Tisztában vagyunk vele, hogy lesznek páran, akiknek ezzel a listával a lelkébe gázolunk, ezért elöljáróban szögezzünk le valamit, ami egy kultúrált vitára képes közegben a mozgókép feltalálása óta evidencia: a filmkritika szubjektív műfaj. Imígyen a most következő iromány nem szentírás, a szerző ízlése nem általános érvényű, ezért azzal sincs semmi baj, ha nem értesz vele egyet.

Most, hogy ezt tisztáztuk, végre felpattinthatjuk a vitriolos hordó fedelét. Védőszemüvegeket föl, mert ez most kicsit fröcsögni fog!

Zack Snyder

Snyder, miután megrendezte a valóban élvezetes Holtak hajnala című zombihorrort, majd a mai szemmel már nem annyira menő, de akkoriban veretes 300-at, aztán a zseniális képregényes alapanyag miatt a Watchmen: Az őrzők című mozit sem tudta elrontani, megkapta a hőn áhított rendezői szabadságot a Warnertől, és végre sikerült bebizonyítania, hogy csapnivaló direktor. Az Álomháború című film felett már kizárólagos kontrollt gyakorolt, ráadásul saját ötletet vitt vászonra, a film pedig ennek köszönhetően túlzás nélkül gyalázatos lett. Ez nem volt elég intő jel a Warner számára, ugyanis rábízták a DC filmes univerzumát, ami a kezei között unalmasabb, sötétebb és pózerebb lett, mint egy kilúgozott Michael Bay-mozi. Az Igazság Ligája forgatását egy családi tragédia miatt ott kellett hagynia, de ekkor már a stúdió sem sírt utána, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a vezetésével soha nem tudják felvenni a versenyt az épp akkor a csúcson lévő Marvellel.

Az Igazság Ligája sajnos addigra már annyira el volt rontva, hogy még a helyettesként behozott Joss Whedon is belebukott, majd Snyder átment durcás óvodásba és addig tüzelte a rajongóit, míg a Warner meg nem engedte neki, hogy a saját verzióját is befejezhesse. Ebből aztán még egy fekete-fehér változatot is összeütött, ami már szépen példázza Snyder elgondolásait arról, mitől lesz művészileg értékes egy film. (Gyengébbek kedvéért: nem attól, hogy kivesszük belőle a színeket.)

Snyder aztán a Netflixtől kapott lehetőséget arra, hogy most aztán nagyon megmutassa, mitől döglik a légy, ő pedig ezt azzal hálálta meg, hogy összeütött egy zombis akciófilmet, amire így két év távlatából már a kutya sem emlékszik. A Netflix helyzetértékelését minősíti, hogy ahelyett, hogy végre visszaküldte volna emberünket videoklipeket rendezni, ismét hozzávágott annyi gubát, hogy Snyder sci-fit forgathasson egyik ötletéből, amit a megalomán rendező természetesen azonnal franchise-ként képzel el. Nagyobb tétben mernénk fogadni arra, hogy a karácsony előtt érkező Rebel Moon is ugyanolyan unalmas és üres lesz, mint a direktor összes filmje az elmúlt 12 évben.

Megan Fox

Megan Fox tipikus egymutatványos színésznőcske, aki azért kerülhet még ma is a címlapokra, mert nagyon okosan mindig csak épp annyit mutatott magából, hogy a kanos nézők ne unjanak rá végleg a látványára. A 2007-es Transformers című moziban volt az az egy darab értékelhető jelenete, melynek nem is ő, hanem a csupasz hasa volt a főszereplője, és ennél komolyabb színészi teljesítményre azóta sem futotta tőle. Közben persze őt sem kíméli az idő, idén már 37 éves, a múló szépségét pedig egyre nyilvánvalóbb sebészeti és szépészeti beavatkozásokkal próbálja ellensúlyozni, melyek következtében lassan végleg eltűnik az az eleve nem túl vaskos színészi eszköztár, amivel annak idején beszállt a bizniszbe.

