Sonicból nem lett az új Mario a moziban

A kis kék villámgyors sündisznó beírja magát a legjobb játékból készült filmek közé, de azért csodára senki se várjon. Egy jó és vicces családi filmre viszont nyugodtan.

Amikor bemutatták a Sonic, a sündisznó első előzetesét, azért valljuk be, voltak bajok. Még a százezres fordulaton ripacskodó Jim Carrey sem tudta elvonni a figyelmet arról a rettenetről, amit a készítők valamiért Sonicnak neveztek. Kedvenc kis kék sündisznónk ugyanis a pokol szülötte volt, nem az, akit gyerekkorunk óta szeretünk, amióta megvettük a Mega Drive-unkat. Aztán persze rájöttek, hogy egy kis csúszással és újrarajzolással még meg lehet menteni a helyzetet, a premiert február 13-ra pakolták, a CGI-mesterek keze pedig füstölt a munkában.

És láss csodát: Sonic végül pont olyan külsővel érkezett meg a mozikba, ahogy imádjuk, de jogosan lehetett félni, hogy a már leforgatott film nem csak kinézetében, hanem forgatókönyvével sem tett túl sokat azért, hogy Sonicot ne küldje Mario sorsára. Mert aki ilyen vizuális borzalmat művelt mindenki kedvenc játékkarakterével, az lehet, hogy írásban is széttrancsírozza az örökségét.

De meg lehet nyugodni, a Sonic the Hedgehog-film egyáltalán nem rossz. Tulajdonképpen pont olyan, amilyennek szeretted volna látni. Egy vicces és laza családi film, amire valamiért 12 éven aluliakat nem vihetsz be, és így már nem is igazán családi film, de ezt biztos jobban tudja nálunk a korhatárbizottság.

A története rém egyszerű, de mondjuk a Sonic-játékok sztorija sem volt éppen bonyolult: a villámgyorsan rohangáló kis gyereksündisznót, Sonicot képességei miatt rejtegetik otthonában, neki azonban semmi kedve ahhoz, hogy folyamatosan átlagosnak mutassa magát. Amikor egy csapat rosszarcú megtámadja, átteleportálják a világunka egy gyűrű segítségével, hogy életben maradhasson. A Földön azonban tényleg rejtőzködni kényszerül, ha túl akarja élni az emberiséget, így az árnyékban sertepertél az amerikai Green Hills-ben, ahol villámsebességgel, láthatatlanul segít, akinek tud, közben figyeli az emberek gondtalan vagy éppen egész pici gondokkal csordogáló életét.

És magányos. Kinézi magának a jószívű rendőrt, Tom Wachowskit (James Marsden), aki feleségével, Maddie-vel (Tika Sumpter) éli unalmas életét, és éppen San Franciscoba készül lelépni, hogy ne kacsákat kelljen mentenie és nemlétező gyorshajtókat lefülelnie egy kisvárosban. Sonic azonban nagy magányában begurul, és felkelti a világ figyelmét, majd jobb híján az FBI ráállítja az egyik legjobb, de legfurább emberét, Dr. Robotnyikot (Jim Carrey), aki rettentően fura és idegesítő, de a hatékonysági rátája 100%-os. Sonic és Tom aztán menekülőre fogja, és elindul egy akciódús buddy-road movie, ahol a két főhősnek egymáshoz kell szoknia, és legyőznie egy legyőzhetetlennek tűnő ellenfelet.

Hogy a forgatókönyv közben mennyire következetes, azt most hagyjuk, hiszen akadnak azért hibák a történetvezetésben bőven, de simán tudja feledtetni az egészet az, hogy a mozinak igenis jó humora van, tele van popkulturális utalásokkal, és még saját magán is képes röhögni, miközben ott a másik nagy pozitívum, Jim Carrey maga, akit gyakorlatilag szabadon engedtek a forgatáson, és azon se lepődnék meg, ha kiderülne, hogy nem írtak neki egyetlen sort sem, és az egészet improvizálta. Carrey totális erőbedobással nyomja a ripacskodást, de hát ezért szeretjük, és ilyesmit ekkora energiával már régen művelt, de még mindig jól áll neki a totális őrület.

Persze, ez nem az a Robotnyik, akit a játékból megismertél, de azt már a trailer is ellövi, hogy eljutunk szépen oda is, viszont csak a film legvégén, erősen utalgatva arra, hogy érdemes lenne összekalapálni egy folytatást, hiszen van még szufla ezekben a karakterekben. És igen, simán megnéznénk egy második részt, hiszen Robotnyik lehet még ennél is őrültebb, Sonicban van még erő, és persze vannak itt még karakterek, akik beszállhatnak a buliba, és be is szállnak. Mindannyian tudjuk, kikről van szó.

A CGI közben viszont némileg elmarad az elvárttól, lehet, hogy nem volt ennyi idő elég ahhoz, hogy tökéletesen átgyúrják a karaktert, de így is nagyon szerethető figura lett a filmes Sonic, totálisan hű a játékokhoz, ráadásul remek párost alkotnak James Marsdennel, akinek nem lett ciki ez a film, pedig könnyen tragédiába torkollhatott volna ez a projekt. A Sonic, a sündisznó nem lett kiemelkedő, de szórakoztató és abszolút vállalható film. Már ez is nagy szó egy játékból készült moziról, amit sebtében újra kellett rajzolni, mert a rajongók szívrohamot kaptak az első változatától.

Senkinek sem fog fájni, csak az a jó kérdés, hogy miért most kellett. Semmi sem indokolja a jelenlétét 2020-ban a mozikban, de itt van, kikapcsol 100 percre, és ha rajongó voltál, a stáblista abszolút 16 bites megvalósításától elmorzsolsz még egy könnycseppet is.

6
  • Tulajdonképpen minden hibájával együtt is az egyik legjobb játékból készült film
  • Sonic aranyos, Jim Carrey pedig fullba nyomja a kretént, de ezért szeretjük
  • Csak azt nem érteni, hogy miért pont most készült el

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon