Akkor jött először a The Prodigy a fesztiválra, akkor volt a csúcson a Therapy?. Az volt életem első fesztiválja, első Szigete, első nagyjából mindene. Gyűlöltem a The Prodigyt, de gondoltam, üsse kő, csak beugrom megnézni őket. 15 voltam, és letaglózott, amit az akkor még ősi Prodigy művelt. A Nagyszínpad mögött volt a sátrunk, akkor ott még bőven lehetett kempingezni, és ha nagyon fáradt voltál, aludni is a koncertek alatt. Ezt onnan tudom, hogy belenéztem a Sonic Youth-ba, de annyira nem éreztem, sőt, annyira untam, hogy bementem a színpad mögé a sátorba aludni. És aludtam. Én vagyok talán az egyetlen élő ember, aki átaludt egy Sonic Youth-koncertet, és azóta is verem a fejem a falba.

Emlékszem, mennyire sokan tudtak lenni a Nagyszínpad előtt, és mégis mennyire családias volt az egész. Emlékszem, ahogy életem legszabadabb pillanatait éltem át, ahogy az emberek táncolni kezdenek a Levellers Beautiful Day-ére (azóta is életem legjobb koncertélményei között van), emlékszem, ahogy vörös lett az ég a VHK-koncert előtt. És most megtaláltam ezt a reklámot, és egy félórás Sziget-filmet. Hiányzik '96. Annyit még viszont hozzátennék, mert szerintem csodás történet, hogy valamilyen hülye oknál fogva kidobtam a hetijegyemet, amikor hazaértünk, és nagyon megbántam. Aztán évekkel később, amikor a Miskolci Egyetemen az egyetemi napokon ittam a sokadik isten tudja, mimet, hajnali hazautam közben rájöttem, hogy kopik a festék a karszalagomról. Letöröltem. Mi volt alatta? Sziget '96. Köszönöm a bárkinek, aki ezt elintézte. Íme a reklám, és a '96-os Szigetfilm.