Hónapok alatt nem vettünk annyi répát, mint a szadai szafariparkban egy óra alatt. Nekünk mégsem jutott belőle, de sokaknak láthatóan-hallhatóan nagyon ízlett.

Ha majd egyszer túlleszünk a koronavírus-járványon, a mindenféle egészségügyi és gazdasági következmények elemzése mellett azt is érdemes lesz megnézni, mit köszönhetünk neki. Nemcsak arra gondolok, hogy ezentúl talán akkor sem leheljük majd tele a pénztárnál előttünk álló tarkóját, ha már nem figyelmeztetnek majd a távolságtartásra a padlólapra ragasztott matricák – vannak ennél érdekesebb eredmények.

Például a szadai szafaripark. A Magyar Nemzeti Cirkusz telelőhelyén semmi keresnivalójuk nem lenne állatoknak, hiszen zajlana az évad – de ahogy a színházak, mozik, fesztiválok leálltak, úgy a cirkuszok is. Ebből még nem adódik közvetlenül a szafaripark gondolata, pedig minden egy irányba mutat: ott a nagy terület a sok állattal, akiket amúgy is gondozni és etetni kell, a személyzet adott, a bevétel jobban kell, mint bármikor, a közösségi távolságtartás pedig könnyen megvalósítható, ha mindenki a saját autójában ül.

A szadai szafaripark tulajdonképpen egy hosszú, kacskaringós egyirányú utca, amelyet egy nagy telken jelöltek ki, és hol villanypásztor mögött ácsorgó lovak mellett, hol pedig tébláboló tevék között haladhatunk.

Szerintem nem túl érdekes, ha csak úgy végig autózunk: egy zsiráf vagy egy elefánt persze döbbenetes állat, de aki a Budapesttől kocsival negyedórára lévő Szadára el tud jutni, az minden bizonnyal a budapesti állatkertben is járt már.

Izgalmasabb, ha a szafarizók az ajánlásoknak megfelelően, az autó ablakait tíz-húsz centire leengedve kinyújtják a helyszínen megvásárolható sárgarépát – ami minden ottani állat számára desszertet jelent a szénához képest –, mi pedig egy-két arasznyi távolságról figyeljük, ahogy elveszi és csámcsogva megeszi.

Ha viszont bevállalunk egy kis tevenyálat és ormánytaknyot, akkor felejthetetlen lesz az élmény. Ehhez elég teljesen letekerni az ablakot. Bámulatos, milyen hosszú a zsiráf sötét színű nyelve, hogy meddig be tud nyúlni a kocsiba az egyébként villanypásztorral kijelölt karámban álló elefánt ormánya, és milyen pontosan képes répairányba fordulni, de legalább ennyire meghökkentő, hogy egy normál személyautó első oldalablakának helyén simán befér két tevefej is, hogy a vezető és a kormány között csücsörítve keressék a répát. Közben tudomást sem vesznek utasok sikítozásáról, megszokhatták már, hogy rajtuk kívül ilyen furcsa lények is vannak.

Bár ezek – ahogy a zsiráf, ló és póniló, zebra, szamár és utóbbi kettő nászából született zebmár – vadállatok, a történelmi tapasztalatok szerint az ember lényegesen veszélyesebb faj náluk, a parkban azonban mindenki biztonságban van: a cirkusz munkatársai mindenhol ott vannak, ezért biztosan nem kerül csoki vagy csipsz a zsiráfszájba, és a répafüggő tevecsapatot is odébb tessékelik a kocsi elől, ha már tovább gurulnánk.

A szükség szülte a szadai szafariparkot, de felejthetetlen családi élményprogram lett. A szervezés jó – naná, egy cirkuszi turnéhoz képest egy kis autókázást levezényelni semmiség –, van büfé és vécé, a kör során több ponton is kapható répa, kényelmes a tempó, de lehet előzni is, ha az előttünk lévő megbabonázva hosszasan nézne vagy etetne egy állatot. A regisztráció nekünk akadozott, de nem reménytelen, helyek is vannak még, igaz, csak június végére. Fizetni az autóban ülő személyek száma szerint kell, felnőtteknek kétezer, gyerekeknek ezerötszáz forint a belépő fejenként, egy csomag sárgarépa ötszáz forint.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Bodor Tamás, Féjja Zsolt, videó: Bodor Tamás)

Player Autószalon

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.