Bár 1997-ben még messze nem történt annyi robbantás, mint egy évvel később, azért már bekerült a téma a közbeszédbe, és így persze a magyar mindennapokkal együtt rezonáló Szomszédok-ba is. Azt már akkor is sejteni lehetett, hogy az alvilág intézi ilyen kissé közveszélyesen az ügyeit, jól ráéreztek erre a teleregény készítői is, hiszen a célpont nem maga az Alkotás presszó, hanem a teraszon ülő vendégek voltak. Nem is csigázunk tovább, következzen a videó, majd utána – ahogyan a Szomszédok végén is szokás volt – a tanulságok.

• a bűnözőket úgy lehet felismerni, hogy sötét ruhában és általában napszemüvegben vannak
• Alma úgy tud eldobni egy kézigránátot, hogy az egyszerre két oldalablakát is betöri egy ott parkoló autónak
• csökkenthető a forgatási költség, ha a felrobbantandó autót egy bontóból odaszállított, rendszám, lökhárító és ép elem nélküli ronccsal helyettesítünk
• a vendégeket csak akkor kezdi érdekelni a robbantás, amikor már a főnök is kirohant
• Delfin 1-es már akkor bekapcsolja a megkülönböztető jelzést, amikor bemondják a hívójelét, és még fogalma sincs róla, hogy miért hívják
• a rendőrségi diszpécser egy automata ügyfélkezelő rendszertől tanult beszélni
• természetesen Julcsi lovagja ér oda először
• természetesen rögtön rájön, hogy az elhagyott asztalnál ülők lehettek a célpont
• a véletlenek gyakran segítik a bűnüldözők munkáját
• a lángoló autó oltását csak akkor szabad megkezdeni, miután a helyszínelést vezető rendőr mindent megbeszélt a főnökkel és a menyasszonyfotós vendéggel
• Alma ezt mondja az epizód végén: „Amikor eldobtam azt a vacakot, eszembe se jutott, hogy veszélyes, csak dühös voltam, hogy miért dobálják a vendégeket. Akkor rémültem meg, amikor felrobbant.” Tehát bármilyen tárggyal dobják meg a vendégeit, ő azzal gondolkodás nélkül bedobja egy kocsi ablakát