The Rock élete nem csak játék, mese és pankráció volt, ami egyébként sokak szerint ki is meríti a játék és mese fogalmát, de ha valamit, hát azt sose mondd neki, hogy a pankráció kamu. Ő aztán tudja, mennyire kemény meló, hiszen konkrétan a kellős közepén nőtt fel. A híres pankrátor, Rocky Johnson fia nem is választhatott volna más munkát, mint az apjáét, persze megtehette volna, de mivel pankrátorok között mozgott, és bálványozta is őket, kisebb-nagyobb kerülőúttal, de a ringben kötött ki. És eléggé úgy néz ki, hogy ez a kisebb-nagyobb kerülőút tényleg megért egy sorozatot.

Dwayne azt állította, hogy a fiatalkora abszolút kalandos volt, ami egy ilyen apával és olyan családi haverokkal, mint André the Giant nem is történhetett volna másképp. Ez a kalandos élet egy sitcomban ölt kigyúrt testet, ami közelről és távolról is nagyon, de nagyon hasonlít az Ifjú Sheldonra. Egyrészt egy olyan ember fiatalkoráról szól, akit már jó régóta kedvelünk, így nem csak azt látjuk, hogy színészek próbálkoznak életre kelteni egy karaktert, hanem kicsit mi is belelátjuk a már felnőtt Dwayne-t, de ha valaki nem ismerné, akkor is a szívébe zárná a három színészt, aki a bőrébe bújhatott. Másrészt ebből a sorozatból is pont ugyanaz a feelgood-hangulat árad, mint a Young Sheldonból, ami egyáltalán nem tesz rosszat neki.

A Young Rock négy idősíkban játszódik, az első két rész alapján úgy tűnik, ezek az idősíkok néha egy sztoriban egyesülnek, néha pedig különválnak, hogy Rock életének egy-egy sztoriját fókuszáltabban mutassák be. Az egyik idősít a jövő, amikor is Dwayne Johnson az USA elnöke szeretne lenni, épp a kampányát folytatja, ezért mélyinterjút ad Randall Parknak, aki már riporterként dolgozik egy tévécsatornánál, hiszen 2032-re színészi karrierje a földbe állt. Ez egyébként vicces, hiszen Randall egyre jobban jön fel, még az sincs kizárva, hogy a Marvel egy saját sorozattal is megkínálja, de hát mindegy, értjük az iróniát.

Rock ugyanis nem volt éppen mindig magabiztos, egy csóró, kleptomániás srác volt, aki nagyon ki szeretett volna törni abból, amiben éltek, a szegénységből, az önbizalomhiányból, és igen, pont úgy sikerül neki, ahogy azt várod. Kemény munkával, és azzal, hogy lassan elfogadja, nem kell olyan csoportokhoz tartoznia, ahová csak hazugsággal kerülhetne be.

Amíg ez a pillanat eljön, úgy tűnik, elég sok szórakoztató dolog történik, és bár tudod, hogy ezek egy része úgyis kamu, mégis szívmelengető, és nem lehet nem szeretni. Rock próbálja minimálisan tömjénezni magát, mert hát persze azért mégis arról szól ez az egész, hogy Dwayne Johnson az univerzum legfaszább csávója, aki keményen dolgozik, és ha valamit a fejébe vesz, akkor azt megcsinálja, akár izomból, akár… izomból.

De azt sem felejti el, hogy fiatalkorában nagyon is sok beleköthető dolgot követett el a kleptomániájától kezdve a kamunevek kitalálásáig, és azzal csajozásig, hogy teljesen másnak próbálta kiadni magát, mint aki, de most már rendben van, és nem hajlandó titkot csinálni ebből. És ha van igazán szerethető pillanata a szériának, akkor ez az.

Ahogy Dwayne folyton lehurrogja a sajtósát, aki nem akarja, hogy csúnya szavakat használjon, vagy olyan témákról beszéljen az életéből, ami veszélyeztetheti az elnöki kampányt, mert az embernek igenis azt kell adnia magából, aki, és ha úgy nem tetszik másoknak, akkor az egészet megette a fene. A Young Rock ebben az értelemben tanmese, de minden más értelemben egy feelgood sitcom, aminek főleg a második része üt, az mutatja meg, hogy mekkora szíve van ennek a sok szálon futó komédiának, aminek persze folyamatosan izomszaga van, de az izomszagot elnyomja a szeretet. Ha eddig szeretted Dwayne Johnsont, akkor még jobban fogod szeretni utána, de ha nem, akkor is van esélyed arra, hogy megkedveld.

Fotók: Mark Taylor/NBC