár az előző két részben, a képregényszerűen kétdimenziós, egyszerű rajzfilmtől a csaknem fotorealisztikus high-end CGI-ig nyúlik, extremitásnak pedig egy tilt-shift-hatású mini-zombiapokalipszist is kapunk az arcunkba.

A legnagyobb bajunk a harmadik résszel ugyanaz, ami a másodikkal is volt: még úgy néztük volna tovább! A Love, Death + Robots harmadik kötete egy kicsit olyan, mint egy igazán különleges étterem degusztációs menüsora, amit nem azért tálalnak fel, hogy jóllakjunk vele, hanem azért, hogy később is vissza akarjunk menni oda megnézni, mit tudnak nekünk készíteni még, még és még.

Ez már megjött, mostantól ezt várom nagyon:

A Player szerint

  • Nincs nyoma erőltetettségnek, nem muszájból készült el a harmadik kötet
  • Különleges érzelmi és műfaji hullámzás az epizódok váltakozásával
  • Érzékenyebb gyomorral ez is kellemetlen élmény lesz
  • Hurrá, visszajöttek a cuki világvégi robotok!
Player-méter
8
És ezt olvastad már?
A deres hajú férfi, aki serpenyővel kergetett el egy krokodilt
Egyetlen stílusos teraszról sem hiányozhat ez a kiegészítő