Annyira ritka, hogy egy működő, imádott sorozatból vagy filmből képregényt készítenek, és a végeredmény pont azt hozza, amit a képernyőn vagy a vásznon látsz. Néha még fordítva is balul sülnek el a dolgok. Helló, új Hellboy-mozi!

Rajzfilmsorozatoknál extrémen necces a helyzet, ott ugyanis annyi a képi poén mellett az audiógeg, hogy nem lehet már függetleníteni tőle a látottakat.
Igazából nem is jut eszembe olyan példa, amikor ez működött volna.

De mindegy, mert itt a Rick és Morty képregényverziója, ami tulajdonképpen elég nagy mutatványt hajt végre. Gondolj csak bele, alig van néhány olyan kultstátuszba repült animációs széria, amit képregényre lehetne adaptálni. A South Park alkalmatlan lenne erre, a Family Guy pedig túlságosan szürreális skitekkel operál, amik kepkockán nem működnének jól papírra vetve.
A Rick & Mortyt viszont az isten is képregénynek teremtette.

Oké, lehet, hogy rettenetesen elborult cucc, amit mozgásban látsz, de így is működik, hiszen tele van olyan képi geggel, ami akár egyetlen képkockán is masszív röhögést okoz. A képregény egyáltalán nem ad le a színvonalból, a történetek pont annyira csavarosak és viccesek mindkét kötetben, ahogy az tőlük elvárható, amiben nagy szerepe van annak is, hogy szinte hallod, ahogy a szinkronhangok beszélnek, de hát egy olyan sorozatnál, aminek ennyire zseniális a szinkronja, nem is nagyon lehet másképp.

A két kötet (amit itthon a Pesti Könyv ad ki) kötelező azoknak, akik kívülről fújják az epizódokat, és többet akarnak, vagy ha csak megnéznék, higyan lehet jól rajzfilmsorozatból képregényt varázsolni. Ha a sorozatok mellett néha kijön még pár ilyen minőségű kötet, a világ egy sokkal szebb hely lesz.