Fodros cápa – A fodros cápa ritka faj, elszórtan az Atlanti- és Csendes-óceánban él. „Élő kövületnek” is nevezik. Hossza eléri a két métert, teste angolnaszerű. A cápáknak általában öt kopoltyújuk van, a fodros cápának azonban hat. Hosszú, rendkívül rugalmas pofája lehetővé teszi, hogy zsákmányát egészben kapja el és nyelje le; az apró, tűszerű fogak pedig megakadályozzák áldozatainak, hogy elmenekülhessenek. Elsősorban lábasfejűekkel táplálkozik, de nem veti meg a csontos halakat, sőt még más cápafajt sem.
Mélytengeri ördöghal – Az ördöghalak a nemzetközi konyha egyik ínyencségének számítanak, és állítólag nagyon finom a húsuk. Bármennyire ízletesek azonban, külsőre mégsem túl megnyerőek. Az egyik mélytengeri ördöghal, a fangtooth (nyers fordításban agyarfog), kifejezetten ijesztő jószág. Agyarai a felnőtt példányok esetében akkorára nőttek, hogy az állat kifejlesztett egy külön “zsákocskát” számukra a fejében, így nem sérti meg velük egyik fontos szervét sem, ha becsukja a száját. Félelmetesek ugyan, de mindössze 18 centiméteresre nőnek meg. Nagyjából 5000 méter mélyen élnek, de néha akár 200 méteres, sekélyebb vízben is előfordulnak.
Mélytengeri viperahal – Ezt a halat simán el tudnánk képzelni egy Alien-filmben, ráadásul nem csak kinézetre tűnik gonosznak, de az uszonyán lévő tüskék méregmirigyeket is rejtenek, amelyek halálosak áldozatukra nézve.
Púpos horgászhal – Ránézésre azt gondolnánk, hogy ez a vérengző fenevad egy emberrel is könnyedén elbánik, ám méretéből adódóan ez kivitelezhetetlen lenne számára. A nőstény 18–20 centiméter, a hím pedig csupán három centiméter hosszú. Pikkelyei kúp alakúak és áttetszők; tövük kerek, hegyük a farok felé mutat. Pofája nem hegyes, és egyáltalán nem nyúlik kifelé. A horgászhal elnevezést azért kapta, mert a fejük elején egy speciális nyúlvány található, amelynek segítségével tudja csapdába csalni áldozatát.
Óriás japán rák – Ez a tengeri élőlény a legnagyobb ízeltlábú, két ollója közötti távolság akár 3,8 méter is lehet. Páncéljának átmérője eléri a 40 centit, és a teljes rák 19 kilogrammot is nyomhat. A kifejlett példányok 50 métertől kezdve, egészen 600 méteres mélységig megtalálhatóak. Természetes élőhelyén az óriás japán rák főleg kagylókkal és állati tetemekkel táplálkozik, de szükség esetén az algával is megelégszik, és akár 100 évig is él.
Koboldcápa – A Yokohamai-öbölben 1897-ben kifogott szokatlan kinézetű állat tetemét Micsukurina professzor vizsgálta meg először, aki felismerte az új faj felfedezésének jelentőségét. A preparált tetemet további vizsgálatok céljából az Egyesült Államokba küldték, ahol a következő évben, 1898-ban Jordan írta le az újonnan felfedezett állatot. Az elsőként felfedezett és leírt faj preparátuma, mint úgynevezett holotípus, mind a mai napig a Tokiói Egyetem Zoológiai Intézetének gyűjteményét gazdagítja. A kifejlett hímek átlagos testhossza 260–330 centiméter közötti, a nagyobb nőstények testhossza meghaladhatja a négy métert is. A felső állkapcsán 35–53, az alsón 31–62 fog található. Fogai rendkívül hegyesek,enyhén visszahajlóak, így a harapásból nem tud menekülni az áldozat.
Óriás tintahal – Az egyik legmisztikusabb élőlény a Földön. Pontos táplálékáról és szokásairól szinte semmit nem tudunk, ennek oka, hogy a mélyebb vizekben tanyázik, és csak ritkán mutatkozik. A biológusok szerint emberre nézve nem veszélyesek. A nőstények (a két visszahúzható végtagot beleszámítva) 13, míg a hímek tízméteresre nőnek. Pontos színezetét nem ismerik, általában fehéres rózsaszín, de beszámoltak már fehéres pirosas példányról is.
