Amikor két és fél hónapja felkerült az HBO Maxre a Trónok harca előzménysorozatának első része, hatalmas kő esett le a szívünkről. A bő másfél évszázaddal a világhírű sorozat eseményei előtt játszódó széria kezdőrúgása kiválóan sikerült. Egy az egyben hozta a kötelező hangulatot, ami pedig talán még ennél is fontosabb, érdekes karaktereket pakolt le a sakktáblára, így minden együtt volt ahhoz, hogy Westeros ismét a régi véres fényében tündökölhessen. A középszar mocsarának lehetősége simán benne volt a szériában, már csak amiatt is, mert az irgalmat nem ismerő sztori és a kegyetlen képi világ többször is kifogásként merült fel a Trónok harcá-val kapcsolatban woke-körökben, azzal pedig alaposan ki lehetett volna herélni a Sárkányok házá-t, ha az alkotók lefekszenek a pc-lobbinak.

Úgy alakult, hogy végül ez a sorozat sem lett a túlérzékenyek kedvence.

Az erőszak, a szex és a vérfertőzés továbbra is gyakran látott vendégek a Hét Királyságban, ahol még a gyermekek és a terhes nők sem érezhetik biztonságban magukat. A kegyetlenség annyira nem veszett ki a sorozatból, hogy több epizóddal kapcsolatban is ment a károgás online, amiért a sztori egyes fordulatai nem tartják tiszteletben a nézők érzékenységét. Valóban bőven akadnak olyan epizódok, melyek miatt az ember kényelmetlenül érezheti magát a fotelben, mindez azonban a koncepció része. Ahogy egy horrort sem feltétlenül azért indít el az ember, hogy virágos jókedvben töltsön el két órát, azt is illik tudni, mit várhatunk egy olyan szériától, ami a Trónok harca világában játszódik.

Mivel a sorozat a Targaryen-ház legnagyobb válságát dolgozza fel, szemernyi kétségünk sem lehet afelől, hogy az út végén nem minden szereplőre vár totális happy end. Jó szokás szerint még a legfontosabbnak hitt karaktereket sem tudhatjuk teljes biztonságban. Bár az első évad egyelőre még nem lőtte el az igazán meglepő porba hullásokat, a folytatásban biztosan lesz néhány fordulat, melyek miatt hetekig forronghatnak majd a rajongói fórumok. Az első évad inkább a megfontoltabb építkezést választotta, még úgy is, hogy a sztori kétszer ugrik nagyobbat az időben. Nincsenek igazán grandiózus jelenetek, de még így is ez az egyik leglátványosabb tévés esemény, amiben idén részünk volt, köszönhetően a nagyjátékfilmes effekteknek és a lélegzetelállító díszleteknek. A díszlet- és jelmeztervezők munkáját nem lehet eléggé dicsérni. Nekik köszönhető, hogy még a CGI nélküli jelenetek alatt is kerekedik a néző szeme.

A castingot és a szerepekre besorozott színészek munkáját sem érheti panasz. A tíz epizód alatt lassan szétmálló Viserys királyt játszó Paddy Considine-nek különösen jár a pacsi. A hetedik epizódot viszi tokkal-vonóval, olyan feszült és megható pillanatokat ajándékozva a nézőnek, melyek még egy tapasztalt rajongót is elégedett csettintésre késztettek. A gárda többi tagja is becsülettel teszi a dolgát. A forgatókönyvírók – és persze George R. R. Martin - zsenijét dicséri, hogy ezúttal sincsenek tisztán rossz vagy jó karakterek, mindenki érthető és átélhető motivációk mentén cselekszik. Még az első epizódban egyértelmű főgonoszként bemutatott Daemon Targaryen is elegendő árnyalatot kap ahhoz, hogy később már ne csak egy öntelt pszichopataként tekintsünk rá.

Az is jelzi, hogy az alkotók nem csaptak ész nélkül a lecsóba, hogy az örökösödési hercehurca startpisztolya csak a hetedik rész végén dördül el, addig pedig rengeteg idejük van arra, hogy karaktereket árnyaljanak és elénk tárják azt a néhol egész bonyolultnak tűnő viszonyrendszert, melynek mentén a karakterek a továbbiakban mozognak majd. És milyen remek rendszer ez! Bár az évad utolsó részei után már amiatt is ment az elégedetlenkedés, hogy egyesek képtelenek voltak megjegyezni a szereplők nevét és a közöttük fennálló rokoni viszonyokat, mi egyszer sem éreztük úgy, hogy az események sodrában elfelejtettük volna, ki kicsoda és mit miért csinál. Inkább élveztük, ahogy ki-ki képességeihez mérten csellel vagy erőszakkal igyekszik a céljai felé, egymás érdekeit áthúzva vagy épp kompromisszumot keresve, hogy aztán később mégis konfliktusban detonáljon a köztük vibráló feszültség.

Az egyetlen fájdalmunk, hogy a tizedik rész örült cliffhangere után a jelek szerint több mint egy évet kell várnunk arra, hogy folytatódjon a történet. Mivel a második évad forgatását csak jövőre kezdik el, 2023 utolsó negyedévénél korábban egészen biztosan nem kapjuk meg a folytatást, ez pedig felér egy mélyütéssel.

A premier előtt a legtöbben nem gondolták volna, hogy a Sárkányok háza képes lesz megszorongatni az Amazon rekordösszegből készült Gyűrűk Ura-sorozatát, de végül úgy alakult, hogy az utóbbi a nagy név ellenére sem tudott labdába rúgni sem a nézettség, sem a minőség tekintetében. Az HBO persze használta a nosztalgiafaktort is – a főcímnél jobb példát nem is kell keresnünk –, de a sorozatuk saját jogán vált a stúdió zászlóshajójává, mely az első évad alapján ugyanolyan világsikerre van ítélve, mint a Trónok harca. Felesleges tagadnunk: minket ez a tíz epizód keményvonalas rajongókká tett.