Nem is tudom, pontosan mibe, de valamibe nagyon beletalál a a rezzenéstelen arccal irgalmatlan baromságokat kérdező és állító Diane Morgan, alias Philomena Cunk a Netflixen.
Pár napja dobta be a Netflix a villany-postaládámba az értesítőt, miszerint hamarosan elkezdenek tolni egy újabb sorozatot, ami engem valószínűleg érdekel. És tényleg! A Cunk on Earth című (Cunk szerint a világ – ez lett a nem is olyan rossz, bár kulturálisan erősen félrecsúszott magyar cím) lehetetlenül értelmetlen ál-dokumentum-sorozatot tényleg pont nekem találták ki.
Egyrészt rettentően szeretem a britek hülye humorát és tudok annyira angolul, hogy egy ilyen produkciót eredeti nyelven nézve ha csak fájdalmasan részlegesen, de legalább valamennyire megértsem a nyelvi játékaikat is. Másrészt magam is kétségbeesetten figyelem, ahogy főként az internetnek köszönhetően a végtelen emberi hülyeség a közéletben, közbeszédben egyre több területen kerekedik a tudományos eredmények, a tények, valamint úgy általában az unalmas, kérlelhetetlen és nehezen megérthető valóság fölé. És kedvelem Diane Morgant (akiről egyébként egészen sokáig azt hittem, hogy ő volt a csaj az IT Crowd-ban, de nem, viszont a Ricky Gervais-féle After Life-ban tényleg ő volt a karót nyelt és buta, majd egyszer csak rettentően megszerethető irodai adminisztrátor).
Diane Morgan formálja valóságossá Philomena Cunk, a teljesen fogalmatlan, kaotikus világszemléletű, de tudós interjúalanyaitól mindig nagyon határozottan és elképesztő fapofával baromságokat kérdező riporternő karakterét. Philomena a testet öltött Facebook-okoskodó, a természettől végletesen elszakadt városlakó, a minden komplexebb ismeretét YouTube-videókból szerzett félanalfabéta,
a semmihez nem értő, de mindenről megfellebbezhetetlen véleményt alkotó Huszonegyedik Századi Ember karikatúrája, akiben az az igazán kellemetlen, hogy néha nem is karikatúrának tűnik, hanem kínosan emlékeztet olyan emberekre, akikkel a valóságban vagy az online térben is összefutottunk már.
Philomena Cunkról nem tud nem eszünkbe jutni Sacha Baron Cohen álriporteri munkássága. Ez részint egyáltalán nem baj, részint viszont Diane Morgan annyiban más, mint Borat vagy Bruno, hogy még akkor is abszolút elegáns és angol tud maradni, amikor legurul egy homokdűnéről a piramisok mellett, vagy amikor egy professzort épp arról kérdez, hogy a rómaiak feltalálták vagy csak tökéletesítették az ánusz-világosító eljárást.
Ezeket már tudom, merthogy én már megnéztem az első részt az ötepizódos mockumentary-sorozatból. Nem mondom, hogy utánozhatatlan világszám, és kicsit idegesítők a belterjes brit popkulturális utalások, amiket nem tudok ott helyben megfejteni, viszont később el fogom felejteni. De akkor is cuki, jópofa és bírom, ahogy dolgoztatja az agyamat a nyelvi humorával és az utalásaival, áthallásaival, szóval meg fogom nézni a többit is.
Sőt: valószínűleg feltúrom a Cunk on Earth eredetijét, a szűkebb piacra készült 2016-18-as Crunk on Britain-t is. Jó szívvel ajánlom, hogy nézd meg te is ezeket, ha kedveled a faarccal előadott brit humort, abból is a képtelen értelmetlenségig tolt fajtát. És főleg nézd meg, ha szeretsz zavartan feszengő tudósokat megfigyelni, akik a büszke emberi mélysötétséggel láthatóan még akkor sem tudnak mit kezdeni, ha nyilvánvalóan tudják, hogy nem egy valódi riporter valódi butaságával kell szembesülniük a forgatáson. Azt hiszem, ez a legviccesebb az egészben: a kikristályosodásig telítetten kínos pillanat, mikor a professzorok találkoznak a mesterien életre keltett egyszeri Facebook-kommentelővel.
A diszkomfortérzet, ami a Cunk on Earth okoz, ahhoz lesz hasonló, amit akkor éreztél, amikor ezt láttad: