2004-ben, éppen tíz éve, egy dokumentumfilm kapcsán volt szerencsém együtt dolgozni Jancsó Miklóssal. Mondjuk ez az együtt dolgozás enyhe eufemizmus, szóval az történt, hogy a már megszűnt Filmmúzeum tévé elvitte őt a Káli-medencébe, ami rendszeresen visszatérő elem volt a filmjeiben – mint Cserhalmi, Madaras, Latinovits csak tájban –, és mindezt azért, hogy kamerák előtt elevenítse fel emlékeit. Azokat az emlékeit, amik nem mellékesen a magyar film aranykorának kiemelkedő pillanatai.

Persze az egész stáb egyfajta folyamatos lelki vigyázzállásban volt, különösen én, mint a dokumentumfilm rendezője, pedig a mesternél közvetlenebb élő legendát elképzelni sem lehet. Mindenkinek azonnal tegeznie kellett. Úgy beszélt velünk, mintha mi is ott lettünk volna a dicső napokon, amikor Latinovitsok, Bujtorok, Őzék, Kozák Andrások néztek vissza a vászonról. Segített az is, hogy velünk volt a Jancsó-filmek állandó bútordarabja és közeli barátja, a nem kevésbé legendás Galkó Balázs, aki a Filmmúzeumnak kölcsönözte akkoriban speciális, cigarettával és mézes pálinkával edzett orgánumát.

Jó nap volt.

Ketten elég jól végigszórakozták a forgatást, felidézték a Káli-medencében készült filmeket, újraforgattak fejben pár klasszikus jelenetet, és még egy Super8-as kamerát is adtam az „öreg” kezébe, hogy rendezze kicsit Galkót, legyen egy rövid Jancsó-mozi a Jancsóról készült dokuban. Még egy lovat is fel tudtunk venni, amint a nádasban poroszkál, csak egy pucér csaj hiányzott, de hát minden azért mégsem jött össze. A forgatáson Poór Attila és Hámori Attila kiváló operatőrök végig fotóztak is, elvégre nem mindennap dolgozhat együtt egy egyszerű tévés a Szegénylegények alkotójával, a '72-es Cannes-i filmfesztivál legjobb rendezőjével, a velencei filmfesztivál életműdíjasával, és még hosszan sorolhatnánk. A forgatás után valamelyikünk előhívta a képeket, és minden stábtag kapott belőlük emlékbe. A Filmmúzeum tízéves fennállása alatt nem csináltunk ilyet gyakran, vagyis inkább soha. Ez volt az egyetlen alkalom.

Viszlát, Miki bácsi, köszönünk mindent!

(Fotó: Hámori Attila, Poór Attila)