A The Falcon and the Winter Soldiernek annyi önbizalma van, hogy az első része nem is sorozatpilot, hanem egy film első 45 perce, amit egyszer csak elvágnak.
A sorozatbiznisz nehéz üzem. Tulajdonképpen vagy úgy érdemes csinálni, ahogy az HBO, egyből dupla permierrel indítva, hogy kicsit bővebb képet kapjunk arról, ami majd ránk vár, vagy a Netflix, akik kirakják az egész évadot, aztán nézd, amikor tudod. Amit a Disney+ és a Marvel csinálnak, az most, a The Falcon and the Winter Soldierrel tökéletesen értelmét vesztette. Mert míg a WandaVisionnél simán vitte az embert előre az „ebből meg mi a jóúristen lesz”-faktor, egy olyan teljesen „egyszerű” szériánál, mint Sólyom és Bucky közösködése, szörnyűségesen kevésnek hat.
És nem is arról van szó, hogy az ember ne érezné, hogy ebből nem lesz egy jó sorozat, mert nagyon is lesz. De ez a pilot olyan szinten semmitmondó, hogy ha nem lennének a trailerek, az emberek nagy része valószínűleg úgy morzsolódna le már 45 perc után, mintha olimpiai sportág lenne, és mindenki az aranyra hajtana.
A sorozatok első részeinek lényege az kellene, hogy legyen, hogy felfesse az alapszituációt, megmutassa, mit fog kibontani a széria a következő jónéhány részében, hogy aztán mindenki el tudja dönteni, tovább akarja-e nézni a sztorifolyamot. A TFATWS viszont durván magabiztos, úgy van vele, hogy csak az nézi, aki rajongó, és hát van belőlük bőven a világban, szóval pont ugyanazt követi el, mint a WandaVision, ad egy olyan első részt, amiből nem derül ki az ég világon semmi, de még így is nagyon érdekes kérdéseket feszeget.
Nem sokkal a Végjáték után járunk, elvileg Sam Wilson, azaz Sólyom lenne az új Amerika Kapitány, de ő inkább megköszönné Vágó úrnak, kiszállna itt és maradna Sólyom, Bucky pedig megpróbálja valahogy lecsitítani a lelkiismeretét, hiszen folyamatosan kísértik őt a múltbeli rémtetteinek képei, amelyektől képtelen szabadulni.
Buckynak meg kellene próbálnia lezártnak tekinteni a múltat, és mindent megtenni azért, hogy jobb ember legyen, ő azonban nem képes rá, a bűntudata teljesen gúzsba köti őt. Wilson eközben családi ügyekkel bajlódik, testvérével kölcsönt akarnak felvenni, hogy megmentsék a családi bizniszt, de nem igazán akarnak kölcsönt adni valakinek, aki eltűnt 5 évre holmi csettintések miatt. Közben persze jön a fenyegetés, egy terroristaszervezet szervezkedik, aztán majd jön az akció, mert mégis egy Marvel-sztoriban járunk, nehogy már valaki ne akarjon pusztítani, a rohadt életbe már!
De hogy miért bútorozik majd össze a két szuperhős, azt egyelőre nem tudni. És úgy nagyjából mást sem. Pár dolog azonban kiderült:
1. Elképesztő mennyiségű pénzt toltak bele a sorozatba. A pilotot nyitó akciójelenet olyan, hogy az bármelyik mozis Marvel produkcióban is bőven megállta volna a helyét, kiemeli az eddigi tévés akciós próbálkozások közül, bár tulajdonképpen minden jel arra utal, hogy ez is olyasmi lesz, mint egy mozis Marvel-produkció.
2. Amivel az a baj, hogy tévében nem oké, ha egy filmet felvagdosunk, majd részenként bemutatunk. Egy sorozatnak egyszerűen más a dinamikája, legalábbis jobb esetben. Bár itt is akad egy cliffhanger, különösebben azért nem lesz annyira érdekes, mert bár bejön egy olyan karakter, aki még fontos lehet a későbbiekben, tudjuk, hogy valahogy visszakerül Wilsonhoz a pajzs, és közösen fognak akciózni Buckyval, akivel az első részben nem csak nem találkoznak, de az sem világos, hogyan sodródnak majd össze.
3. Míg a WandaVisionnél tényleg jól működött, hogy a sorozat teljesen meghökkentett mindenkit, a TFATWS egy teljesen hagyományos Marvel-buli, amiben formailag nincs semmi meglepő. Láthatóan nem is az volt a cél, hogy megdöbbentse az embert, de az sem, hogy behúzza. Csak úgy van. Ez pedig így nem annyira működik, kivéve…
4. …hogy az átlagosnál érettebb drámai hangnemet üt meg, ami viszont igazán érdekessé tenné, ha egyszerre többet kaptunk volna belőle. Bucky drámája baromi érdekes, és iszonyú emberi, azt pedig kifejezetten okos döntés volt elkezdeni pedzegetni, hogy milyen társadalmi következményei vannak a csettintésnek. Az, hogy Wilsonék egy nyamvadt 5 évre eltűnés után egyszerűen képtelenek pénzhez jutni, egy olyan vetülete az egész akció-hacacárénak, ami baromi üdítő a Marvel-univerzumon belül, hiszen végre a mélyére néz valaminek, aminek egyébként tényleg érdemes a mélyére nézni.
5. Bár egyelőre tényleg szinte semmi sem derült ki, azt azért meg lehet előlegezni a sorozatnak, hogy az akciójeleneteiben nem fog finomkodni, és nem is lesznek tévés minőségűek. Ha meg tudja melléjük tartani ezt a szokásosnál jóval emberibb vonalat, és két hős magányának és drámájának feloldását hozzák ki belőle, akkor akár még a WandaVisionnél is jobb dolgok sülhetnek ki.
És itt jöhet be a képbe a legfontosabb: a Marvel talán tényleg arra vállalkozott, hogy embert faragjon a hőseiből.
Eddig is azok voltak, de Wanda sztorija után most megint arról van szó, mennyire nehéz szuperhősnek lenni, és hogy milyen következményekkel járhat minden szupertett, hiszen a nagy bunyók közben mégis csak emberek halnak meg, tűnnek el, közben a világ nem papírmasé díszlet, igenis mindennek következménye van, mindenki sérül.
Míg Wanda a gyásszal küzdött meg, Bucky azzal, hogy egy könyörtelen gyilkos volt, Wilson pedig a családjával próbál egyesülni azután, hogy évekre eltűnt, majd mikor visszajött, a nyakába szakadt az egész „amerikakapitányság”. Emberi érzésekkel kell küzdeniük egy emberi világban. Aztán persze hirtelen eltapsolják egyetlen jelenetre a magyar filmgyártás egész éves költségvetését. De mindegy, a drámai vonal mégis elég szimpatikus húzás a Marveltől, viszont egyelőre tényleg nehéz lenne A Sólyom és a Tél Katonája első része után bármiféle messzemenő következtetést levonni. Hat rész lesz csak, nem mondhatni, hogy izomból ugrottak bele a sztoriba, de reméljük, jövő héttől felpörög a buli.