Rengeteg filmet nézünk és általában véleményünk is van mindegyikről. Úgy döntöttünk, hogy a 2023-as mozis évet ezúttal nem egy mezei toplistában szedjük össze, hanem házi versenyt rendezünk az elmúlt 12 hónap filmtermésének, azokból az alkotásokból gazdálkodva, melyek valamilyen formában Magyarországon is hivatalosan elérhetővé váltak. Talán mondanunk sem kell, hogy most sem kötelező egyetérteni velünk, sőt, mindenkit bátorítanánk a konstruktív eszmecserére. Elvégre is filmekről, filmélményekről beszélgetni az egyik legjobb időtöltés.

Nem is szaporítjuk tovább a szót – elő a popcornt! –, jöjjenek szép, tömött sorban a díjazottak!

Kezdjük azokkal a filmekkel, melyek a legnagyobb meglepetést okozták nekünk, rögtön egy olyannal, amiben nem volt sok köszönet.

Legnagyobb csalódás

Indiana Jones és a sors tárcsája

Nem kicsit minősíti a 2023-as mozis évet, hogy ebben a kategóriában óriási volt a verseny. Végül a legendás régészprofesszor utolsó kalandjára esett a választásunk, mely simán az év egyik legjobban várt alkotása volt nálunk, és melyről azt sem lenne túlzás kijelenteni, hogy egy óriási szégyenfolttal búcsúztatta az ikonikus karaktert. Egyszerűen nem értjük, hogyan kaphatott zöld lámpát ez az alkotás. Papíron tényleg működött az idióta sztori, a borzalmasan idegesítő kötelező feminista sidekick és a nevetséges szövegkönyv? Mert ha igen, valamit a kivitelezés során nagyon elrontottak. Jobb ezt a filmet a negyedikhez hasonlóan elfelejteni.

Volt azonban olyan mű is, ami a semmiből, figyelmeztetés nélkül csapott le ránk, és megnyaltuk utána mind a a tíz ujjunkat.

Legnagyobb meglepetés

Beszélj hozzám!

Ki gondolta volna, hogy idén Ausztráliából, egy korábban ismeretlen rendező-testvérpártól érkezik az év horrorszenzációja? A Beszélj hozzám! igazi szerelemprojekt volt Danny és Michael Philippou számára és ez meg is látszik a végeredményen, ami nemcsak félelmetes és nyomasztó lett, de frappáns társadalmi látlelet is egyben a TikTok-generáció élményhajszájának veszélyeiről. Egy csapat fiatal teljesen ráfügg egy levágott, bebalzsamozott kézre, melyen keresztül az embert túlvilági lények szállják meg. Jó buli, egészen addig, míg az alanyok betartják a szabályokat.

A következő díjat annak az esetnek dedikáljuk, amikor kár volt bolygatni a dicső múltat.

Legfeleslegesebb remake

A kis hableány

Látva azt, mit ért el a Disney A kis hableány élőszereplős remake-jével, nincs sok kétségünk afelől, hogy a jövőre esedékes Hófehérke egy még mélyebb szakadék felé száguld. Az animációs klasszikusok újrafeldolgozásait oda lehet állítani a szuperhősfilmek hanyatlása mellé, hiszen nagyjából ugyanaz a jelenség. Az emberek egyrészt elkezdtek ezeken hatalmasakat ásítozni, másrészt a Disney úgy próbál meg modernizálni, hogy közben elvesznek az eredeti darabok fontosságukban időtlen üzenetei. A kis hableány animációs eredetijével nincsen semmi baj, az még ma is ugyanolyan élvezhető és releváns darab, a feldolgozás így nemcsak unalmas, lélektelen és irritáló, de teljesen felesleges is lett.

Van az az eset, amikor valaki egy akkora hülyeséget talál ki, hogy a dolgot képtelenség szó – és díj – nélkül hagyni. A következő kategóriát ennek dedikáltuk.

Legidiótább filmötlet

Bad CGI Gator

Részletes indokolásra nincs szükség, egyszerűen csak leírjuk a Rossz számítógépes animációval megvalósított aligátor szinopszisát: egy egyetemista bedobja a laptopját egy tavacskába, melynek eredményeképpen létrejön a címben szereplő förmedvény, ami elkezdi lemészárolni a film szereplőit. A Full Moon nevű stúdió mert nagyot álmodni, ezt pedig muszáj volt ezzel a díjjal honorálni.

Jöjjenek azok a stúdiók, melyek a legtöbb rosszat vagy jót tették velünk idén!

Legrosszabb tartalomgyártó

Netflix

A Netflix a minőség terén rendkívül következetes és megbízható: olyan magabiztossággal zúdítja ránk a fost, hogy az szinte elismerésre méltó. Elsősorban a saját gyártású nagyjátékfilmjei miatt nyerte meg ezt a kategóriát, melyek legalább nyolcvan százaléka simán csak helykitöltésnek jó, a dokumentumfilmek és sorozatok tekintetében a stúdiónak sokkal kevesebb szégyenkeznivalója van. Nem lehet nehéz eladni egy filmötletet tudumméknál, elég bedobni néhány aktuálisan népszerű nevet és már dől is a lé. Jó lenne, ha olykor azért a forgatókönyvet is elolvasná valaki, mielőtt rátenyerel a zöld gombra!

Legjobb tartalomgyártó

A24

Ha toplistát állítanánk az év filmjeiből, garantálható, hogy a helyezettekhez a legtöbb esetben biztosan lenne köze ennek a független amerikai gyártó és forgalmazó cégnek. Az A24 zseniális kutatókat és őrszemeket alkalmaz, akik nemcsak a legapróbb fesztiválokon vannak ott, hogy lecsapjanak a sikervárományos címekre, de kiváló éleslátással karolnak fel ismeretlen tehetségeket és bukkannak rá feldolgozandó témákra. Sajnos rengeteg filmjük nem jutott el idén a magyar mozikba, de ettől még a tény vitathatatlan: az A24 logója évek alatt a minőség garanciájává lépett elő.

Csemegézzünk kicsit, és díjazzuk azokat a képsorokat, melyekre még évek múlva is emlékezni fogunk valamiért!

Legbetegebb jelenet

Találkozás Apával (Amitől félünk)

Ari Aster idei filmjét is nagyon vártuk, de végül sajnos nem lehettünk vele maradéktalanul elégedettek. Az év legnagyobb csalódása címéért azért nem volt versenyben, de Astert annyira elvitte a lendület, hogy sokan csak a fejünket vakartuk a túlcicomázott szimbolikát látva. Egy díjat mindenesetre gondolkodás nélkül oda tudunk neki adni. Simán az év legbetegebb jelenete volt az, amikor a film főhőse végre találkozik az apjával anyja házának padlásán. Nem kell finomkodnunk, hiszen Aster sem tett így: kiderült, hogy apuka bizony egy hatalmas fasz, a szó lehető legkonkrétabb értelmében.

Legdurvább dallamtapadás

I'm Just Ken (Barbie)

Egyértelmű győztest hirdetünk, nálunk ugyanis idén vitán felül a Barbie fináléját leuraló musical betét vitte a prímet, melyben Ken a világba kiáltotta bánatát, jelesül, hogy férfi létére mindig csak egy mellékszereplő lesz. Az csak egy dolog, hogy a szöveg és a koreográfia is zseniális, de az alkotás olyan brutális dallamtapadást okozott, hogy még órákkal a film megtekintése után is ezt dúdolta az ember, sőt, most hogy eszedbe juttattuk, egészen biztosan újra felcsendült a fejedben.

Legerotikusabb jelenet

Bunyó a parton (Barátnőt felveszünk)

Nem nagyon van másik olyan kategória, melyben a Barátnőt felveszünk eséllyel indulhatott volna, hiszen egy nem túl jó, de azért a rossztól is távol lévő vígjátékról beszélünk. Van azonban ennek a mozinak egy jelenete, melyet látva rendesen elkerekedett a szemünk, mégpedig az, melyben a film női sztárja, Jennifer Lawrence bemegy meztelenül fürdőzni a tengerbe a sráccal, akinek az elcsábítására felbérelték. Közben a parton egy csapat bully ellopja a kint hagyott ruhákat, mire Lawrence kimegy és lerendezi a mókamestereket, mindezt anyaszült meztelenül, úgy, hogy tudjuk, a forgatás során nem használtak testdublőrt. Lawrence annyira őrjítően jól néz ki, és annyira letaglózott minket, hogy egy ekkora sztár full frontál meztelenséget vállalt, hogy még most is libabőrösek leszünk, ha eszünkbe jut a jelenet. Egyszerűen muszáj volt egy díjjal jutalmaznunk a mutatványt.