Legutóbb a Feláldozhatók negyedik részében láthattuk biodíszletként, a Mortal Kombat 1 című verekedős játékban pedig az egyik karakter hangját adta. Egyik sem nevezhető komoly kihívásnak, de az utóbbit annyira nem tudta megugrani, hogy a játékosok szerint egy robot is nagyobb beleéléssel tudta volna abszolválni a feladatot. Ha úgy nézzük, Fox egy igazi csoda, hiszen a tehetsége maximum egy közepesen sikeres pornókarrierre lett volna elég, ő mégis a háta mögött tudhat néhány egészen ismert filmet. Gratulálunk neki, de most már nem lenne baj, ha nem erőltetné tovább a dolgot.

Ezra Miller

Ha 2022-ben nem lett volna hangos a média a Millert övező botrányoktól, a csávó akkor sem lenne a szívünk csücske. Egyszerűen van valami a fickó ábrázatában, a folyamatos affektálásában és arroganciájában, amitől az embernek kinyílik a bicska a zsebében. Miller nem egyszemélyben felelős azért, hogy a főszereplésével elkészült Flash – A Villám brutálisat taknyolt a kasszáknál, de az biztos, hogy a viselkedése nemigen csábította a nézőket a mozikba. Tavaly tavasszal bilincsben vitték el a rendőrök egy hawaii koktélbárból, mert balhézott a vendégekkel és rongálta a berendezést, majd miután óvadék ellenében kiengedték, a hotelében is zaklatott egy párt, akik távoltartási végzést kértek a színész ellen. A kocsmai verekedés, a zaklatás és a letartóztatás után egyre-másra estek be a furábbnál furább, olykor egészen nyugtalanító beszámolók arról, hogy Miller alkoholt lopott a szomszédja kamrájából – ami miatt egyébként büntetőeljárás is indult ellene –, a farmján gyerekekkel vette körbe magát, fegyverrel járja az országot, a legrémisztőbb pedig az volt, amikor egy őslakos anyuka azzal fordult a hatóságokhoz, hogy a színész elszakította tőle kiskorú lányát, akit magához költöztetett, ahol alkohol- és drogfogyasztással töltik a napjaikat.

Szóval a faszi nem teljesen komplett, és több olyan kihágása is volt, ami miatt mást már régen eltörölt volna Hollywood, de mivel Miller az LMBTQ-közösség harcos tagja, ezért mindig adtak neki egy utolsó, majd utolsó utáni esélyt. A tavalyi ámokfutását aztán letudták annyival, hogy a színész nyilvánosan bocsánatot kért és mentális problémákra hivatkozott, majd a Warner lélegzetvisszafojtva várta, mekkorát megy a mozikban a Flash-film. A totális bukta után végre bízhatunk benne, hogy végleg eltűnik a vásznakról ez az irritáló fickó.

Vin Diesel

Ahogy nőtt a Halálos iramban-széria címeinek számozása, úgy veszítette el egyre jobban a kapcsolatot a valósággal ez a korosodó kidobó külsejű pacák. Míg az első részekben még tudta, mi a dolga – hasat behúzni, feszíteni, csúnyán nézni és mérsékelten frappáns beszólásokkal keménykedni –, az ötödik rész környékén elkezdett vele csúnyán elszaladni a ló. Emberünk ma már teljesen megadta magát a fejében élő hangoknak, és rendszeresen megosztja a világgal a kényszerképzeteit. Mondott olyanokat, hogy a szériát az autóbalesetben elhunyt Paul Walker angyala vigyázza és hogy a sorozat a filmtörténelem legfontosabb franchise-a, mely kijelentések már önmagukban indokolnának egy alapos kivizsgálást, és akkor még nem is beszéltünk arról, mennyire rohadtul unalmas, hogy Diesel az egyre nagyobb baromságokat felvonultató filmeket készítő csapatra rendszeresen családként hivatkozik.

Emberünk szépen lassan teljesen kisajátította a szériát, így nem csoda, hogy mindenki menekül mellőle, akinek a minimálisnál nagyobb szerep jutott ebben a cirkuszban és önálló elképzelése volt arról, merre kellene építeni a sztorit. Szerencsére a Halálos iramban legutóbbi részeinek bevételei már jelzik, hogy a nézőknek is kezd elegük lenni ebből az egész marhaságból és hogy Diesel hatalmasra nőtt arca egyáltalán nem vonzza annyira a népeket a mozikba, mint ahogyan ezt ő gondolja magáról.

M. Night Shyamalan

Shyamalan a tökéletes példa arra, hogyan lesz egy állítólagos csodagyerekből egy olyan alkotó, akinek a nevét hallva már csak unottan legyintünk egyet. 1999-ben a Hatodik érzék elképesztően hatásos beköszönés volt, aztán a következő három filmjében még valamennyire tartott a lendület, majd elkezdett olyan alkotásokkal jönni, melyek közül a legjobb is csak a középszar jelzőhöz volt elég.

Mi már lemondtunk róla, de valamiért Hollywood nem látja a nyilvánvalót, és a csávó a mai napig minden egyes ötletére össze tud gereblyézni annyi pénzt, hogy film legyen belőle. Ilyenkor rendszeresen jön a hájp, hogy Shyamalan végre visszatért, aztán a végeredményt látva ugyanazzal a csalódottsággal megyünk haza a vetítésről, mint az eggyel korábbi eresztés után.

Emma Watson

Emma Watson akkor kapta a legnagyobb figyelmet, amikor kiderült, hogy a Harry Potter-franchise kócos Hermione Grangere felcseperedvén egészen szemrevaló nő lett. Ő maga persze ezt a dicséretet biztosan kikérné magának, hiszen harcos feminista, de annyira, hogy a 2018-as Oscar-gálára úgy ment el, hogy előtte egy feminista jelszót tetováltatott a karjára. A Time's Up akkoriban azt a mozgalmat jelentette, mely szerint lejárt a női filmesek elnyomásának ideje, de sajnos ez nyelvtanilag helytelenül lett odaírva Watson bőrére.

Emma azonban nem emiatt a kínos közjáték miatt van itt a listán, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy csapnivaló színésznő. Ezt pedig bárki megmondhatja, aki látta a Harry Potter utáni filmjeit, különösen A szépség és a szörnyeteg élőszereplős remake-jét, mely a Disney klasszikusának sikerén felül az ő star powerjére akart építeni, és amiből azonnal kiderült, hogy a hölgy nagyjából három érzelmet tud megjeleníteni, ami még egy brazil szappanopera mellékszerepéhez sem lenne elég. Utoljára a 2019-es Kisasszonyok című alkotásban kapott szerepet, aminek a nemlétező színészi tehetsége helyett az lehetett az oka, hogy a film rendezője, Greta Gerwig szintén feminista. A pandémia óta nem jelentkezett nagyjátékfilmmel, így igazából szívesen lehagytuk volna a listáról, ha egy idei interjúban nem lebegtette volna be, hogy vissza fog térni a filmezéshez. Ha mégsem így alakulna, mi nem fogunk panaszkodni.

Michael Bay

Michael Baynek tényleg meg kell köszönnünk, amit értünk tett, hiszen a filmográfiájában akad néhány olyan darab, amit kamaszként nagyon szerettünk. Ilyen például A szikla vagy az Armageddon, melyek minden bumfordiságuk és butaságuk ellenére is élvezetes darabok voltak – főleg tizenéves fejjel –, sőt, tíz éve még a Pain & Gain című bűnfilmet is tudtuk élvezni, azóta azonban történt egy s más. Például a Transformers-franchise történt, melyet a második résztől kezdve már képtelenség volt komolyan venni. Bay stílusa az eltelt évtizedek alatt borzalmasan fárasztó lett.

A világ megváltozott, Bayről pedig sajnos közben kiderült, hogy tényleg ennyit tud és nem többet: túlszínezett, lassításokkal és robbanásokkal teletömött, videoklipszerű akciófilmeket, melyekből szinte teljesen hiányzik a kreativitás, az izgalom és az érzelmek. Ha mondhatunk ilyet, a direktor olyan, mintha Zack Snyder begombázott alteregója lenne, akit nem a sötétség, hanem a napos oldal vonz, de a napfény ellenére sem tud többet adni a nézőinek, mint a fentebb már alaposan szétsavazott kollégája.

