Kádár-kockát mindenkinek!
A húszas években kezdték építeni ezeket a tipikus, szépnek és karakteresnek éppen nem mondható kockaházakat vidéki városokban, falvakban és külvárosokban, de igazán a hatvanas évektől terjedtek el. A Kádár-kockának gúnyolt házakat minden magyar ismeri: négyzetes alaprajz, kb. 100 négyzetméteres terület, két ablak az utcára, nyeregtető – nem szaladt meg a tervezési fantázia ezeknél a totálisan jellegtelen klónházaknál.
Egy félig német, félig magyar fotós, Katharina Roters készített egy fotósorozatot arról, hogy ezeket a tök ugyanolyan házakat hogyan próbálták lakóik itt-ott egyedibbé tenni ornamentikákkal és egyéb homlokzati mintákkal. Roterst megfogták ezek a többnyire geometrikus mintázatok, a Kádár-kocka mint jelenség és maga az elnevezés is – a Hungarian Cubes (Magyar kockák) című könyvében ezeknek a házaknak a „már-már abszurd szépségét” örökíti meg.
„2003-ban költöztem egy német nagyvárosból egy magyar faluba. Amikor elkezdtem fotózni ezeket a házakat a faluban, felfigyeltem az egyszerű, geometrikus mintákra, amelyek néha olyanok voltak, mint egy absztrakt festmény. Aztán azon kaptam magam, hogy egyre inkább lenyűgöz ez a furcsa ornamentika: a végleges képek digitális utómunkája során eltávolítottam minden „zavaró tényezőt” a képekről – kábeleket, faágakat, szatelliteket – hogy csakis az ornamentikára helyezzem a fókuszt, az egyszerű tipológiára. Mint kívülálló, valószínűleg máshogy látom ezeket az épületeket: történeti, intellektuális és a múlt miatti érzelmi kötődések nélkül.”
„A szocializmus gulyáskommunizmusa alatt radikálisan megváltozott éra alatt jöttek létre ezek a pre-urbánus/poszt-folklór épülethibridek, melyek egyáltalán nem illettek a magyar építési tradícióba; a funkcionális uniformizálás és a házak egyedi, individuális jellegének megszüntetése a kommunizmus által éltetett társadalmi üzenet volt.”
A könyvet magát pedig, ha érdekel, itt lehet megrendelni. Szerintünk elég igazi korlenyomat.
(Fotók: Katharina Roters)