Sokan rendelkeznek bizonyos sémákkal, amelyek már egészen fiatal korban kialakultak és később is újra és újra megismétlődnek. Olyan megküzdési stratégiák ezek, amelyek önsorsrontók és határozottan nem szolgálnak megoldással, csupán egy bizonyos ideig. Nézzük most meg, melyek a leggyakoribb formái!
Mik is azok a sémák?
A sémák olyan érzelmek, emlékek, reakciók, viselkedési minták, amelyekre valahogyan reagálunk (ezek lesznek a megküzdési formák). Már egészen fiatalon kialakulnak és céljuk nem más minthogy ne kelljen átélni a különböző helyzetek okozta érzelmeket. A séma fogalmáról és jellemzőiről bővebben az OnlinePszichológus oldalán is tájékozódhat!
Ahány ember, annyi különféle reakció lehetséges a különböző sémákra, azonban három megküzdési módszer gyakran előfordul: az elkerülés, az alárendelődés és a túlkompenzálás.
Az alárendelődés
Az alárendelődés során az egyén elfogadja a sémát, átadja magát a vele járó érzelmeknek, sokszor pedig túlzásokba is esik, ráerősítve ezzel az adott reakcióra. Nem szándékosan ugyan, de folyton a sémát éli újra, épp úgy, ahogy gyerekként. Felnőttként is ugyanolyan heves érzelmekkel reagál, és olyan társat választ maga mellé, aki úgy bánik vele, ahogy azt gyerekként megélte.
Ez a kapcsolataiban is tükröződik: képtelen kilépni azokból a viszonyokból, amelyek félelmet keltenek benne, érzelmileg elérhetetlen a partner, vagy épp túlságosan féltékeny.
Az elkerülés
Ennek a megküzdési módnak a keretében az adott személy igyekszik figyelmen kívül hagyni a sémát és kerülni minden olyan helyzetet, amely kiválthatja belőle a vele járó érzelmeket. Ha mégis belefut egy ilyenbe, akkor próbál másra gondolni és sokszor menekül különféle függőségekbe.
Gyakori az ilyen emberek között az alkoholista, drogfüggő, munkamániás, de testet ölthet például túlevésben vagy kényszeres takarításban is. Kapcsolataira is az elkerülés jellemző: igyekszik inkább egyedül maradni, nehogy csalódnia kelljen.
Túlkompenzálás
A túlkompenzálás tulajdonképpen egy egészséges reakció is lehetne, de ebben az esetben mértéktelen lesz, vagyis túlzásokba esik. Sokszor alakul rosszul az ilyesfajta viselkedés, ez pedig csak még tovább fokozza a séma jelenlétét.
A túlkompenzáló egyén felnőttként igyekszik a szöges ellentéte lenni annak a gyereknek, aki volt. Ha szigorúan fogták, akkor most lázad és mindenkinek próbál ellenszegülni. Ha bántalmazták, kerüli a határozott fellépést. Párkapcsolataiban kontrolláló lehet, számtalanszor kerülhet konfliktusba a partnerével, sokszor pedig az első nagyobb veszekedést követően inkább kilép a kapcsolatból, minthogy őt hagyják el.
Láthatjuk, hogy a sémákra adott reakciók megnehezítik nemcsak az egyén, de szűkebb és tágabb környezete életét is. Ha hasonlókat tapasztal önmagával, illetve valamely családtagjával vagy ismerősével kapcsolatban, forduljon szakemberhez!
(Szponzorál tartalom)