Ha a fenti kérdésekre igennel feleltél, akkor számodra biztosan nem kell elmagyaráznunk, mi fán terem a magyar lakosságot az elmúlt hónapokban egyre nagyobb erekcióval erőszakolgató megélhetési válság. Politizálni továbbra sem fogunk, az okok fejtegetése helyett próbáljuk meg ehelyütt közmegegyezés tárgyává tenni, amit mindenki a saját bőrén tapasztal:

ma a legtöbb magyarnak ugyanannyi pénzből kell megélnie, mint két éve, csak közben minden sokkal drágább lett.

Ez már helyből okozhat némi frusztrációt, különösképp akkor, amikor olyan vészjósló fogalmak vigyorognak ránk a semmiből, mint az inflációkövető adóemelés, melynek hallatán csak azért szorul ökölbe az ember gyomra, mert az inflációkövető bérezés fogalmát még nemigen sikerült megszülni. Keserű pirula, de le kell nyelni: az állam most épp úgy gondolja, ha rottyan a forint, akkor bizony több kell belőle.

A logikába nehéz is lenne belekötni, hiszen azzal többé-kevésbé mindenki egyetért, hogy ha drágulnak a dolgok, akkor több pénz kell, és máris nem probléma, ha felkerül egy nulla a Túró Rudi árcédulájának a végére. Különösen egy piaci szereplőnek kell tudnia, hogy egy ehhez hasonló válságot nem lehet a karosszékben anyázva megoldani. Ha lehetséges, árat kell emelni, ha ezt nem bírja el a piac, akkor többet vagy hatékonyabban kell dolgozni, esetleg fejleszteni, kiszervezni, leépíteni vagy végső esetben váltani kell.

A lehetőségek palettájának egyetlen olyan eszköze van, amit valamiért Magyarországon csak egy meghatározott társadalmi csoport képes alkalmazni.

Az eszköz a zsarolás, a társadalmi csoport pedig a budapesti taxisok.

Nálunk valamiért egészen komoly hagyományai vannak annak, hogy a pesti taxisok rendre úsznak meg a lakosság más rétegeit súlyosan érintő változásokat, arról nem is beszélve, hogy a szabad piaci versennyel sem kell küszködniük már évek óta. A legtöbb szegmensben általában a fogyasztók számára kedvező hatásokkal járó árverseny fogalma már jó ideje ismeretlen a számukra, hiszen még azt is sikerült nekik kilobbizni, hogy a budapesti személyszállítás tarifáit fővárosi rendeletben szabályozzák, majd a Nyugaton a mai napig működő és prosperáló Ubert is elzavarták, nehogy a magyar utasok maguk választhassák meg, milyen szolgáltatást vesznek igénybe. (A nemrég a budapesti utakra visszatérő kiherélt Uberről teljesen felesleges e körben beszélgetni.)

Azon már alig lepődött meg valaki, hogy az orosz-ukrán háború kirobbanása után elszálló üzemanyagárak okán bevezetett ársapka védelmét egyedül a taxisok élvezhették a céges vásárlók közül:

A helyzet 2022 óta sem lett sokkal jobb, a már emlegetett infláció generálta megélhetési válság miatt pedig most a Taxisok Érdekvédelmi Szervezete döntött úgy, hogy elég lesz már a drága kenyérből, meg abból, hogy a budapesti taxisnak is adóznia kell, és bejelentettek egy demonstrációt holnap délutánra, amit nagyon okosan pont olyan helyszínekre és olyan időpontra terveztek – a felvonulás fél 2-kor a Hősök teréről indul – , hogy garantáltan sikerüljön nekik hazavágniuk az egész belváros közlekedését.

És ezzel el is értünk ahhoz a részhez, amikor megmagyarázzuk, miért használtuk fentebb az elsőre igen erősnek tűnő zsarolás szót. A taxisok ugyanis rendszeresen azzal próbálják meg az általuk kívánt irányba ferdíteni a döntéshozók akaratát, hogy a sárga autókkal forgalmas csomópontokat, hidakat zárnak le, ezzel alkalmanként nemcsak időben, de forintban is kifejezhető károkat okozva.

Ha nem tudsz rezonálni a taxisok olyan kínjaira, mint például hogy csak évi 12 millió forintig élveznek alanyi adómentességet, akkor már a fenti tény kiverheti nálad a biztosítékot, és akkor még nem is láttad a szervezet által közzétett követeléseket. Az adóztatás újonnan bevezetett szabályainak felülvizsgálatát is kérik, amivel biztosan sokan egyet tudnak érteni, az első és legfontosabb követelésük azonban nem is ez, hanem a taxisokat privilegizáló alanyi adómentesség összeghatárának felemelése évi 12 millió forintról évi 18 millió forintra, ami ugyebár havi másfélmillió forintot jelent.

Ami azonban még ennél is szebb, hogy

a Taxisok Érdekvédelmi Szervezete deklaráltan azt szeretné elérni, hogy – idézzük a részünkre eljuttatott közleményt – a fővárosban is bevezessék a taxis létszámkorlátozást, ahogy azt más nagyobb magyarországi városokban már megtették.

Ezzel az első probléma földrajzi jellegű, hiszen Budapestnél nemigen létezik nagyobb magyar város. Itt persze a szerencsétlen megfogalmazás is okolható a tévedésért, a másik probléma viszont már a tények szintjén jelentkezik, ilyen korlátozás ugyanis egészen egyszerűen nem létezik Magyarországon.

Legutóbb 1994-ben próbálta meg korlátozni a taxik számát a fővárosi önkormányzat, míg az Alkotmánybíróság el nem törölte az erről szóló rendeletet. Bár a jelenleg hatályban lévő szabályok által megszabott feltételek – melyek legnagyobb részét egyébként a fővárosi önkormányzat a taxis érdekképviseleti szervezetekkel összhangban alakította ki – közvetett módon befolyásolják a piacon lévő taxik számát, a számbeli korlátozásra sehol nincs példa és valószínűleg az Alkotmánybíróság sem tudná mosolygás nélkül megvizsgálni, hogy egy ilyen rendelet megfelel-e az Alaptörvénynek.

Nemcsak ez ássa alá azonban a holnapi tünti hitelességét, de az is, hogy Metál Zoltánnak, az Országos Taxis Szövetség elnökének a jelek szerint ehhez az egészhez nincsen semmi köze, márpedig egy olyan emberről beszélünk, aki eddig is kézi vezérléssel emelgette a fővárosi tarifákat, ha épp úgy látta helyénvalónak.

A demonstráció Facebook-eseményére eddig a pillanatig 202 ember reagált, vagyis nincs igazán nagy tülekedés, bár ha ez a 202 ember mind sárga autóval érkezik, az azért már alaposan meg tudja majd akasztani a délutáni csúcsot.

Tisztelettel kérdezzük:

kutyába lemenés helyett lassan esetleg nem kellene megpróbálni elszállítani néhány sárga autót, ami akadályozza a főváros forgalmát? Hátha működik.

Ez is érdekelhet: