Életünkben szinte mindenhol akadnak olyan tárgyak, amelyekbe könnyen belelátunk dolgokat. Főleg, ha némi tudatmódosító is dolgozik a szervezetben. De pálinka sem kell hozzá, az elvonuló felhők azonosítása az egyik legjobb gyerekkori időtöltés, akárcsak az utca végi, szomorú tekintetű ház történetén való ábrándozás.

Most ezekből gyűlt össze egy kazalnyi.

A pareidolia egy olyan illuzórikus érzet, amely bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek tüntet fel. Az ismertebb példák közé tartozik a felhőkben látni állatok alakját vagy arcokat, vagy emberarcot felfedezni a Holdban, vagy rejtett üzeneteket hallani a visszafelé lejátszott lemezeken.

A szó a görög para, azaz ebben a kontextusban „rendellenes”, és az „eidolon”, azaz „kép” szóból származik, ami az eidos szóból (’kép, forma’) ered. A pareidolia az apophenia egy altípusa.