Ugyebár a ma embere folyton rohan, és gyakran nincs tekintettel másokra. Egyszerűen nincs ideje rá, ugye. Hiszen annyi dolga van. Meg amúgy is, hajszolni kell azt a kurva profitot, építeni tovább az álomszép kapitalizmust, hogy végül az összehajszolt pénzt elkölthesse számára fölösleges dolgokra, s így lefekvés előtt nyugtázhassa: megérte.
A fentebb megfestett kép talán némileg árnyalt, és enyhén túlzó is, de sajnos része a világunknak. Ahogyan az úttesten hagyott, halálra gázolt állatok is.
Mert az ember azt is megtanulta, miképp fordítsa el a fejét akkor, amikor mások szenvednek.
Legyen szó egy összeesett emberről, inzultálásról vagy fizikai bántalmazásról, netán egy a halál szélén táncoló aprócska állatról. Kivétel persze mindig akad, és szerencsére ez a történet is erről szól most. Bárcsak több olyan ember élne köztünk, mint ez a mellig kigombolt fehér inget viselő kopasz sofőr. Igen, ennyit a sztereotípiákról. És egy feladvány a türelmesebbeknek:
számolják össze, hány autó hajtott el a szegény kiscica mellett, míg végül az említett férfi megállt.
