Casey Affleck a mennybe megy. A Manchester by the Sea-ben ő az ügyeletes szomorú Affleck, de nem lesz annyira szomorú, amikor eléri a filmet az Oscar-eső.

A régi város az el nem múló gyász filmje. Azé a fájdalomé, aminek nincs megoldása, amire mondhatja bárki, hogy az idő majd meggyógyítja, úgysem lesz igaz. Hogy mennyire nem, azt tökéletesen megmutatja ez az idősíkokat folyamatosan variáló, csodálatos film. A széttöredezett történet, amely szép lassan áll össze, olyan tragédiákról mesél, amelyek még rémálmainkban se jöjjenek elő, és bár keresi rájuk a megoldásokat, mindannyian tudjuk, hogy ezekre az eseményekre nincs semmiféle megoldás, feloldozás vagy lezárás, maximum a halál, de a halál is csak egy újabb problémát okoz, amire a szereplőknek aztán tényleg semmi szükségük nincs. Van belőlük elég, de a halál kérlelhetetlenül jön.

Lee Chandler (Casey Affleck) Bostonban él gondnokként. Egyik nap szörnyű hírt kap, testvére, Joe (Kyle Chandler) meghalt, így el kell utaznia régi lakhelyükre, hogy elintézze a temetést, és szárnyai alá vegye Joe fiát, Patricket. Csakhogy Lee-nek a legapróbb mértékig sincs kedve az egészhez. A férfi az amerikai Manchesterben élt korábban feleségével, Randivel (Michelle Williams) és három gyerekével, de mivel Lee eléggé problémás férfi, akadtak kisebb-nagyobb problémáik. Akkora problémájuk, mint ami egyik napon érte őket, soha, senkinek nem lenne szabad, hogy akadjon. Innentől kezdve Lee mély depresszióba süllyedt, és elmenekült mindattól, ami a történtekre emlékeztette, de most, hogy vissza kell jönnie a városba, valahogy szembe kell néznie a múltjával, és a lehetséges jövőjével is.

Casey Affleck egyszerűen zseniális. Nem mintha most jöttünk volna rá, hogy mennyire fantasztikus színész, de eléggé pofán csapott minket ezzel az alakítással, mint ahogy Kenneth Lonergan író-rendező is bevitte a gyomrost, nem nagyon voltunk felkészülve arra, hogy az a férfi, aki a Csak egy kis pánikot írta, egyszer még ekkora mutatványra lesz képes. Olyan minőségű filmet hozott össze, ami méltán kapott egy tonnányi díjat, és valószínűleg ez a díjeső nem ma este fog megállni, mindjárt Oscar, Casey Affleck pedig valószínűleg már megírta a köszönőbeszédét.

A régi város mindenféle felesleges sallangtól mentesen, majdnem 140 percben mesél úgy a gyászról, hogy minden pillanatát fantasztikus nézni. Ilyet csak a legnagyobb filmek tudnak. Gyönyörűen megírt, gyönyörűen eljátszott, és gyönyörűen kivitelezett dráma, amit sosem fogsz elfelejteni, de szerencsére begyógyíthatatlan sebeket nem ejt senkin. Az maradjon meg a szereplőinek.

10
  • Casey Affleck fantasztikus
  • 140 percben mesél úgy a be nem gyógyuló sebekről, hogy minden pillanata csodálatos
  • Méltán lesz az év egyik legjobb filmje

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon