Nekünk igazából nem volt különösebb bajunk a Marvel Kapitány-filmmel, azt persze leszámítva, hogy a Marvel már megint szuperlatívuszokban beszélt a saját mozijáról jóval azelőtt, hogy bemutatták volna, majd kiderült, hogy egy teljesen átlagos Marvel-film, nem jobb, nem rosszabb, mint a többi, ami különösen azért volt dühítő, mert komoly pénzt és energiát szánt arra a képregénybirodalom, hogy mire leülünk a moziszékbe, elhiggyük, hogy itt valami igazán egyszeri és megismételhetetlen történik. Nem történt.

Pedig Marvel Kapitány tényleg nagyon fontos karaktere a Marvelnek, aki olvasta a képregényeket, az tudja, mennyire, aki viszont nem, az most beszállhat a buliba, a Fumax ugyanis kiadott egy vaskos könyvet, ami egy 13 részben levezényelt történetfolyam a Kapitánnyal, és mind sztoriban, mind megvalósításban erősebb, mint amire számítani lehet.

Szinte semennyire sem egyezik a történet a filmével, az amolyan karakterbevezetőként funkcionált az MCU-ban, itt viszont már nincs szükség magyarázkodásra. Tudjuk, ki az a Carol Danvers, tudjuk, mire képes, tudja már ő is, úgyhogy nem feltétlenül kell húznunk egymás idejét. Carol itt egyből egy elég pocsékul elsült akcióban kezd, aztán visszaugrunk az időben hat hetet, ahol kiderül, hogyan keveredett abba a helyzetbe, amibe, hogyan ugrott össze ellenfeleivel, aztán jönnek a meglepik.

Marvel Kapitány ugyanis nem egyedül vívja a csatáit, ott van például pasija, Rhodey, azaz Hadigép, akivel egyből az elején kvázi szét is mennek, mert Carol az űrbe vágyik egy hosszabb időre, és egyébként is túl kemény ő egy kapcsolathoz. A karaktert egyébként nagyjából tökéletesen hozta a filmben Brie Larson, de képregényben mégis jobban működik, mert van benne humor, másféle, mint a vásznon, a Kapitány például orbitális Star Wars-rajongó, és többször kikacsint poénból egy-egy idézettel a rajongókra, nyilván meg is vesz mindenkit vele kilóra.

De beszáll még a buliba több ismert karakter is, beugrik Vasember, plusz A galaxis őrzői és egyetlen ponton még a film egyik legviccesebb momentuma is beugrik: a cica. Vagyis a Flerken. Akiket Mordály szívből rühell. A sztori humora nagyon jól működik, a rajzok gyönyörűek, a karakterek élnek, az egésznek szíve és lelke van, a könyvnek pedig súlya és csodaszép megjelenése. Ha rajongó vagy, akkor szánd rá a pénzt, olvasd el, tedd fel a polcodra, aztán vedd le sokszor, mert ez az a könyv, ami megérdemli, hogy meglegyen. A cicát ne engedd a közelébe. Lehet, hogy Flerken.