Legemlékezetesebb jelenet

Colm vérszemet kap (A sziget szellemei)

Ezzel a díjjal különösen bajban voltunk, hiszen csettintésre legalább tíz olyan jelenet jutott az eszünkbe, ami a nem túl acélos mozis év ellenére is gyökeret vert az emlékezetünkben. Végül annak ellenére is egy januári premier mellett tettük le a voksunkat, hogy bőven akadt azóta olyan mozis momentum, melynek alkalma nyílt halványítani az év elején látott képsorok hatását. Nálunk Martin McDonagh mesterművének sokkoló fordulata talált be a leginkább, amikor is Colmnak elege lesz abból, hogy Padraic az egyértelmű tiltás ellenére sem hagyja békén, ezért eldönti, hogy egy drasztikus lépéssel hozza egykori barátja tudomására, hogy nem viccel.

Az alkotókkal is érdemes kicsit foglalkozni. Lássuk, ki az, akinek a legjobban bejött 2023, és ki az, akit teljesen taccsra tett ez az év!

Az év lúzere

Ezra Miller

Ezra Miller mindent megtett, hogy örömmel adjuk át neki ezt a díjat. Az mondjuk egyéni preferenciák kérdése, mennyire tartotta az ember irritálónak ezt a faszit, mielőtt tavaly ámokfutásba kezdett – mi speciel eleve nem csíptük ezt a folyton affektáló és arrogáns piperkőcöt –, de a 2022-es balhéi miatt feltehetőleg még a rajongói is elkezdtek kételkedni a józan eszében. Valahol várható volt, hogy a személye miatt veszít néhány nézőt a végül idén júniusra tolt Flash – A Villám, de még annál is sokkal nagyobbat bukott a film, mint amit a legpesszimistább elemzők vártak. A film nagyjából 300 milliójába került a Warnernek, a produkció marketingjére költött további százmilliókat nem számolva, amiből nagyjából 270 milliót hozott vissza mozis pályafutása végére. Öröm az ürömben: ezzel Millert jó eséllyel végleg leírták Hollywoodban.

Az év nyertese

Margot Robbie

Margot Robbie a Barbie miatt kapja ezt a díjat, melynek nemcsak a főszereplőjeként zsebelhette be az elismeréseket, de producerként is ott virított a neve a stáblistán, vagyis az év egyik legnagyobb kritikai, közönség- és kasszasikere több szempontból is neki köszönhető. Robbie már korábban is az AAA-listán trónolt, és ezzel végre Hollywood legnagyobb női sztárja lett, teljesen megérdemelten.

Most pedig jöjjenek az év legjobb filmjei műfajokra bontva!

Legjobb vígjáték

Barbie

Fene se gondolta volna, hogy Hollywood pont egy műanyag babáról forgat majd egy ennyire sziporkázóan kreatív, vicces, szórakoztató, sőt, fontos filmet. A Barbie elsősorban a nőkhöz szól, de ahhoz már nagyon hímsovinisztának kell lenni, hogy egy férfi ne legyen képes jól szórakozni rajta, vagy diszkriminatívnak találja a mű üzenetét. Margot Robbie és Ryan Gosling is remekelnek, Greta Gerwig pedig annyira kompetens rendező, hogy alkotása az első perctől az utolsóig úgy szórakoztat, hogy közben üzenetében is releváns képes maradni.

Legjobb akciófilm

Mission: Impossible - Leszámolás - Első Rész

Nincs mese, Tom Cruise az utolsó olyan hollywoodi sztár, aki képtelen csalódást okozni és mindig szállítja, amit a nézők várnak tőle. Ez sajnos a producerek szempontjából idén nem volt igaz, a legutóbbi Mission: Impossible ugyanis csak izzadságos munkával tudott nyereséget termelni a pénztáraknál, amit leginkább azzal lehet magyarázni, hogy épp egy héttel azelőtt mutatták be, hogy Oppenheimer és Barbie felszántották a világot. Ettől eltekintve egy kiváló akciófilmről beszélünk, ami agyafúrt, izgalmas sztorijával és lélegzetelállító, ezúttal is a lehető legkevesebb CGI-jal leforgatott akciójeleneteivel a székbe szögezi nézőjét. Mi imádtuk és alig várjuk a történet folytatását.

Legjobb sci-fi

Asteroid City

Ezt a díjat Az alkotó című mozinak tartogattuk, csak arról aztán kiderült, hogy ürességéhez képest bántóan szirupos wannabe-sci-fi, tele bosszantó hibákkal, mely miatt inkább már azt fontolgattuk, odaadjuk-e neki az év csalódásának járó szobrocskát. Szó se róla, 2023 nem a tudományos-fantasztikum éve volt, amit mi sem példáz jobban, mint hogy végül egy Wes Anderson-mozit érhet a megtiszteltetés, ami valójában pont annyira sci-fi, mint egy préselt bádograkéta. Azt is tudjuk, hogy ezzel valószínűleg magunkra haragítjuk a műfaj hardcore rajongóit, kiváltképp azokat, akik allergiásak Wes Anderson semmivel nem összetéveszthető stílusára, de mi ezen a darabon is remekül szórakoztunk, így cinkos kacsintással bár, de odaadjuk neki a díjat.

