Van itt egy nem túl szép sztori az őszinte gyermeki gonoszságról, ami egy alapvetően jó szándékú és messze nem elítélendő mozzanattal kezdődik: a 13 éves Callum Manning létrehozott egy Instagram-oldalt, melyen az általa olvasott könyvekről szerette volna elmondani, hogy tetszettek-e neki, vagy sem.
Azt gondolnánk, hogy itt akár véget is érhetett volna a történet. Az ifjú Cal olvasgat, megosztja néhány tucatnyi követőjével (akiknek legalább a 90 százaléka családtag), hogy mennyire volt jó az aktuális mű, majd néhány év múlva hagyja az egészet a fenébe, és inkább a továbbtanulással foglalkozik.
Itt például azt írja, hogy a Rómeó és Júlia a kedvenc darabja Shakespeare-től, és ajánlja mindenkinek, aki szereti a színházi darabokat:
Sajnos az instagramozás végül nem maradt meg egy kiskamasz rövid hóbortjának szintjén.
Ezt onnan lehet tudni, hogy Cal 24 éves nővére a Twitteren fakadt ki azért, mert az öccse osztálytársai létrehoztak egy csoportot, amiben elkezdték cikizni a kis könyvmolyt, és hogy lássa, milyen jelzőkkel illetik, még őt magát is meghívták a chatszobába.
Ezúttal azonban a kiberzaklatás nem találkozott az internet közönyével. Miután több brit szerző is megosztotta a történetet, Callum fiókját elárasztották az üzenetek, melyek elsöprő többségében az emberek a támogatásukról biztosították a srácot. Ami pedig a lényeg:
mindeközben az accountja követőinek száma néhány tucatról 297 ezerre nőtt.
Már kezdtük azt hinni, hogy az elmúlt években úgy lett ciki az olvasás, hogy nem is vettük észre, de szerencsére ezek szerint ez mégsem van így, épp csak egy csapatnyi rosszindulatú kamasz nem igazán értette, hogy egy kortársuk miért könyvekkel tölti az idejét számítógépes játékok helyett (vagy mellett).
(via)