Amber Heard

Amber Heard soha nem volt az a színésznő, akit el tudtunk volna képzelni egy Oscar-szoborral a kezében, de azért volt annyira tehetséges és kellemes a szemnek, hogy ezt elnézzük neki. Amiért ez többé már nem elég ahhoz, hogy a nevével eladható legyen bármilyen mozgókép, az nem más, mint a botrányos válása Johnny Depp-pel, illetve különösen a kettejük között lefolytatott per, melynek során nemcsak exférjéről derültek ki kellemetlen dolgok.

Az például egészen karrierromboló momentum tud lenni, ha valaki, akit korábban előszeretettel soroztak be a pozitív hősnő szerepére, beleszarik a hitvesi ágyba, és még csak nem is ez volt a per legkínosabb mozzanata. Kiderült, hogy míg Heard vádolta kapcsolati erőszakkal Deppet, ő maga is mérgező, abuzív személyiség, aki nem egyszer színészkedett a tárgyalóteremben és hazudott eskü alatt, csak hogy exférjét befeketítse. Egy igazi bosszúálló, gátlástalan nő, akit ezután nemigen látnánk szívesen sem a vásznon, sem a magazinok címoldalain.

Will Smith

A tavalyi Oscar-gálán szerintünk már önmagában hatalmas botrány volt, hogy Smith a Richard király című filmben nyújtott alakítása miatt elvitte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat Benedict Cumberbatch elől, aki A kutya karmai közt című westernben lejátszotta a csillagokat az égről, de ezt Will simán tudta überelni, amikor felment a színpadra és lenyomott egy emberes sallert Chris Rocknak, amiért az poénkodni mert felesége kopaszságával.

Egy csapásra kiderült, hogy Smith egy agresszív seggfej, a felháborító közjáték pedig csak még kínosabb lett, amikor nem sokkal később még az említett szobrocskát is átvehette és jól megünnepeltette magát a színpadon. Félreértés ne essék, a színésznek csak emiatt még nem kellene egy sötét lyukba költöznie, de az a helyzet, hogy a média azóta is a Smith házaspár magánéletétől hangos, Jada ugyanis baromi jó időzítéssel nemrég dobta piacra Worthy című könyvét, amiben alaposan kiteregeti kettejük közös szennyesét, ezzel hálálva meg, hogy a gálán kedves férje ilyen gyalázatos módon vett elégtételt az őt ért pitiáner sérelemért. Baromira kínos az egész történet, de annyira, hogy egyáltalán nem bánnánk, ha Smithék eztán valami egész mással keresnék meg a betevőt.

Melissa McCarthy

Nem cukrozzuk: szegény Melissa McCarthyt ki nem állhatjuk. Nem tehetünk róla, de egyszerűen meg tudunk őrülni a lényétől, ami akkor lett még egy fokkal idegesítőbb, amikor 2014-ben a férje, Ben Falcone elkezdte a filmjeiben szerepeltetni. A nő még akkor is rohadt idegesítő, amikor pozitív karaktert játszik. Általában szeretik a kedvelhető duci szerepét ráosztani, aki közönséges, de legalább nem mentes az öniróniától, ugyanakkor idétlen, túlmozgásos és előszeretettel sipítozza tele a játékidőt. Annyira tenyérbemászó figurákat hozott már eddig is, hogy mi már akkor vakarózni kezdünk, ha meglátjuk a nevét leírva.

A legrosszabbat eddig a fos filmekre is előszeretettel költő Netflix hozta ki belőle, amikor családi vállalkozásként a férje rendezésében lehozták a Lecsap csapat című borzalmat, ami még rémálmainkban se jöjjön elő. McCarthyt nem szeretnénk olyasmivel bántani, hogy rossz színésznő, hiszen ez nemigen lenne igaz. Egészen egyszerűen csak jobban irritál minket, mint egy szép csokornyi parlagfű.

(Képek: Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Tíz kiváló film, amiből tanulhatsz valami fontosat a férfilétről

Nemcsak szórakoztatnak, de több is leszel általuk.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mit vegyünk karácsonyra barátainknak, rokonainknak a mesterséges intelligencia szerint?

2024 tíz legjobb videójátéka

Nem fog tetszeni mindenkinek a Superman első előzetese

További cikkeink a témában