Az automatikus azonosítási technológiák kiválasztásakor gyakran felmerül a kérdés, hogy melyik számunkra az optimálisabb: a vonalkód vagy az RFID (rádiófrekvenciás) rendszer? Azoknak, akik Auto ID beruházást terveznek, sok körülményt kell együttesen megvizsgálniuk annak érdekében, hogy a dolgok a „helyükre” kerüljenek. Lássuk a legfontosabb szempontokat!
Hogyan történik az azonosítás?
Legyen szó vonalkód vagy RFID azonosítási módról, mind a két verzió egy karaktersort ad vissza végeredményként a háttérrendszer felé. Lényeges különbség az azonosító leolvasási módja között van. A vonalkód és az RFID tag leolvasása egyaránt egy kódolvasó segítségével történik: előbbi optikai úton, míg utóbbi rádiófrekvenciával. A két technológia közötti különbségekből levezethetők az egyes típusok adta előnyök és hátrányok. Azonban egyikről sem jelenthető ki konkrétan, hogy jobb vagy célszerűbb lenne a másiknál – ezt inkább az adott munkafolyamat és az elérni kívánt cél határozza meg.
A vonalkódos azonosítás jellegzetességei
A vonalkód fekete vonalakból és közökből álló egydimenziós (pl. GS113) vagy kétdimenziós (pl. QR) kód, amely legtöbbször nyomtatással kerül rá a termékek csomagolására. Miután a kódolvasó a vonalkódot optikailag olvassa le, ezért fizikailag látnia kell az azonosítót. Más szóval: a vonalkódnak a csomagolás külső részén kell lennie, nem kerülhet belső vagy rejtett helyre. Ellenkező esetben ki kellene bontani a terméket.
A vonalkód olvasóval viszonylag könnyen és pontosan lehet „célba lőni”, így a kívánt vonalkódot tudjuk leolvasni. Egyenként keríthetünk sort a vonalkódok leolvasására, amelynek sebességét a fényviszonyok, valamint a vonalkód sérülése/szennyezettsége is befolyásolják. Ezzel szemben nem okoz problémát az azonosító olvasása rádiófrekvenciás zavarok esetén, és nem számottevő az sem, hogy milyen felületen található a vonalkód.
RFID azonosítás jellegzetességei
Az RFID tag adattartalmát a kódolvasó rádiófrekvenciás hullámok segítségével olvassa ki. Vagyis az olvasónak nem szükséges fizikálisan látnia az RFID címkét, ha a kettő között nincs olyan közeg (pl. folyadék, fém), amely akadályozná a rádióhullámok terjedését. Ezek alapján nem kell kibontani a műanyag vagy karton csomagolást az RFID tag leolvasásához akkor sem, ha az a doboz vagy konténer belső részén található.
A vonalkód olvasóval ellentétben az RFID olvasó kevésbé pontos célzást tesz lehetővé, mivel a rádióhullámokat nehezebben lehet irányítani. Az RFID azonosítókat viszont nem csak egyesével lehet leolvasni, hanem nagyobb mennyiséget is képesek vagyunk egyszerre szkennelni. A leolvasást egyáltalán nem befolyásolják a fényviszonyok, az adott tárgy anyaga, a „rádiófrekvenciás zajok” és a címke sérülése ellenben annál inkább. Szennyeződés esetén is leolvasható az RFID tag, a megfelelő típuson lévő adattartalom pedig akár újraírható, esetleg kiegészíthető.
Útravaló
Amint látható, már pusztán az alaptulajdonságok ismeretében egy-egy attribútum a céltól függően jelenthet előnyt vagy hátrányt is. Egy RFID például akkor ideális választás, ha egy raklapon az összes termék azonosítóját gyorsan le szeretnénk olvasni. Ez viszont éppen hátrányt jelent akkor, ha az adott raklapon található áruk közül csak egyik karaktersorára lenne szükségünk. Ezért a legfontosabb, hogy mielőtt elköteleznénk magunkat a vonalkód vagy az RFID azonosítás mellett, alaposan térképezzük fel az elvégezni kívánt feladatot, a célokat és a támogató folyamatokat.
A legbiztosabb, ha hiteles szakembereket is megkérdezünk a témában. Michał Majnusz, az Etisoft címkenyomtatással és AutoID rendszerek fejlesztésével foglalkozó vállalat elnöke például úgy fogalmaz: „Az a tapasztalatunk, hogy az ügyfeleknek gyakran olyan speciális igényeik vannak, amelyekre az egyetlen megtérülő megoldás hosszú távon egy saját azonosító rendszer bevezetése.” Így akár az is elképzelhető, hogy a vonalkód vagy az RFID mellett egy harmadik alternatíva jelentheti cégünk számára a legjobb választást.
(Szponzorált tartalom)
