Manic Street Preachers: Autumnsong

Jó kis riff, katartikus refrén, érzelmes ének, tartalmas szöveg… vagyis csak egy tipikusan kiváló szám a walesi triótól, amely csak nem bírja megunni, hogy jobbnál jobb lemezeket rak össze, bármilyen botrány nélkül, a legnagyobb barátságban. Ezzel a számmal tutira nem indul olyan nyomottan az ősz, inkább segít megismerni az évszak rejtett szépségeit.

Green Day: Wake Me Up When September Ends

A Green Day már rég nem az a jópofa kis punkzenekar, ami a kilencvenes években volt, hanem egy jópofa kis punkzenekar komoly üzenettel, amit többször konceptlemez formájában fogalmaz meg. Ez a kiváló szám is egy nagy Amerika-ostorozás része, aminek rövidebb klipje is olyan érzést kelt, mintha egy egész estés háborús drámát néztünk volna végig.

Led Zeppelin: Rain Song

Ha Zeppelin, akkor Stairway To Heaven, mondaná, aki kevésbé jártas a legendás négyes életművében, de Page-éknek van egy rakás hasonló kaliberű epikus száma, amely érzelmileg legalább annyira felkavaró, mint az imént említett szerzemény. Kevés dal íródott valaha is, ami jobb aláfestése lehetne egy olyan délutánnak, amikor az ablakból nézzük, hogy szakad odakint az eső.

Quimby: Csillagbölcsi

Aki úgy érezte, amikor hirtelen a csapból is a Most múlik pontosan kezdett el folyni, hogy titkos kedvencét lopták el tőle, az minden bizonnyal vigyázva őrzi magának a Csillagbölcsi-t, nehogy erről is kiderüljön, hogy X-Faktor-kompatibilis. Ugyanis hasonlóan mély és megható dalról van szó, amiről mindenki szeretné azt hinni, hogy csak neki íródott, és amiben olyan remek sorok tobzódnak, mint: „Tavaszi fáradtság, nyári punnyadás, őszi levertség, téli álom.” A többit úgyis tudod…

Vivaldi: Ősz

Valószínűleg minden idők egyik első koncept opuszával van dolgunk, amiben Vivaldi egészen zseniális módon fordította hangjegyekre az évszakok benyomásait. Az instant élvezetek és háromperces csodák korában érdemes egy pillanatra megnyugodni és belesüppedni ebbe az időtlen remekműbe. Egy barátságtalan őszi délután például kiváló alkalom erre.

U2: October

Aki túltette magát a szeptemberi depresszión, annak máris itt a következő misszió: az október. Hogy még nehezebben viseljük el a dolgot, itt van nekünk Bono és kis bandája, akik azonos című lemezükön ezzel a rövid, andalító dalocskával hervasztották le a mosolyt hallgatóik arcáról.

Paolo Nutini: Autumn

A halottak napja közeledtével ezt a siratót is előhalászhatjuk, melyben az idei Szigeten is megfordult remek előadó elhunyt nagypapájára emlékszik.

The Kinks: Autumn Almanac

A Kinks már 1967-ben megírta azt a számot, ami minden sorában tökéletesen gyűjti össze azokat a jellegzetességeket, amivel az őszt szokták összekapcsolni. Épp csak a zene lett túl vidám, de az előző dalok tükrében ezt talán senki sem bánja. Legjobb tudomásunk szerint Tarr Béla Őszi almanach című, meglepően színes és rövid (115 perc) filmjének semmi köze Ray Davies szerzeményéhez.

The White Stripes: Dead Leaves And The Dirty Ground

Rövid, de velős szám a nemrég megboldogult The White Stripes-tól, melynek klipjét az a Michel Gondry rendezte, aki oly sok kiváló Jack White-szerzeményhez forgatott már jobbnál jobb képi aláfestést. Ebben a darabban egy egyszerű ötletből hozza ki a maximumot a direktor, aki kísértő emlékeket vetít a falra egy elhagyott házban. Az őszi hangulat halott falevelek nélkül is átjön.

Earth, Wind & Fire: September

Minden jó, ha a vége jó, és igazából csak felfogás kérdése, mennyire temetkezik maga alá az ember, amikor lehullnak a falevelek. Érdemes példát venni az Earth, Wind And Fire-ről, akik az egyik leglehangolóbb hónapról írták meg minden idők egyik legnagyobb funky partihimnuszát. Mert ugye buli mindig van, tök mindegy, hogy pólóban vagy kabátban indulunk el otthonról. Pusztuljon a depresszió!

Még több Playlistet ide? Akkor kattanj rá a Player Playlist sorozatra!