Legjobb fantasy

Dungeons & Dragons: Betyárbecsület

Egy igazságosabb világban ez a film nem bukott volna meg a pénztáraknál, de sajnos ez egy olyan év volt, melyben több remek mozi is érdemein alul teljesített. Mi most valamennyire kiköszörüljük a csorbát és megadjuk ennek a remek fantasy-komédiának a díjat, amit megérdemel. Mert hogy megérdemli, az nem is kérdés! A Betyárbecsület vicces, látványos, izgalmas, tele van kreatív megoldásokkal és emlékezetes jelenetekkel, ráadásul az egész elragadóan könnyed és vidám. Nemcsak az év legjobb fantasy-je, de talán a legszerethetőbb darabja is egyben.

Legjobb thriller

Egy zuhanás anatómiája

Az Egy zuhanás anatómiája legalább annyira thriller vagy krimi, mint tárgyalótermi dráma vagy egy megromlott kapcsolat kórképe, ami annyira jól sikerült, hogy Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazták. Egy férfi kizuhan a francia hegyi kisvárosban lévő háza padlásáról és szörnyethal. A haláleset gyanús, a rendőrség pedig előveszi az elhunyt elhidegült feleségét, aki a vádlottak padján találja magát. Justine Triet alkotása mind a narratíva, mind a karakterek felépítése tekintetében mesteri és bénítóan hatásos. Olyan filmélmény, ami napokig a nézőjével marad.

Legjobb dráma

Oppenheimer

Nemigen okozunk meglepetést senkinek azzal, hogy Christopher Nolan filmjének ítéljük oda a legjobb dráma díját. Bár egyes kritikusok a premiert követő napokban annyira elragadtatták magukat, hogy az évszázad legfontosabb filmjének kiáltották ki az alkotást, szerintünk ettől az Oppenheimer messze van, mint Uwe Boll az Oscar-díjtól. Az atombomba atyjáról készült mozi nem több, mint egy kiváló életrajzi dráma, ilyen minőségében pedig vitathatatlanul az év legjobbja, ez nem is kérdés. Kihagyott ziccerek azért akadtak, és a zaklatott narratíva is megülheti az ember gyomrát a filmidő végére, de még így is tudtuk értékelni Nolan tizenkettedik nagyjátékfilmjét.

Legjobb horror

Gonosz halott: Az ébredés

A Sam Raimi által 1981-ben életre hívott franchise tényleg nem képes halott maradni. Tíz évvel Fede Álvarez vérbő rebootja után ezúttal Lee Cronin futott neki a mutatványnak, amiről már jóval a bemutatása előtt tudni lehetett, hogy a forgatása alatt 6500 liter művért használtak fel. Az ébredés frenetikus, féktelen, őrjöngő, kíméletlen horrortrip lett, mely mindent és még annál is többet tud, amitől egy trancsírfannak felfelé görbül a szája. Ha kötélből vannak az idegeid és bírod a műfajt, ennél izgalmasabb, szórakoztatóbb darabot idén biztosan nem láthattál.

Legjobb romantikus film

Előző életek

Nora kamaszként családjával Szöulból Torontóba költözik, hátra hagyva párját, Hae Sungot, aki 12 év elteltével keresi fel egykori szerelmét, majd újabb évtizednyi távollét után New Yorkban is meglátogatja az immár férjes asszonyt. Az Előző életek minden képkockáján érződik, hogy a rendezője, Celine Song a saját élményei alapján forgatott filmet. Csendes, intim, érzelmes, szívbemarkoló mozi a sorsszerűségről, az elvágyódásról és a döntéseinkkel való együttélésről, amit képtelenség volt száraz szemmel végignézni. Egyenesen a szívünkbe talált.

Legjobb sportfilm

Air – Harc a legendáért

A sportfilmek terén nem volt idén nagy tolongás, de ha az lett volna, Ben Affleck mozija akkor is jó eséllyel indulhatott volna a díjért. A Nike versenyfutása Michael Jordan megszerzéséért, illetve minden idők legjövedelmezőbb szponzorációs szerződésének megszületése már a startmezőről nézve is remek alapanyag és ez az alkotás szerencsére nem is hagyta ki a ziccert. Külön öröm volt újra együtt látni a vásznon Afflecket és Matt Damont a nehézségekkel küzdő sportszergyártó két fejeseként. Az Air – Harc a legendáért izgalmas, az elejétől a végéig hangulatos és szívderítő film, melynek fináléja simán bekerült a legemlékezetesebb jelenetnek járó díj finalistái közé.

Legjobb animációs film

Pókember: A pókverzumon át

Miközben a Sony az élőszereplős filmjeivel következetesen megerőszakolja a Pókember-mondakört, az animációs részlege képtelen hibázni. A pókverzumon át simán képes volt hozni az Irány a Pókverzum! színvonalát, sőt, még emelt is a téteken, melynek eredményeképpen 2023 legjobb animációs filmjét tették le az asztalra. Nekünk Pókember továbbra is Peter Parker, de egy éppen felnövő generáció számára a falmászó kosztümje alatt már Miles Morales osztja a pofonokat, és a Sony animációs sikerfilmjei is az ő kultuszát építgetik. Ha ezt a továbbiakban is ilyen alkotások segítségével teszik, nem lesz okunk panaszra.

Nézzünk egy kicsit a jövőbe! Vajon idén melyik érkező alkotást vártuk/várjuk a legjobban?

Legjobban várt film

Dűne: Második rész

A Dűne: Második rész akár az idei gála legjobb sci-fije, sőt, legjobb filmje is lehetett volna, hiszen eredetileg október 20-án kellett volna a mozikba kerülnie, mígnem a Warner el nem tolta novemberre, majd végül 2024. február 29-re. Idén sci-fik tekintetében nem voltunk elkényeztetve, így még jobban várjuk Denis Villeneuve epikus filmjének folytatását, melynek bemutatása kicsit mindannyiunk sikere, hiszen a stúdió annak idején attól tette függővé az elkészítését, hogy az első rész hogyan muzsikál a mozikban. A Dűne ráadásul nehezített terepen tudott győzedelmeskedni, hiszen pont megszívta a pandémia miatt bevezetett párhuzamos forgalmazást. Sebaj, túl vagyunk az izgalmakon, kisimult idegekkel várhatjuk a már nem is olyan távoli bemutatót.

Végül pedig – dobpergés – nem ússzuk meg azt sem, hogy kihirdessük az abszolút vesztest és az abszolút győztest, műfajoktól függetlenül.

Legrosszabb film

Rachel Stone - Mindent vagy semmit

Gal Gadot nagyon a szívén viseli, hogy végre legyen egy olyan női akcióhős, akit oda lehet állítani James Bond mellé. Neki is futott egy franchise-nak, a Netflix meg természetesen pénzt is adott rá, mert nekik aztán rohadtul mindegy. Az előfizető úgyis megnéz mindent, ha ismert színész neve virít a stáblistán és legalább egy bazi nagy robbanást meg tudnak mutatni a trailerben. Így jöhetett létre a reménybeli Rachel Stone-széria első része, ami annyira szar lett, hogy alig bírtuk ki ébren a végéig. Legrosszabb filmet hirdetni pont annyira nehéz, mint legjobbat, de idén nekünk ez az alkotás volt az, melynek megtekintése alatt a legtöbbször csóváltuk a fejünket és néztünk az óránkra. Nincs mese, kaptunk egy totálisan jellegtelen és jellemtelen főhőst egy súlyosan középszerű színésznő tolmácsolásában, egy unalmas, elcsépelt sztorit, vérszegény akciójeleneteket és egy szó szerint nevetségesen buta finálét. Köszönjük, de ebből inkább nem kérnénk repetát!

Legjobb film

A sziget szellemei

Tudjuk, fura, hogy fentebb műfajonként már nyerteseket hirdettünk, A sziget szellemei címe mégsem bukkant fel sehol, most meg egyenesen az év legjobb filmjeként dobjuk be. Ennek oka költői: Martin McDonagh munkája több zsáner elemeiből építkezve lett 2023 abszolút győztese. Esendőségről, életről, elmúlásról csak nagyon kevesen tudnak annyira lebilincselően, izgalmasan és eredetien mesélni, ahogyan McDonagh teszi, ráadásul ezúttal is kiváló szakembereket gyűjtött maga köré és olyan színészeket, akik egy szemöldökráncolással egész történeteket tudnak elmesélni. Már januárban lenyűgözött minket és a premiert követő tizenegy hónapban sem láttunk nála hatásosabbat. Szemernyi kétség sincs bennünk, amikor kiutaljuk neki a legjobb filmnek járó díjat.

A tavalyi filmtermést még hagyományos toplistában szedtük össze, amit itt nézhetsz meg: