Stallone és Schwarzenegger első közös mozija nem volt ugyan nagy szám, de a rettenetes magyar című Szupercella mégsem volt rossz film, jó volt látni a két istent együtt, még ha fékezett is volt a habzás, ráadásul Schwarzi életében először mutatta meg legalább egy pillanatra benne, hogy drámai színészként is elég jól tudna működni, ha valaki normálisan ki tudná hozni belőle ezt az oldalát egy egész film erejéig.

De hogy miért kellett már csak Stallonéval és egy rakás más színésszel trilógiává bővíteni ezt a filmet, azt már a jó isten se tudja. A Szupercella kettő ne kerteljünk, rettenet szar volt, már nem csak szimplán egy VHS-bájjal felkent agyleszívós akciófilmként büntetett, hanem egy brutálisan bután megírt, két fillérből elkészített akció-sci-fiként, amiben Sly ráadásul alig szerepelt, átadta a helyét olyan színészeknek, akikért nem hogy szurkoltunk volna, szívesebben láttuk volna őket örökre a szupercellában rohadni, és csak reménykedhettünk benne, hogy a film végén belengetett harmadik felvonás legalább egy picit jobb lesz.

Jó hír: a Szupercella 3. - Az ördögverem egy picit jobb. Már nem akar fillérekből sci-fit rittyenteni, inkább visszatér a földre, ráadásul Stallonét is visszahozza főszereplőnek, és még mindig olyan az egész, hogy legszívesebben VHS-en néznéd narrátorral, talán jobban is működne. Ez persze nem azt jelenti, hogy jobban megírták volna, mint az előző részt, és még mindig nem érteni, miért nem bírta elengedni Sly az első rész után, amikor még értelme lett volna.

Az alapfelállás egyébként kiadna egy egész jó kis bűnös élvezet-filmet, Ray Breslin éppen nyugodt életet készül élni, amikor beleköpnek a levesébe, és elrabolják a techmogul lányát, majd menyasszonyát is, és persze egy szupertitkos börtönbe zárják őket, mert ezek a rosszfiúk már csak ilyen helyeket ismernek a bosszúálláshoz. A hely annyira szupertitkos, hogy egyetlen képen lógó falból rájönnek, hogy hol is van, és annyira kőkemény, vagy ahogy Dave Bautista mondja, egy igazi ördögverem, hogy tulajdonképpen semmi sem utal a börtön „szuperségére”, mert hogy egy rohadó falak közti pöcegödör, ahová bátran be lehet jutni földalatti sima alagutakon keresztül.

Igen, a Szupercella 3 már meg sem próbál mindenféle technikai csodákat beemelni a filmbe, de azzal sem foglalkozik, hogy legalább azt megmagyarázza, mitől is olyan szuperbörtön az, amibe be kell menni, aztán ki kell jönni. Mindegy. Így olcsóbb. Legyen elég, hogy itt van megint Stallone, akinek láthatóan nem izzadt meg a homloka a melóban, de legalább egy elég jó bunyót leszállít, és ezt biztonsággal tudják teljesíteni a mellékszereplők is.

Valahogy olyan ez az egész, mintha három filmre szerződtek volna, és ha fene fenét eszik is, teljesíteni kellett volna a szerződést. Már nem is kellett moziba küldeni odakint, egyenesen DVD-re jött ki ez a film, viszont pár országban, mint ahogy itt is, nagyvásznon is meg lehet nézni a feltehetőleg utolsó menetet, de hát ha valaminek, akkor ennek a filmnek nem áll jól a nagyvászon, ezt otthon kell látni tévén, beleauldni háromszor, és gondolkodni, hogy csak azért nincs értelme a sztorinak, mert túl sokat aludtál közben, vagy csak ilyen béna a forgatókönyv.

A Szupercella 3 tényleg csak annyival jobb az előzőnél, hogy néha meglepően kegyetlen, és hogy nem akar olcsó létére drágának látszani, de ugyanúgy fájnak majd a párbeszédek, az átgondolatlan történések, Stallone és Bautista még mindig úgy néznek ki, mintha a hátuk közepére kívánnák az egészet, de Sly biztosan arra gondolt közben, hogy oké ez még, belefér a karrierjébe, majd a Rambo 5 úgyis helyrerántja az egyensúlyt. Helyre is fogja, mert erre a filmre senki sem fog emlékezni már év végén sem. És lehet, hogy ez így jobb is.