Nancy Botwin sztorijára jó sokan rákattantunk anno, mert minden volt benne, ami egy jó sorozathoz kell: egy erős MILF anyuka, maffia, jó beszólások, lazaság, aztán szépen lassan, évadról évadra elkezdett bonyolódni a helyzet, míg el nem jutottunk népmesei magasságokba. A Botwin család és barátai amint elhagyták Agresticet, inkább idegesítővé váltak, a mexikói kiruccanás alatt pedig már tömegesen szálltak le a Weeds-vonatról, a famíliája életét módszeresen tönkretevő, nettó idiótává váló Nancy története ugyan még nézhető, sőt, élvezhető is maradt, de már nem volt meg benne a régi hangulat. Anélkül pedig nem volt buli a buli.

Akkor miért néztük mégis? Hát nem Nancy miatt, az biztos. Illetve valahol igen, hiszen mindig vártuk, mikor villant az egyre inkább péklapát-éretté váló Mary-Louise Parker egy hatalmasat, és tette is a dolgát szorgalmasan, persze hogy, hiszen javarészt ezért fizették. Az igazán erős vonal azonban sohasem ő volt, hanem az udvartartása: sógora, Andy és az örökké betépett Doug, a túl korán kiírt Conrad és díler famíliája vitték a show-t, míg Nancy folyamatosan rossz döntéseket hozott, a fél világgal lefeküdt, gyerekeiből idiótát nevelt, és úgy tűnt, megúszta, bár a börtönt be kellett vállalnia.

Ott tartottunk az utolsó évad végén, hogy eldörrent egy fegyver, és valóban, Nancyt valaki lelőtte egy távcsövessel, mondhatni közkívánatra, de sajnos nem elég tökösek a készítők ahhoz, hogy meg is öljék, aztán végignézzük, hogyan boldogul a családja nélküle az utolsó évadban. Pedig nem is lett volna rossz húzás…

A tovább gomb után már spoilerekkel folytatjuk!

A napnál is világosabb, hogy Nancy túléli a fejlövést, muszáj neki, hogy aztán később felébredve egy felborult családi renddel találkozzon. Andy ugyanis közben jóformán a kómában fekvő Nancy ágyán rakja meg annak húgát, Jillt, Shane egyre sikeresebb a rendőrakadémián, csak épp elfelejtette közölni, hogy olyan foglalkozást választott, ami a legkevésbé sem kompatibilis a Botwin családdal. Doug abszolút hülyeségekre költi azokat a pénzeket, amelyek fiktív segélyező cégéhez érkeznek, a legkisebb gyermek, Stevie közben pedig egyáltalán nem tudja, ki is az anyja. Innen indulunk, és nagyjából itt is fejezzük be.

A Weeds utolsó évada teljesen szükségtelen, nagyjából semmi sem történik benne, az Andy-Jill történetszál nem eléggé erős, az újdonsült Nancy-pasi sztorija sem üt, az egésznek olyan hangulata van, mintha kellett volna még valamit adni a jónépnek, ötlet az nem túl sok akadt, de semmi baj, valamerre elvisszük a sztorit, aztán a végén behozunk néhány régi szereplőt a semmiért, jó lesz az nosztalgiának.

És az a helyzet, hogy valóban jó volt nosztalgiának. Az egész évadot úgy kellett volna összehozni, ahogy az utolsó részeket, amikor visszatért az egykori üzlettárs, Conrad, Silas első barátnője, Megan, a dagi Marvin, Celia volt férje, Dean, és igen, még Agrestic is visszaköszön. Az utolsó évad vissza szeretne hozni valamit a régi hangulatból, és ezt többféleképpen igyekszik megoldani: egyrészt újra van főcímünk, Little Boxes többféle verzióban, az utolsó előtti részben konkrétan visszajön a régi főcím, el is morzsolunk egy könnycseppet suttyomban.

A nyolcadik évad egyébként nem teljesen szükségtelen, csak furcsa az előzőek tekintetében. Nincsenek cliffhangerek az epizódok végén, a Weeds jóformán (és mondhatni végre) feelgood-szériává válik, ami mindössze annyiról szól, hogy Nancy megpróbál megjavulni, de rájön, hogy nincs szüksége erre. Ehhez az utolsó duplarészben a jövőbe kell ugraniuk, ahol már legális a marihuána, főhősnőnk pedig nyilvánvalóan coffee shopokat üzemeltet, melyeket a Starbucks éppen felvásárolni készül. Nancy gazdag, családja pedig nem igazán kíván a társaságában lenni. Hmm, akkor hogy is van ez?

A lezárásban legalább annyit meg mertek húzni, hogy bemutatták, miért is káros hosszú távon Nancy gyereknevelési teljesítménye. Silas és Megan már házasok és babáznak, a gyerkőcöt viszont nem szeretnék a nagyi közelébe vinni. A lecsúszott rendőr, Shane alkoholista lett, Andy (aki végül csak megkapja a díleranyukát egy ház előtt, a pázsiton, hogy ne maradjanak elvarratlan, vagy levarratlan szálak) látni sem akarja egykori álmai vágyát. Egyedül a már felcseperedett Stevie van rendben, ő is valószínűleg azért, mert nem volt kénytelen végignézni anyja bénázásait, hiszen az azóta legálisan folytathatja tevékenységét, ennek köszönhetően pedig mocskosul gazdag is lett, csak épp nem tudja igazán megosztani senkivel a sikereit.

Szóval ki húzta a rövidebbet? Nancy. Kit tettünk mindig is felelőssé a család bukásáért? Nancyt. Megbűnhődött. Ráadásul a legrosszabb módon: mindenkit elvesztett maga körül. A záróepizód elején kiderül, hogy újra férjhez ment ugyan a rabbihoz, de ő is meghalt, akárcsak Judah (a zseniális kezdés a legelső epizód indító képsorait hozza elő). Nancy a legrosszabb büntetést kapta, a magányt. Azért mielőtt mindenki szétszéled, még körbeadnak egy spanglit a hóesésben, hogy jó kedvvel záruljon a sorozat. Talán még jobb kedvünk lett volna, ha mindez korábban történik meg. De mindegy, így is jó móka volt a Weeds, főleg az elején, a többit már jóformán becsületből néztük végig.

További tévés cikkekért olvasd a TV Playert!