Ha macskás vagy, és már nagyon eleged van a kutyás ismerőseidnek az ember legjobb barátjáról költött nyálas sztorijairól, akkor eljött a te időd. A kutyák önzetlenül szeretnek, a macsekok meg tojnak a fejünkre? A tudomány szerint nagyon nem.
Az Oregon Állami Egyetem múlt héten publikált egy igen érdekes tanulmányt a Behavioural Processes című kiadványban, melyben nem kevesebbet állítanak, mint hogy a macskáknak igazából fontosabb a gazdival töltött idő, mint az evés.
Igen, jól olvastad.
A kutatás is abból indult ki, hogy a macskákról kialakult közvélekedés szerint ők nem annyira társas lények, mint a kutyák, hiszen az előbbiek esetében sokkal kevésbé vagyunk tisztában azzal, hogyan lehet őket érzelmileg stimulálni vagy motiválni.
Hogy megnézzék, valóban antiszociális, önző seggfejekről van-e szó, fogtak ötven macsekot és különböző teszteknek vetették alá őket. A tesztalanyok egy részét menhelyekről hozták, másokat pedig gazdiktól kértek kölcsön, majd az összegyűjtött állatoktól néhány óra erejéig megvonták az ételt, az emberek közelségét, az illatokat és a játékokat.
A megvonás végeztével aztán felkínálták nekik ezeket a dolgokat és megnézték, az állatok melyiket választják először.
Az eredményt valószínűleg már kitaláltad: a szőrmókok fele az étel vagy az érdekes játékok helyett inkább az ember közelségét választotta, és szinte azonnal a gazdival lépett interakcióba.
Tessék; ezzel most már simán leszerelheted a kutyás haverokat, ha az ők és kedvenceik közötti, mindennél értékesebb, a mennyekben köttetett kapcsolatról kezdenének picsogni a te kontódra.
Ez van: a kis tejfelesszájú álomszuszék is szeret téged, még ha ezt jól is titkolja.