Elolvastuk David Lynch alkotótársának, Mark Frostnak a Twin Peaks: Az utolsó dossziék című könyvét, és végig bólogattunk, hogy aham-ehem, nahát, hát így lett volna!?
Talán még emlékeztek rá a Twin Peaks visszatérő évada előtt már volt szerencsénk egy Mark Frost-könyvhöz. A Twin Peaks titkos története rögtön több évszázadosra tágította az addig meglehetősen szűk időtartamban bonyolódó történetet. Amerika gyarmatosításától kezdve az UFO-észleléseken át jut el a jól ismert klasszikus részekig. És noha az idősebb szereplőkről sok mindent meg lehet tudni belőle, mint például Nagy Ed és Nadine története is részleteződik, a Titkos történet csak tovább bonyolította a harmadik évadban aztán végképp összekuszált képet.
Az utolsó dossziékkal azonban látszólag éppen az Frost - és hallgatólagosan Lynch - szándéka, hogy megmagyarázzanak egy csomó mindent, ami kérdőjeles maradt az új részeket végignézve. Tizennyolc, dossziénak álcázott fejezetben megyünk végig egy-egy szereplő sorsán úgy, hogy közben más figurák történetébe is át-át kacsintunk.
Míg az előző könyvben Tamara Preston különleges ügynök Briggs hadnagy dossziéját tekintette át, és lábjegyzetelte annak a Gordon Cole-nak a számára, akit ugye maga Lynch játszott. Most ő lesz az úgymond elbeszélő, és ezzel együtt rögtön a könyv hőse is. A gonoszról és a gonoszságról folytatott elmélkedései pedig néha olyan mélyre visznek gondolatilag, ameddig a sorozat három évad alatt legfeljebb utalásokkal jutott el. Mivel a könyv története nagyjából ott ér véget, ahol a sorozaté, így finoman az interpretáció folyamata válik a könyv elsődleges cselekménnyé.
Ezzel az a fura dolog áll elő, hogy míg az első könyv a Twin Peaks világának ismerete nélkül puszta információhalmazt jelent mindössze, addig az Utolsó dosszié egy noha töredékes, de önmagában is megálló lételemző regény lett. Arról pedig nem is beszélve, hogy az Athenaeumnak köszönhetően az előző kötethez hasonlóan pofáz kivitelezésben vehetjük kézbe.
