Egy tökéletes Örkény-novellát írt az élet Spanyolországban, ennél magyarabb már Magyarországon sem lehetne a történet.
Főhősünk a 69 éves Joaquín García, aki azóta már nyugdíjba ment, de előtte még legalább hat éven át észrevétlenül egyáltalán nem járt be dolgozni.
A köztisztviselő Cádizban dolgozott az önkormányzat tulajdonában lévő vízszolgáltató vállalatnál, ahol az volt a feladata, hogy felügyelje egy új szennyvíztisztító-telep építését. Ez önmagában tényleg nem tűnik egy komoly gürizésnek, és ezt Joaquín is pont így érezte.
A történet akkor vett izgalmas fordulatot, amikor Cádiz alpolgármestere erre rájött, amikor a 20 éves munkaviszonyért járó plecsnit akart adni főszereplőnknek. A vízszolgáltató igazgatója azt mondta, hogy ő már évek óta nem látta Garcíát, holott egymással szemben voltak az irodáik.
Innentől már tényleg csodásan örkényi dolgok történtek: az igazgató csak azért nem szólt erről senkinek, mert azt hitte, hogy García munkáját az önkormányzat felügyeli. Az önkormányzat viszont azt hitte, hogy a vízmű ellenőrzi az úr munkáját – és mivel nem érkezett panaszt, minden hónapban tisztességesen utalták a fizetését.
Az meg nem volt annyira kevés a semmire, évi bruttó 37 ezer eurót keresett ebben a hat évben, ami kb. havi 950 ezer forintos fizut jelent. Most viszont munkakerülőnknek 27 ezer eurót kell bírságként visszafizetnie a bírósági ítélet szerint, amit ő persze nem szeretne befizetni, kérte is a polgármestert.
Na de vajon miért nem járt be? Azt mondta, bement ő, de
miután látta, hogy semmi dolga az irodában, ezért inkább munka helyett filozófiát olvasott.
Egy igazi hétköznapi hős.