Mivel közeledik Michael Bay legújabb filmjének, a Rohammentő című akciómozinak a premierje, ezért kicsit az amerikai rendező körmére néztünk. Az Armageddon és A szikla rajongói ne akarjanak meglincselni minket! Nem azt mondjuk, hogy Bay összes filmje hulladék, de az biztos, hogy ez a tíz dolog nem könnyíti meg azt, hogy szeressük őket.
1. A képünkbe tolt amerikai zászló
Igen, értjük, hogy Bay igazi patrióta, de azért a lépten-nyomon lobogtatott csillagsávos zászló meg az amerikai hadsereg felsőbbrendűségének állandó kihangsúlyozása is képes megfeküdni az ember gyomrát. Ami A szikla esetében még zavaró mellékzönge, az a Pearl Harbor – Égi háború esetében már emészthetetlen hazafias propaganda volt. Lehet, hogy ezeken a filmeken az amerikai mozikban olykor felharsant a nézők U-S-A skandálása, de mi itt a jó öreg Európában csak a szemünket forgattuk.
2. Reklámok mindenhol
A product placement olyasmi, amit eltűrünk, de ha merőkanállal akarják letolni a torkunkon, akkor azért már hajlamosak vagyunk kikérni magunknak. A Bay-filmek mindig is arról voltak híresek, hogy egyáltalán nem próbálják meg ízlésesen a háttérbe pakolni a reklámokat. A szereplők kezében látható üdítőknek mindig jól leolvasható a márkajelzése, és a látványos pusztítás közben is úgy cikáznak a logók a vásznon, hogy csak kapkodjuk a fejünket.
3. Infantilis humor
Mondj egy csattanós egysorost Michael Bay bármelyik filmjéből! Nem megy, ugye? Nos, nem a memóriáddal van baj, a rendező tényleg nem ért a humorhoz. És nem arról van szó, hogy rendszeresen a forgatókönyvírói hagyják cserben, a rendezőt egészen egyszerűen nem érdekli a szövegelés, mert a pofázás valószínűleg szerinte csak a robbanásokról vonná el a figyelmet. Ha ennek ellenére is megy a poénkodás, az a legritkább esetben sül el jól, de ha mégis, az sem a rendező, hanem a szövegkönyv vagy a színészek érdeme.
4. Féldimenziós női karakterek
Manapság különösen fontos lett a téma, hogy a filmekben a női szereplőket ne használják biodíszletként. Ha esetleg számodra ez nem is annyira fontos, akkor is feltűnhet, hogy Michael Bay alkotásaiban a női karakterek elképesztően hanyag módon vannak felgányolva a vászonra. Liv Tyler az Armageddon játékideje alatt csak aggódik és sír, a Transformers-filmek nőinek csak annyi a dolguk, hogy verjék vissza a fényt, A szikla pedig még ennyi lapot sem osztott a hölgyeknek.
5. Elnagyolt motivációk
Észrevetted már, hogy a rendező filmjeiben minden szereplő egy egyenes vonalon halad előre? Karakterfejlődés, mint olyan, nem létezik, ha mégis, nagyítóval sem talál benne semmi életszerűt az ember. Sőt, a legnagyobb költségvetéssel megáldott – vagy inkább megvert – alkotásaiban igazából a legtöbb szereplő nem több egyszerű üres bábnál, ami különösebb személyiség nélkül megy előre a sztoriban a végkifejlet felé. Ha eddig a robbanásoktól nem vetted észre, legközelebb próbálj meg erre is figyelni.
6. Kőegyszerű történetmesélés
Azt el kell ismernünk, hogy egy látványos akciófilmre nem feltétlenül a csavaros sztori miatt ül be az ember, de azért annál egy kicsit szeretünk többet kapni, mint hogy a főhős lelövöldözi az ellent, majd a végén a főellenséget, aztán elrobog a naplementébe. Persze, vannak üdítő kivételek, de Michael Bay műveinek többsége képtelen meglepetést okozni a nézőjének. Különösen a Transformers-filmek rendelkeznek olyan történetekkel, melyek még egy lövöldözős játék esetében is megmosolyogtatnák az embert.
7. Túltolt videoklip-esztétika
Ezen mondjuk nem szabad csodálkozni, hiszen Bay az 1995-ös Bad boys - Mire jók a rosszfiúk? előtt kizárólag videoklipeket és reklámokat rendezett. A pedigré tehát nyilvánvaló, de azért a jóból is megárt a sok, Bay pedig egyáltalán nem igyekszik, hogy megszabaduljon végre a káros berögződéseitől. A szinte vakítóan élénk színek, a sokszor indokolatlan belassítások, a zene olykor kifejezetten irritáló használata még 35 évvel később is megmérgezik emberünk munkáit. Filmjeinek képi világa annyira harsány, hogy még egy laikus is képes felismerni a keze nyomát.
8. A jó ízlés hiánya
Az a jelenet megvan, amikor a Bad Boys 2. - Már megint a rosszfiúk című mozi két főszereplője egy hullaházban kutatnak az elrejtett drogszállítmány után? Az egyik holttest egy hatalmas mellű, gyönyörű nőé, amit úgy használ humorforrásként a film, hogy az egészen helytelennek érződik. Vagy amikor a Six Underground – Hatan az alvilágból első akciójelenetében ártatlan járókelőket vasalnak ki a hősök neonszínű sportkocsikban ülve? A Bay-filmekben bármikor szembejöhet egy-egy ilyen pillanat, ami kényelmetlen fészkelődést indukál a nézőtéren. Egy kamasz persze ezeken is tud röhögni, de az igényesebb nézőket azonnal megtámadja a szekunder szégyen.
9. Cserben hagyott színészek
Alapesetben a színészvezetés lenne a rendező egyik legfontosabb feladata, de Bay legendás arról, hogy magasról tojik a filmjeiben szereplő aktorok szakmai igényeire. Az egyik leghírhedtebb sztori ezzel kapcsolatban a Transformers első részében szereplő Megan Foxhoz kötődik, aki elmondta, hogy a forgatás alatt Bay egyetlen utasítása az volt számára, hogy legyen szexi. Szó szerint ennyi. Ugyanennyit várt el Ben Afflecktől az Armageddon munkálatai során. Ezért hát, ha egy Bay-filmben jó alakítást látsz, ahhoz az égadta világon semmi köze nincs a rendezőnek.
10. Minden kreativitást nélkülöző akciókoreográfia
Értjük, ha most az asztalra csapsz, amiért még azt is el akarjuk venni Bay-től, ami miatt híres lett Hollywoodban, de gondolj bele egy kicsit! Az igaz, hogy a rendező ért a látványhoz, hiszen a filmjei általában másról sem szólnak, de tényleg attól lesz izgalmas egy akciójelenet, hogy minden felrobban benne? Ha választanod kellene Michael Bay bármelyik mozija és egy tetszőleges Mission: Impossible-film között, melyik elé ülnél le inkább? Na ugye! Ismerjük be, hogy Bay legtöbb akciójelenete a bennünk élő gyermekhez szól, aki már attól is boldog, ha robbanásokat lát és a szeme előtt válik fémhulladékká néhány vagány sportkocsi. A mennybemenetelhez azért ennél sokkal többre van szükség.
Ez is érdekelhet: